𝓓𝓪𝓻𝓴 𝓛𝓸𝓿𝓮 (𝓙𝓲𝓴𝓸𝓸𝓴) SZÜNETELTETVE

29🕊.⋆

Amint befejezték az ebédet, beszélgetni kezdtek. Taehyung, időnként részletesen kifejtette a párjával való kapcsolatát, merthogy hármasban élnek. Vannak akik azt vélik ez furcsa,- ami valóban igaz-, és nem lesz tartós, de Taehyung úgy gondolja, Sooyun és Yoongival tökéletesen megvannak, így őt nem is zavarja mennyien kételkednek bennük. Két hónapja élnek már ilyen kapcsolatban és boldogabbak mint valaha.
Viszont Jungkook nagyon örül legjobb barátjának, ugyan nagyot nézett mikor ezt közölte vele elsőre, de eszébe sem volt beleszólni vagy nem támogatni őt, főleg azok után ami történt az exevel. Utána Taehyung kissé magába zárkózott és távol maradt mindenkitől mondván nem akar újabb csalódást, de ez már a múlté, aminek a fiatal tanár nagyon örül. Ugyan kellett egy kis idő míg felfogta, miszerint bizony hárman vannak de amint látta, Tae nagyon is komolyan gondolja, nem volt többé oka aggódni. A legjobb barátja s megérdemli, hogy boldog legyen még ha ez egy ilyen kapcsolatot is jelent.
Azonban egy rövid kopogtatás megzavarja a három férfi beszélgetését. Jungkook először értetlenül pislogott az órára hiszen nem a következő 30 percben lesz órája, és nem vár senki. A többiek sem említettek hasonlót, így tehát Jungkook kissé kelletlenül felállt majd az ajtóig sétált, hogy azt kinyithassa, viszont egyáltalán nem számított egy jó barátra egyben ügyvédjére.
– Szia Jungkook
– Taeyang – kiáltott fel boldogan az említett szorosan átölelve a férfit. A név haltatán a testőr szeme elkerekedett. Az íróasztal mellett állt, és a nyakát nyújtotta, hogy lássa valóban az akire gondolt. Nem ismert más ilyen nevezetű férfit, ezért nagyon kíváncsi volt ki lehet az.
– Hogy van a kedvenc rajztanárom?
– Nagyon jól, köszönöm – megjelent az a jellegzetes nyuszi vigyora, amit Jimin annyira imádott és bánta minden alkalommal mikor nem láthatta ezt.
– És mond csak ki rabolta el a szíved? – érdeklődött párjáról mivel még neki nem mesélte ki az.  – Park Jimin...nos ő egy nagyon szerencsés fickó – mosolyodott el Taeyang, azonban Jungkooknak ez nem tetszett. Egyáltalán nem volt őszinte, és volt ott még valami ami némi aggodalmat keltett a fiatal tanárban, de nem igazán volt ideje ezen gondolkodni, hiszen a két Tae üdvözölték egymást. – Örülök, hogy látlak Taehyung – szólalt meg vidáman, mire a másik személy is hasonlóan reagált, aztán hátralépett lehetővé téve Taeyangnak, hogy lássa a testőrt is. Döbbenten pislogott pár másodpercig majd megszólította a számára ismerős alakot.  – Te?
– Taeyang – óvatosan ejtette ki a másik nevét, el nem hagyva tekintetét.
– Ismeritek egymást? – törte meg a kínos csendet egyszer csak Jungkook, hol az egyikre hol a másikra pillantva.
– Igen. Család által – morogja Taeyang gyorsan majd megvakarta a tarkóját.
– Jó, rendben, viszont nekem mosdóba kell mennem – hirtelen felugrik a tanári székből Jungkook, azután a mellékhelyiségbe siet. Isten tudja már hányszor volt, de úgy érezte igazán kínos helyzetbe hozza magát, ha nem megy el tüstént a mosdóba.
– Menj vele – biccentet a testőr Taehyung felé, ki csak értetlenül pillantott rá, hiszen nincs olyan állapotban, hogy ne tudna elmenni a mosdóig, így nem értette miért is kéne neki vele tartania.
– Engem nem érdekel min jár az agyad, de ha nem jössz most, Isten bizony ide pisilek a padlóra, s akkor megöllek – a rajztanár dühösen nézett legjobb barátjára a lehető legkomolyabban mondva szavait és már indult is a mosdók felé, mire Taehyung odasietett hozzá. Az osztályterembe maradt két férfi gyilkos tekintettel nézett egymásra hosszúnak tűnő másodpercekig majd Taeyang volt az aki megtörte a csendet.
– Ajánlom, hogy tartsd a szád – mondta összepréselve ajkait.
