Őrületbe kergetsz [Yoonmin - BTS] (futó projekt)

Like Crazy (7. fejezet) [16+]

     Nem tudom mennyi idő telhetett el, talán fél óra mióta Jimin elkezdett liveolni a félhomályban. Nem is tudom pontosan mikor lett ilyen sötét, nem emlékszem, hogy mikor kapcsolta le a villanyt, mindenesetre nem volt túl sok fény. Egy kisebb körlámpát az asztalára tett a telefonja mögé, de azon is csak egy halvány, meleg fényt állított be. Éppen csak, hogy az arca jól látszódjon, de nem akarta túlzásba vinni a dolgot. Boldogan beszélt a kamerába én pedig a kanapé Hozzá közelebbi felén ültem, de így is esélytelen volt, hogy bele lógjak a képbe. Az ölemben a telefonomon hang nélkül ment a Weverse live-ja és figyeltem a kommenteket – amikből szokás szerint nem sok mindent tudtam kivenni, mert annyira gyorsan pörögtek le, hogy lehetetlen volt egy-egy rövidebben kívül bármit is elolvasni.

     - Ah, az albumom? – hallottam meg a hangját, mire a telefonomból újra felfigyeltem rá, mert erre én is kíváncsi voltam. Tudom, hogy mostanában milyen sokat dolgozik a szóló albumán, kíváncsi voltam, hogy mond-e valamit, ami esetleg még nekem is új infó (bár ebben kételkedtem) – Nagyon jól haladok vele, köszönöm – mosolygott angyalian a kamerába, majd óvatosan most először lopva kitekintett oldalra, rám. Ezt nem is igazán értettem, úgy beszéltük le a dolgot, hogy úgy csinálunk, mintha itt sem lennék és csak akkor kell „megjelenjek", ha valami nagyon nem komfortos történik számára. Viszont ez a kérdés kétlem, hogy annak számított. Kicsit kérdően néztem rá, de Ő ezzel nem igazán foglalkozott, egy csalfa mosollyal az arcán fordult vissza a telefonja felé, folytatva a mondandóját.
     - Nem lenne szabad elmondjam, de van egy szám... - nyúlt a telefonjához, amin nem értettem. Mit csinál, live közben nem igazán tud mást megnézni az eszközön. De Ő mégis valamit keresni kezdett rajta, amit nem értettem hogyan, de ez a funkció engem is érdekelne... majd kifaggatom róla– ...amiből most szívesen megmutatok egy részletet. – folytatta.

     Összehúztam a szemöldököm és elkezdtem hevesen mutogatni neki, hogy ez egy nagyon rossz ötlet. Ezt egyáltalán nem szabad csinálnunk, sőt; kifejezettem tilos. Meg hát Neki sem jó kiszivárogtatni a saját számát, nyilván. Próbáltam a lehető legváltozatosabb módokon kalimpláni, de ügyet sem vetett rám. Csak szüntelen kutatott a telefonjában, miközben azt nem mozdította el a könyv kupac tetejéről, hogy a kamera Őt továbbra is vegye. Már azon voltam, hogy megdobom a papucsommal, de az sem lett volna túl jó ötlet valószínűleg, szóval a végtelen és reményvesztett kalimpálást folytattam szüntelen.

      - Tudjátok... - folytatta, miközben hátra dőlt a székében a telefonja birizgálása helyett és oldalra nyújtóztatta a fejét, ami miatt így megfeszült a nyaka és kirajzolódott rajta halványan néhány ér. A nyaka... Mi? Eddig nem garbó volt rajta? – Ezt sem szabadna elmondjam, de valószínűleg úgyis kitaláltátok volna – nevetett fel csilingelően, majd miután kiropogtatta a nyakát, újra kiegyenesedett. De nem maradt így sem sokáig; a nyaka után a karjait kezdte maga elé nyújtóztatni. Úgy tett, mintha ez a fél óra alatt halálosan elgémberedett volna, pedig ez nem volt túl reális...
Ahogy nyújtózott maga elé, fekete rövidujjú felsőjéből kilógó karján rajzolódtak ki folyamatosan az egyes izomcsoportok, amiről valahogy indokolatlanul nehéz volt levegyem a szemeim.
Hm... Mindenesetre azt örömmel konstatáltam, hogy ezek szerint nem is fogyott annyit, mint hittem.

      – Volt egy nagyon jó inspirációm az egész albumra. Legfőképpen arra a számra, amit most meg szeretnék mutatni Nektek... - nyújt újra a telefonja felé, lopva újra rám pillantva, amit már megint csak úgy szimplán nem értettem. Elkapva a pillantását megint keresztet formáztam mellkasom előtt az alkarjaimmal, miközben azt tátogtam, hogy „Ne". Nem értem, hogy hogy lehet ilyen felelőtlen. Most mégis mi történik Vele?

     Megnyomott egy gombot a telefonján, majd felcsendültek a Like crazy első hangjai, mire a tenyerembe támasztottam a homlokomat. Fogalmam sincs mit tegyek. Menjek oda és kapcsoljam ki én, vagy most játsszam el, hogy bejöttem a szobába és mennie kell? Ez esélytelen és gyerekes. Ha valamit akar, akkor ez sem akadályozná meg benne. Ha meg akarja mutatni, meg is fogja. Felnőtt ember, nem én fogom megakadályozni az ilyen komoly döntéseiben. Most már max csak azt várhatom, hogy valamelyik staff tag rácsapja a live-ot... Amire valljuk be, van esély bőven.