𝓓𝓪𝓻𝓴 𝓛𝓸𝓿𝓮 (𝓙𝓲𝓴𝓸𝓸𝓴) SZÜNETELTETVE

18🕊.⋆

Jimin a mellkasához szorította Jungkookot, miközben a fiatalember békésen aludt. Körülbelül egy órába telt, mire ez megtörtént. Annak ellenére, hogy a maffiavezér fel- alá esküdött, hogy semmi sem történt aznap, ami Jungkook hibája volt, a tanár nem tehetett róla, és mégis bűntudatot érzett. Miután édes és vigasztaló szavakat suttogott Jungkook fülébe, végül elaludt. Jimin azonban nem tudott aludni. Megpróbálta megtervezni, mit kezdjen a fiatal tanár exevel. Hogyan fogja addig kínozni, amíg a halálért könyörög. Igen, bárkit megölne, aki megérintette Jungkookot, arról nem is beszélve, hogy az az undorító alak fizikálisan bántotta kislányát. Ez megbocsáthatatlan.
Jimint minél jobban eltöltötte a harag, minél többet gondolt mindenre, ami történt, mindarra, amit Jungkook mondott neki.
Azonban most már mennie kellett, hiszen nem tudott már tovább várni. Óvatosan eltávolodott a fiatal tanártól, gyorsan egy nagyobb párnát tett a helyére, így volt míg ölelnie, és remélte nem fog felébredni. Már épp mikor elhagyta volna a szobát, Jungkook megmozdult. Először megijedt a maffiavezér, s gyorsan magyarázatokat kezdett kitalálni ha netalán felébredne, de szerencsére csak egy kényelmesebb pozíciót keresett, majd tovább aludt. Így tehát Jimin halkan becsukta maga mögött az ajtót, majd mielőtt végleg elhagyta volna a lakást szólt Jinnek tervéről.
Amint kezdett közeledni a bázishoz, egyre jobban engedte felszínre törni a dühének egy részét. Arca megkeményedett, szeme elsötétült és uralkodó aurája kiáradt. Amikor megérkeztek, meg sem várta, hogy kinyissák neki az ajtót, egyből kiugrott aztán a bejárat felé kezdett el gyors léptekkel haladni. Minden fej, - ahogy az megszokott volt-, felé fordult amint belépett a bázisra. Bár sokak fejében megfordult, hogy mi az oka annak, hogy ennyire hatalmas gyűlöletet véltek felfedezni Jimin szemébe, egyikük sem mert megszólalni. Ez amolyan kimondatlan szabály volt. Ha a főnök nem hiv, nem mennek oda, kevesebbet tudnak, viszont biztonságosabb az életük. Már amennyire ez lehetséges ilyen körülmények közt.
Jimin azonban nem vesztegette az idejét. Még erősebben összeszorította az állkapcsát, amint megpillantotta azt akitől felforrt a vére majd egy erős ütést mért a férfi arcába. De nem állt meg, újra és újra neki esett, addig míg nem hallotta a csont jellegzetes reccsenésének hangját.
Annak érdekében, hogy kicsit összeszedje magát, Jimin vett egy mély levegőt ezután tett pár lépést hátra, miközben csukott szemmel hátrasimította a haját.
– Ez minden? – bátran beszélt a fiatal tanár exe, miközben vért köpött a szájából. – Fogalmad sincs, kivel vacakolsz. Ezt meg fogod bánni – mosolygott.
Jimin nem riadt vissza attól, amit mondott. Ezt már számtalanszor hallotta. Mindannyian bátrak lesznek, amíg rá nem jönnek, hogy ki is áll előttük. Aztán megijednek és az életükért könyörögnek, fölöslegesen. – Tudod egyáltalán ki vagyok, te seggfej?
Jimin alaposan végignézett, hogy kik vannak a helyiségben, és elmosolyodott mikor meglátta Yoongit, majd intett az egyik emberének, hogy vigyen oda neki egy széket, amire kényelmesen helyet foglalhat.
– Te csak egy srác vagy, aki azt hisze megijeszthet – mondatára az összevert férfi csak kuncogott.
– Senki vagy Jimin – köpte a szavakat, mire mindenki akaratlanul is felnevetett. Nyilvánvaló volt, hogy fogalma sem volt arról ki is van előtte, azért olyan nagy a szája. A maffiavezért végighúzta ujjait az összes kínkoeszközön, ami előtte hevert, és igyekezett inkább arra koncentrálni, melyiket használja először rajta. Miközben az ujjai a piszkos fémtárgyakat súrolták, a keze megakadt egy érdekes eszközön. A vezető kissé komikusnak tartotta, hogy éppen azon akadt meg a keze, amivel korában a kislánya neki rohant a férfinak. Végül is a sors kísérti önmagát. Felkapta az éles ollót és szembefordult a megkötözött idiótával.
– Bizonyára a nevem ismered – nyugodtan szólalt meg azonban egy pillanatra megállt, hogy szemtanúja legyen a másik büszke mosolyának. – De ez akkor sem változtat semmit, és ugyan úgy a halálért fogsz könyörögni.
– Nem éri meg Jungkook miatt ez a fáradtság – a férfi mocorogni kezdett, miközben szemeit forgatta. Jimin nem szólt semmit, helyette előrébb lépett az ollóval a kezében.
– Jobban foglak kínozni mint valaha bárkit. És minden alkalommal, amikor a halál közelébe kerülsz – mutatott egy irányba ahol egy férfi állt egy jellegzetes téglalap alakú mosollyal – ő minden alakalommal meg fogja ezt akadályozni – kimérten ejtette ki szavait, hogy a másiknak biztosan az agyába férkőzőn, nincs menekvés.
Kicsit megijedt a férfi, nyelt egyet, tágra nyílt szemekkel hallgatta a sorsát és figyelte, ahogy a maffiavezér lassú, egyenletes léptekkel közelebb kerül hozzá. Öntudatlanul a szék támlájára támaszkodott, és igyekezett a lehető legnagyobb távolságot tartani az előtte álló férfitől. Ezek után Jimin minden erejével átszúrta a férfi kezét az ollóval, mire a fájdalomtól felüvölt. De ez mintha még nem lett volna elég, és jobban szorította az ollót időnként megforgatva, illetve mélyebbre nyomva míg nem megakadt a szék karjában. Tudta, hogy nincs menekvés és még azok sem fognak segíteni neki, akiknek dolgozik. A sorsa már rég meg volt pecsételve.
»««
– A francba. Túl későn jöttünk. A fenébe Jeon, miért nem hallgattál rám?
– Uram. A fiú még lélegzik.
– Gyorsan. Gyerünk, tedd már be a kocsiba.
– Senki sem hagyja magára ezt a fiút, világos? A nap 24 órájában őrizve lesz.
– Igenis uram.
– Megvédelek Jungkook, ígérem. Senki sem fog megtalálni.

