Őrületbe kergetsz [Yoonmin - BTS] (futó projekt)

Mámorban úszva (22. fejezet)

     Reményvesztve dőltem újra hátra a kerek kis üvegasztal melletti székben, ahogy az ágyon rendezetlenül pihenő takaróra bámultam. Sosem hittem volna, hogy egy ilyen egyszerű dolog egyszer ennyi galibát fog okozni.

     Ahogy a szobából nyíló fürdőhelyiségből kiszűrődő zuhanyrózsa csobogásának hangját hallgattam, arra lettem figyelmes, hogy furcsamód fájdogál a mellkasom. Egy ideig gondolkodtam, hogy mégis mi bajom lehet, aztán végül csak rájöttem, hogy... nem kifejezetten tetszik a lelkemnek a tény, hogy Jimin egy nőcsábásznak néz, amikor semmi okot nem adtam erre.

     Vagy... ez lehet tökre rendben van, csak én gondolkodom megint nem evilágian erről a témakörről? Az átlagos embereknél, akiket tőlem jóval jobban foglalkoztat az, hogy megéljék az ilyesfajta vágyaikat, ez tök oké? Hogy random összefekszenek emberekkel, miközben elutaznak dolgozni? Nem is kellene kiakadjak, hogy Jimin csak szimplán egy „egészségesen" működő embernek néz? Embernek, aki úgy működik, mint mindenki más?

     Nem, akárhogy nézem, ez így csak még sokkal sértőbb. Nem vagyok én mindenki más. Én, én vagyok.
Fújtattam egyet, majd újra felkeltem a székemből. Az újdonsült szobatársam nagyjából negyedórája bent van a zubogó víz alatt és eközben a személyzet hozott nekünk egy kisebb terülj, terülj asztalkámat. Hasonlót kaptam már a beköltözésemkor is tegnap este, de most ez eléggé fel lett turbózva. Gondolom próbálkoznak azzal, hogy valahogy kiengeszteljenek a keveredés miatt. A legkülönbözőbb ételek és italok kaptak helyet a díszes tálalókocsin, amit néhány perce vettem át az egyik igencsak kedves, de rendkívül dadogó hölgytől. Van egy olyan érzésem, hogy Ő a szálloda tulajával ellentétben pontosan tudta, hogy ki vagyok.

     Odaléptem az említett eszközhöz és végigszemléltem a kínálatot. A legkülönbözőbb dolgok sorakoztak fel rajta, de amin mégis a leginkább meglepődtem az az egy vödör jégben pihenő pezsgő volt. Ilyet nem a nászúton lévő pároknak szoktak bekészíteni? Vagy egy így tök oké akkor is, ha valakik csak a munkájukkal kapcsolatban szállnak meg? Ah, bár mondjuk ennél a hotelnél már semmin sem kellene meglepődjek...

     Végül levettem a kocsiról egy szintén épp a jégben pihenő whisky-s üveget. A konyhahelyiségbe sétáltam ki, ahol is kerestem magamnak egy ennek az italnak legalább nagyjából megfelelő poharat, majd a hűtő jégautomata részéből szereztem magamnak néhány jeget is. Felbontottam a jéghidegre hűtött italt, majd töltöttem magamnak egy keveset. Belekortyoltam az italba, majd jólesően konstatáltam az ízét és azt a tipikus, forrósághoz hasonló érzést, ami végigbizsergette a testem. Hmm... na igen, erre volt most szükségem.

      Bólintottam néhányat a jó ízt megélve, majd pedig kibámultam a konyhából a szabadlevegőre nyíló ajtó felé.
Nem is vettem eddig észre, hogy van erkély. És mégis miért a konyhából nyílik...?
Ez a hotel komolyan mondom egyre furcsább és furcsább lesz.
Oda sétáltam az erkélyajtóhoz, majd pedig kikukkantottam az üvegen.
     - Na nem mondod komolyan – esett le az állam.
Igen, olyannyira, hogy már magamban beszéltem.

     Kiléptem az erkélyre, ahol egy akkora jakuzzi fogadott, amit meg merem kockáztatni, hogy még nemigen láttam életemben. Korlát helyett tiszta üveggel volt szegélyezve a hely és tele volt minden fényesen csillogó kisebb-nagyobb üvegdíszekkel, és mediterrán hangulatot keltő cserepes növényekkel. A magasra nyúló már-már „üvegfalat" különböző méretű és stílusú fényfűzérek díszítették, amik jelenleg ugyan ki voltak kapcsolva, de már így is baromi jól néztek ki.

     Köpni-nyelni nem tudtam, hiszen így az estére való tekintettel gyönyörűen megvilágította a hold és csillagok fénye az egészet. Mivel eddig csak a konyhából kiszűrődő fényen keresztül figyeltem meg a helyet, ezért most egy kapcsolót keresve igyekeztem fényt varázsolni kívülre is. Megtalálva és felkapcsolva azt, az apró (de végtelensok) fényfüzérek felvillantak, ahogy teljesen körbefutottak az egész teren, így kellemes meleg fénnyel árasztva el azt. Nem volt túl világos, de látni már bőven lehetett.