𝓓𝓪𝓻𝓴 𝓛𝓸𝓿𝓮 (𝓙𝓲𝓴𝓸𝓸𝓴) SZÜNETELTETVE

11🕊.⋆

– Jeges tea cukormázzal – suttogta maga elé a kislány.

Te jó ég. Most feküdt le az egyik tanítványa apjával. Soha nem akart az a tanár lenni, aki -bár sokan erre utaló jeleket adtak-, akár valamelyik diák szüleire mászik vagy éppen kollégájára. Mindig hűen tartotta magát ehhez, azonban most nagyon is megszegte, az egyik szabályt amit saját magának állított fel, hogy csakis a munkájára tudjon koncentrálni. Mit fog ezek után csinálni? Mi lesz ha Jimin elmondja a barátainak, vagy a kislány megemlíti ha a többi tanár közelében van? Vagy éppen a barátnőinek az iskolában? Mi van, ha emiatt Haesoo megutálja? A gondolatok csak még több kérdést vetettek fel a fiatal tanár fejében, ám a szokásos választ nem kapva meg, így a szorongása minden egyes másodperccel nőt.

– Mr. Jeon, mi történt a nyakával és a mellkasával? – a kislány szeme tágra nyílt és tele volt aggodalommal. Először az említett értetlenül meredt maga elé, aztán lenézett a mellkasára, ami kissé piros volt.

– Jól vagyok, ne aggódj, Haesoo drágám. Nagyot estem hazafelé – igyekezett olyan érveket mondani mait biztosan elhisz a kicsi, majd a takaróval próbálta eltakarni a testét, hogy ne nézze a gyerek. Tudta jól, hogy ez egészen hülyén hangzik de mégis mit tudott volna kitalálni, amit az édes gyereknek nem lesz gyanús.

– De miért van apa ágyába? – egy újabb kérdés amire a fiatal tanár hatalmasat nyelt igyekezve nem elpirulni, ahogy a történtekre gondolt.

– Khm, apukád látta, hogy elestem és segített mert megsérültem. Nagyon kedves volt, és még le is fertőtlenítette ahol megütöttem. – kissé megremegett a hangja, ahogy hallotta az apuka kuncogását, de igyekezett a kislányra fókuszálni.

– Nagyon megsérült Mr. Jeon? – hatalmas édes szemekkel pillantott a fiatal tanárra, kinek elolvadt szíve a látványra. Igyekezett minden diákját egyformán szeretni, hiszen nem tehet velük kivételt, azonban Haesoo teljesen más volt. Minden sokkal jobban érdekelte mint a többieket, és valahogyan máshogy, jobban fogta fel a dolgokat mint a gyerekek többsége. A hatalmas segítőkész szívéről pedig nem is beszélve. És ez a következő pár másodpercben meg is mutatkozott. Gyorsan felugrott az ágyra átmászva apja combjain, majd a fiatal tanárhoz igyekezett, hogy apró ujjaival elsimítja a mellkasát takaró anyagot, majd apró kis puszit nyomott rá, majd szorosan megölelte tanárát. – Apa mindig gyógypuszit ad ha fáj valami, és egy varázsütésre meggyógyul – motyogja a fiatalabb férfi mellkasába, majd hirtelen rá emeli édes tekintetét. – Ugye már sokkal jobb Mr. Jeon? – egy pillanatra megfeszült a gyerek tettére, hiszen félt, hogy nehogy meglássa mi lapul a takaró alatt, de képtelen volt ezen aggódni mikor a szemeibe nézett.

– Köszönöm tökmag. Sokkal jobban vagyok – őszinte mosoly kúszott a fiatal tanár ajkaira, mire a gyereknek is, és titokban Jimin imádta ezt a pillanatot. Bár maga sem tudja miért. Hirtelen Jungkook az említettre nézett, azonban nem tudott semmit sem kiolvasni tekintetéből, így fogalma sem volt mihez kezdjen vele. Bocsánatot kellene kérjen a kislánytól, majd elmagyarázni, hogy menjen ki a szobából míg felöltözik, majd csak úgy kisétálni az ajtón? Esetleg megköszönni még egyszer Jiminnek amit tett érte?

– Hercegnő, mi lenne ha lemennél Jinhez, már biztosan itt van. És megkéred, hogy készítsen reggelit, esetleg segíthetnél is neki. Mi is nemsokára megyünk utánad – szólalt meg az apuka kislányára pillantva.

– Rendben apa – dallamosan cseng kis vékony hangja majd már ki is ugrik tanára karjaiból és kisiet a szobába, maga után bezárva az ajtót. Amint becsukódott az ajtó, Jungkook mélyen kiengedte az eddig bennrekedt levegőt.

– Szóval – szólalt meg ismét az apuka magára vonva a fiatalabb figyelmét – Jeges tea cukormázzal? – vonta fel érdeklődve szemöldökét utalva a kislánya szavaira, mire Jungkook elkuncogta magát.