𝓓𝓪𝓻𝓴 𝓛𝓸𝓿𝓮 (𝓙𝓲𝓴𝓸𝓸𝓴) SZÜNETELTETVE

27🕊.⋆

– Innentől kezdve te intézed a fiú összes jogi ügyét.
– Igen főnök
– Közömbösnek kell maradnod, bármennyire érdeklődik majd, mivel nem gyanakodhat.
– Értem uram.
– Ha valami történik velem, folytatnod kell. Nem szabad abbahagynod, értve?
– Nem hagyom cserben uram. Számíthat rám. Megteszem Jeonért is.
– Rendben, ha a fiú felébredt találkozzunk.

Kábultan, félig még aludva körülnézz a helyiségben ahol van, igyekezve rájönni milyen szoba is az. A fiatal tanár fel és ekkor veszi észre a fonott kanapét, ami egészen tágas, már mondhatni ágynak. Jobb oldalán pedig egy hatalmas íróasztal helyezkedik, s ekkor jut eszébe hol is van valójában. Jimin irályába, viszont a tulajdonosa nincs ott. Alaposan körülnézz a helyiségben, azonban nem látja sehol kedvesét. Pedig most szüksége lenne rá most, egy ilyen álom után, hogy megölelje és nyugtató szavakat suttogjon fülébe. Nem akar egyedül maradni. Soha nem is szeretett egyedül lenni az ehhez hasonló furcsa álmok után.
Pár másodperccel később figyelmes lesz ahogy kinyílik az ajtó ezért gyorsan arra is fordul. Jimin lép be rajta. Szeme egyből a fiatal tanárra szegeződik, majd aggodalmas arckifejezéssel vonta fel a szemöldökét.
– Mi a baj kicsim? – közelebb lépett hozzá majd letérdelt elé.
– Nem voltál itt mikor felébredtem – suttogja maga elé.
– Sajnálom, valami közbejött és mennem kellett. De olyan édesen aludtál, hogy képtelen voltam felkölteni téged – megfogta a kezét, hogy a következő pillanatban megnyugtató köröket írjon le.
– Jól vagyok csak volt egy álmom és nem szerettem volna egyedül lenni – motyogta halkan a padlót bámulva.
– Rémálom?.
– Nem igazán. Nehéz elmagyarázni.
– Nem is kell elmondanod, ha nem szeretnéd kedvesem – mosolyog aranyosan mitől Jungkook jobban érzi magát.
– Hamarosan elmondom ígérem – válaszol csendesen, ami Jiminnek ugyan nem igen tetszik de nem szól érte semmit, helyette inkább biztosítja, hogy minden rendben van és majd akkor mondja el, amikor készen áll rá.
– Mi lenne ha hazamennénk? – válaszként csupán bólint de igazából nagyon fél, hiszen el kell mondaniuk Haesoonak, hogy bizony nagy tesó lesz, amivel nem lenne baj hiszen minden családnál megtörténik. De ők mégiscsak férfiak, és azért az iskolában nem mondhatja Haesoo, hogy a tanárra terhes, ráadásul az édesapjától. Család...furcsa ebben belegondolnia a történtek után, hogy saját kis családja lesz. Persze hihetetlenül örül neki, nem erről van szó, de attól még furcsa az egész helyzet.
»««
Pár perce sétáltak be a házba, és Haesoo máris apja karjaiba vetette magát, miközben a legaranyosabb nevetést hallatja. De bármilyen aranyos a jelenet, a fiatal tanárt nem hagyja el a pánik.
– Süti – kiálltja el magát a kislány, miközben karjait az említett felé nyújtja. A fiatal férfi mosolyogva veszi karjaiba a kislányt, azonban Jimin máshogy gondolja. Ugyanis nem engedi, hogy a fiatal tanár karjaiba vegye a kicsit.
– Nem engedhetem, nehogy bajod essen – tiltakozik az apuka, azonban Jungkook nem veszi komolyan és újból a kislány felé nyújtja karjait.
– Jól vagyok Jimin, nem lesz baj ha kicsit fogom a karjaimba – erre persze Jimin csak hosszan felsóhajtott de nem szólt semmit. – Hogy vagy kicsim? – kérdezi immáron a kislányt karjaiban tartva, miközben a gyerek óvatosan átölelte a fiatal tanár nyakát.
– Jól vagyok süti, de miért mondta apa, hogy nem vehetsz fel? Talán...túl nehéz vagyok neked? – kérdezte hatalmas szemekkel a férfira nézve, aki azt hitte elolvad annyira édes volt abban a pillanatban. Elsőre persze nem tudta mit mondjon, hiszen mégse adhatja be neki, hogy kisbabát vár, ő pedig nagy tesó lesz.
– Dehogy vagy nehéz hercegnő, ne hallgass apára, kicsit túlaggódik mindent – próbált felnevetni ám az igencsak kínosra sikeredett, amit Haesoo furcsán is vélt, de nem szólt érte csak megvonta a kis vállát. Végül is ü még csak gyerek és ha egy felnőtt azt mondja, minden rendben akkor az úgy is van. Kivéve mikor az apja dühösen mondja ezt.
