𝓓𝓪𝓻𝓴 𝓛𝓸𝓿𝓮 (𝓙𝓲𝓴𝓸𝓸𝓴) SZÜNETELTETVE

38🕊.⋆

 Taeyang aggódva közeledett főnöke irodájához. Ritka alkalmak egyike mikor az irodába hívatja, ezért is tartott kissé az egésztől, mivel általában vagy felhívja, vagy pedig e-mailt küld. Habár volt egy elképzelése miről is lehetne szó, de reménykedett, hogy nem így lesz. Mély levegőt véve felemelte kezét és nem túl határozottan de kopogtatott, amire szinte azonnal kapott választ, így lassan lenyomta a kilincset és belépett az irodába majd becsukta maga mögött az ajtót.

– Látni akart? – szólal meg kissé bizonytalanul.

– Igen. Ülj csak le – mutatott egy szabad székre kifejezéstelenül, ami soha sem jelentett semmi jót. Nyugodtan a szék felé lépett, és bár kifejezéstelen az arca, a hangjában semmit nem vélt ami ellentmondást nem tűrő, tehát nem olyan nagy a baj. Azonban abban a pillanatban, hogy Taeyang leült a székben, minden megváltozott.

– Miért nem értesültem, arról, hogy Jungkook biztonságát mi védjük? – mondta kimérten, ahogy kezeid összekulcsolta, majd rákönyökölt az íróasztalra, lyukat hasítva a másik lelkébe. Itt már biztos volt benne, hogy mindenről tudd és nem éppen kedvesen fog hozzáállni. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy mégse mondja el az igazat, azonban hamar rájött, nagy butaság lenne ez, így hát nehezen de rávette magát, hogy bevalljon mindent. Jobb lesz mindenkinek.

– Nem beszélhettem senkinek Jungkookrol – félt a szemébe nézni. Ez az utolsó dolog amit kívánhatna az ember, egy dühös főnököt. El sem tudja képzelni mennyire dühös lehet most Jimin.

– Tehát az, hogy én vagyok a főnök, nem jelent semmit? – a durva hangnemtől, borzongás futott végig a gerincén.

– Nem uram, egyáltalán nem. Azt mondta, hogy tartsam távol mindenkitől beleértve önt is.

– Az apám? Ha elfelejtetted volna, ő már meghalt. – öklével az asztalra csapott. Meglepte ezzel Taeyangot, majdhogynem maga alá csinált.

– Azt mondta, akkor is tartsam magam ehhez, ha ő meghal. – nem tudta miért olyan nyugodt a hangja, mikor belül majd szétrobbant a félelemtől, de büszke volt magára, hogy képes volt így reagálni.

– Miért? – követelődző hangnemben szólalt meg Jimin – Kit gyanított a szülei meggyilkolásáért? – emelte fel kissé a hangját, ám az ügyvéd csupán félre nézett idegesen nyelve egy hatalmasat. Noha évekkel idősebb nála, de ezt eltekintve Jimin abban a pillanatban igenis félelmetes volt, és nem akarta, hogy ő maga is olyan sorsra jusson mint azok akik keresztbe próbáltak tenni neki az évek alatt. – Nem érdekelnek a béna válaszok, mondj el mindent Taeyang. – az említett a torkát megköszörülve kényelmesedett el a székben majd szólásra bírta ajkait.

– Jeonnak el kellett volna mennie aznap a családjával együtt. Mikor megölték. Mr. Park azelőtt nap el akart menni hozzájuk beszélni vele, de ellenezte. Viszont apád megérezte, hogy valami nincs rendben így úgy döntött felhívja őt, ám nem vette fel. És a felesége sem, így aztán vitt magával pár embert és elmentek a családi házhoz, csakhogy túl késő volt már a szülök számára. Jungkook még épphogy lélegzett, de még időben találtak rá, ezért kórházba vitték – folytatni szerette volna azonban Jimin hirtelen megállította.

– Várj...miért nem vitte el a családi orvoshoz? – kérdezte ami felmerült benne.

– Mert attól tartott egy áruló van köztük. Azok az emberei akik vele mentek, nem lehettek mert megbizonyosodott róla, viszont a többiekről nem. És nem akarta, hogy bárki tudatára jusson, hogy Jungkook él – megvárta míg bólint Jimin miszerint érti, majd intett, hogy folytassa. – Túlélte a kritikus állapotot és a legfelső szint vitték egy VIP kórterembe és, hogy ne merüljön fel benne semmilyen gyanú, az emberei felöltöztek rendőr ruhába így nyugodtan tudta őt figyelni a nap 24 órájában, hátha valamire fény derül.

– Te hogy kerülsz ebbe bele?

– Mr. Park a segítségemet kérte, hogy vigyázzak rá, figyeljem őt, valamint Kwon Jiyong segítségét is kérte, hogy hackeljen meg mindent ami hozzá köthető.

– Ő is tudott róla? – kérdezte hitetlenkedve a vezető, mire az idősebb erőtlenül bólintott. – Ő az oka annak, hogy szinte semmit sem találtam Jungkookrol? – Taeyang válaszként nyelt egyet és bólintott. Látta az ingerült arckifejezését, és rosszul érezte magát, hogy ez mint miatta van, de nem tehetett róla.

– A sofőr is tudja. Véletlen tudta meg pár hete, mikor meglátogattam Jungkookot az iskolában. Egy ideje nem tudtam róla semmit, és szerettem volna megbizonyosodni, hogy minden rendben. Ekkor tudatosult bennem, hogy nálad van. Megfenyegettem a sofőrt, hogyha eljár a szája a halál fia, szóval őt ne hibáztasd. – motyogta szégyenkezve – Nem szeghettem meg az apádnak tett ígéretem, de már olyan mindegy. – lehajtotta a fejét, hiszen úgy érezte kudarcot vallott. Meg kellett volna védenie Jungkookot ettől a világtól, ám nem sikerült. Egy ajtó nyikorogva kinyilt. Taeyang nem nézett oda, mivel azt hitte érte jönnek, hogy levigyék a pincébe és jól ellássák a baját, amiért éveken át hazudott, azonban egy igencsak ismerős szipogást hallott, ezért felnézett.

A szíve összeszorult, amint meglátta a várandós férfit. Egyből felállt ám mégse tett egy lépést se, ugyanis félt a reakciójától, elvégre hazudott neki egész életében. Niztosan nem fogja megbocsátani neki. És ahogy az várható volt Jungkook felpofozta, ám szinte azonnal meg is ölelte. Ugyan fájt neki, hogy hazudott viszont hálás volt amiért vigyázott rá.