Zihálva ébredt fel a fiatal tanár, a szívére téve a kezét. Így próbálva megnyugtatni saját magát. Valahányszor előjönnek neki a rémálmai, pár másodpercig nem lát semmit, mivel csak lassan nyissa ki szemeit, s nem létezett semmi más, csak a sötétség, a fülében visszahangzó múltja. Hirtelen azonban érezte, hogy valami óvatosan megkopogtatja a vállát, amitől túlságosan is megijedt, ennek eredményeképp pedig fel is ugrott az ágyban, majd oldalra fordította a fejét. Természetesen megkönnyebbült mikor felfogta, hogy csak Haesoo az.
– Istenem Haesoo, megijesztettél drágám – kuncogva nyugtatja meg szívét, hogy normálisan vegye a levegőt.
– Sajnálom Mr. Jeon – motyogja miközben mellkasához szorítja rozsaszin nyuszi plüssét.
– Semmi baj. Jól vagy? – már sokkal lágyabban érdeklődik, ám ez hamar elszáll ugyanis a kislány hatalmas könnyes szemekkel nézz rá – Mi a baj drágám?
– Ijesztő álmom volt a rossz emberről. Apához jöttem, de nem találom sehol – szipogott, mire Jungkooknak megesett rajta a szíve.
– Gyere ide nyugodtan – kitárja karjait a fiatal tanár, mire a kislány kétségesen bele is bújik. Egy ötlettől vezérelve Jungkook dúdolni kezdett, miközben óvatosan simogatni kezdte haját. Nem telt sok időbe mire megnyugodott a kislány és elaludt a tanára mellkasába rejtve arcát, ami Jimin számára a legédesebb látvány volt, ami valaha elé tárult élete során.