– El kell mondanunk neked valamit hercegnő. Valami nagyon fontosat – szólal meg az apuka immáron lágy hangon, miközben óvatosan átveszi Jungkooktol a kislányt.
– Mi olyan fontos? Ha fontos akkor azt hiszem, tudnom kell – szólal fel Jin amint belépett a helyiségbe.
– Nos, az a helyzet, hogy még egy személlyel többen leszünk. – természetesen mindketten zavartan pislogtak rá, főleg a kislány hiszen nem is sejthette mit akar ezzel mondani az apja. Ezt követően Seokjin a konyha felé fordult majd szólt Namjoonnak, aki szinte azonnal ott is termett ijedt fejjel. Jimin ugyan nem értette mit keres ott, hiszen tudtával teljesen máshol kéne lennie, de valószínűleg a kislánya parancsolta oda. Viszont az ijedt fejét látva tudta, valamit megint tönkre tett a konyhában amiért a rangidőstől még kapni fog. Jungkookot viszont teljesen elfogta a pánik. Most már nem csak amiatt kell aggódnia, hogy Haesoonak hogyan mondják el a hírt, hanem bizony a másik két férfinak, azt követően minden bizonnyal pedig a többieknek is. Jimin látta kedvese állapotát ezért gyengéden megfogta a kezét és a kanapéhoz vezette ahova helyet is foglaltak.
– Terhes vagy? – szólal fel Jin miután látta, mennyire óvatosan ér Jimin a másik hasához. Bár maga sem tudta miért éppen ez volt az első gondolata, azt pedig végképp, miért mondta ki hangosan. A többi jelenlévő felnőtt hatalmas szemekkel figyelték az idősebbet míg Haesoo szegény csak értetlenül pislogott.
– Ki terhes? És mi az? – érdeklődött hatalmas ártatlan szemekkel nézve hol az egyik férfira hol a másikra. Természetesen elsőre egyikük sem tudta mit mondjon, vagy inkább hogyan, de végül Jimin volt az aki megtörte ezt a csendet. Közelebb ült Jungkookhoz és óvatosan tenyerét a másik még lapos hasára simította, ezzel felhozva a kicsi figyelmét.
– Egy kisbaba van Jungkook pocakjában. Nagy tesó leszel kincsem – minden tekintett Haesoora szegeződött várva annak reakcióját. Kellett neki pár pillanat míg eljutott tudatáig mit is jelent ez, de szinte azonnal felcsillant a szeme az izgatottságtól. Nagy mosollyal, hangos üvöltéssel ugrott le a kanapéról, és a fiatal tanár felé sietett. Olyan szorosan ölelte a derekát, ahogy a kis karja engedte.
– Nagy testvér leszek? Tényleg süti?
– Igen szívem – bazsalyogott rá miközben ujjaival a finom kis puha hajába túrt. Eközben persze elővette az ultrahangos képet és megmutatta a kislánynak, aki ugyan nem értette abból a kis akármiből hogyan lesz kisbaba, de örült neki.
– De biztos vagy benne, hogy ez itt a testvérem? Nekem inkább babméretű zselének tűnik – nézett a felnőttre zavarodottan. Igyekeztek nem nevetni rajta nehogy rosszul essen neki, de annyira kis édes volt, ahogy ártatlanul ilyen komoly témáról kérdezget, hogy szinte képtelenség volt nem mosolyogni rajta.
– Igen kincsem, ő a testvéred, de még nagyon kicsi. Hamar megnő és Jungkook hasa is.
– Oh jó. Már attól féltem ilyen kicsi marad és félnem kell nehogy ráüljek vagy eltapossam – olyan komolyan mondta, hogy a felnőttek nem tudták erre hogyan reagáljanak, de nem is kellett mivel Haesoo azonnal ujjongva felugrott ismét – Alig várom, hogy megnőjön és tudjak vele játszani – izgatottságában tapsolni kezd, ami még aranyosabbá tette.
Jin volt az első aki gratulált neki és halálosan megfenyegette Jimint, hogyha bármi bajuk esik kiheréli, amiről ismét Haesoo érdeklődni kezdett, de látva nem válaszol neki senki, gondolta nem is fontos és biztos viccnek szánta. Pedig ha tudta volna ez mennyire komoly…
– Apa gyere velem – szólal meg hirtelen a kislány abbahagyva ujjongását amivel meglepte édesapját – Írnom kell a gólyának, hogy húgot szeretnék, és te olyan szép szavakat használsz. Segítened kell, érted? – nézz rá komolyan, ellentmondást nem tűrően, épp úgy ahogy Jimin szokott, ám meg sem várva apja válaszát kezdte el húzni a szobája felé.