– Komolyan mondod? Nem tehetem meg. Naponta jelentkezem neki. Nem fogok hazudni és megöletni sem magam, Jungkook vagy miattad – a testőr frusztráltan hátranézett mondata végén.
– Jungkook nincs tisztában azzal, hogy kivel dolgozom együtt, és ezt szeretném ha így is maradna – hangoztatta a fiatal férfi talán túlságosan is – Meg aztán távol kellett volna maradnia ettől az élettől! Egyáltalán hogyan került ebbe az egészbe? – Taeyang rendkívül frusztrált volt, amit a másik végképp nem értett. Azonban több okból is lett ilyen abban a pillanatban az ügyvéd, hiszen minden kemény munkája hiábavaló volt, mivel Jungkook megtalálta a saját útját a maffiavilágba.
– Várj...honnan ismered egyáltalán Jungkookot?  – érdeklődik a testőr, amire Taeyang a karját mellkasa előtt összefonva állt előtte. – Nem mondhatom meg. Csak annyit kell tudnia, hogy az ügyvédje, illetve barátja vagyok. Semmi több. – úgy ejtette ki mint egy robot, aki csak ismételgeti amire készítették.
– Te viszont Park ügyvédje vagy! Csak a mi dolgunkat kell intézned! Hogyan kerül ide Jungkook? Tudod mennyire keményen dolgozik Jimin, megtudni bármit is róla – az utolsó szavakat már inkább suttogva ejtette ki, ami elégedettséggel töltötte el az ügyvédet.
– Akkor ezt azt jelenti, Jiyongal megfelelően végeztük a dolgunkat – mosolyodott el büszkén.
– Ő is ismeri? Ki ismeri még? – teljesen hitetlenkedve megdörzsölte arcát a testőr. – A főnök ennek nem fog örülni
– Tudom, de nem tudhatja, legalábbis még nem.
– És miért nem? Jungkook már lassan négy hónapja részese ennek az életnek, és tudnia kell Jiminnek, kinek a hibájából nem talál róla szinte semmit. – igen csak ingerülten mondta ezeket a fiatal férfi, azonban Taeyangot nem igen foglalkoztatta. Tisztában volt mindennel, viszont mégse tehetett semmit. Azzal is tisztában volt, hogy némileg elbukott hiszen Park kezei közé férkőzött, még ha konkrétan semmit sem tudd a fiatal tanárról, de idő kérdése ennek is.
– Tudom, hogy elbuktam – kezdett volna valami magyarázatot beadni neki, ám nem hagyta.
– Micsodát? Jungkook elég érett szerintem, hogy eldöntse mit akar, és jelenleg a főnökkel a legboldogabb. Egyszer sem láttam őt szomorúnak ez alatt a négy hónap alatt.
– Nem érted. Rossz Parkra gondolsz – most rajta volt a sor, hogy félbeszakítsa a másik férfit, aki igazán dühösnek látszott emiatt.
– Taeyong, mégis miről beszélsz? – vakarta meg értetlenül tarkóját mivel nem értette mégis mi a fenét akar a másik. – Néha olyan rébuszokban beszélsz, hogy még a sátán sem ért – morogta orra alatt majd hirtelen felvillant a szeme – Mr. Park? Úgy érted Jimin apja?
– Pontosan. Ő adta ki nekem a parancsot, miszerint tartsam távol őt ettől az élettől. Soha nem tudhatja meg, hogy az apja közénk tartozott – a hallottak miatt a testőrnek leesett az álla. Nem tudta mit mondjon. Mondja el a főnökének a kapott információkat, vagy vigye sírba? Fogalma sem volt mihez kezdjen, először próbálta felfogni az információt. – Kérlek ne szólj erről senkinek. Állítólag halott ebben a világban, senkinek sem szabad megtudnia, hogy életben van. Tartsd távol az irodától és ne lásson semmit, amiből megtudhatja igazságot az apjáról. – könyörgött Taeyang ám mindhiába. Jungkook már többször is volt az irodában, főleg mióta tudnak a pocaklakóról. – Nem szeretném ha azok fülébe jutna, akik megölték a szüleit. – Taeyang nehéz szívvel fejezte be amit szeretett volna mondani.
– Mégis kik tették ezt? – annak ellenére, hogy úgy érezte már nem képes befogadni több információt, megkérdezte, hiszen tudni szerette volna. Ha már a főnökének nem sikerült ezt kiderítenie. Pár pillanatig Taeyang hezitált de végül is nincs mit veszíteni alapon szólásra nyitotta ajkait.
– Azt hiszem… – azonban befejezni nem tudta mivel félbe szakította egy ismerős hang.