Őrületbe kergetsz [Yoonmin - BTS] (futó projekt)

Ártatlan érintések (23. fejezet) [16+]

     - Gyere Hyung – nyújtotta felém Jimin a törölközőt, immár a jakuzzin kívülről.
A gondolataimból kiszakadván felültem a vízben és igyekeztem valahogy magamhoz térni. Felálltam és csak ekkor jöttem rá, hogy jajj de nagyon nem volt jó ötlet ruhában beugrani ide. Nagyjából úgy csobogott rólam mindenhonnan a víz, mintha egy szökőkút lennék.

     Amennyire tudtam kicsavargattam a magamon lévő anyagokat, majd Jimintől elfogadva a személyzet által idekészített törölközők egyikét, belecsomagoltam magamat. Egy szerencsém volt, hogy olyan hatalmas volt az anyag, mint egy kisebb fajta takaró, így csak remélni mertem, hogy legalább nagyjából felfogja majd a vizet és nem áztatom el az egész hotelt.

     Jiminnek szerencsére ilyen problémái nem voltak. Rajta alapból sem volt túl sok ruha, szóval hamar sikerült megszáradnia és kicsit reszketve burkolta körbe magát hozzám hasonlóan Ő is.
     - Brrr... - didergett, majd el is indult befelé a lakosztályunkba, kissé imbolygó léptekkel, hisz hideg ugyan volt, de messze nem annyira, hogy sikeresen kijózanítsa Őt.

     Én viszont vele ellentétben úgy éreztem, hogy a gondolataimat tekintve messze nem vagyok még kellően részeg. Elegem van, nincs kedvem gondolkodni. Fogalmam sincs mi volt az előbb az, ami az agyamban járt, de könyörgöm, csak egyszer legyek már képes nem rágódni valamin. Főleg, ha már semmi sem történt valójában – csupán legfeljebb a fejemben.

     A törölközőt, mint egy védőburokként magamon tartva sétáltam el a jakuzzi másik oldalához, ahol felemeltem az whisky-s üveget, aminek az alján még nagyjából az egyharmada ital lötyögött és ami miatt sikerült az imént ráessek a vízben Jiminre.
Dahh, már megint gondolkodom.
Frusztráltan emeltem fel az üveget és kortyoltam néhányat a már kissé megmelegedett italba, majd egy fintorral emeltem el azt az ajkaimtól. Ehf. Oké, azért egy ilyen erős rövidet úgy inni, mint az ásványvizet még nekem is kicsit nehezemre esik.

     Élveztem, ahogy az alkohol miatti forróság újra elönti a testemet és kicsit megnyugszom. Az isten verje meg, már rég rossz, ha csak így tudok megnyugodni.
Bár, mit lepődök meg. A múltkor épp „gyógyszerekkhez" akartam folyamodni. Ez talán egy fél fokkal jobb attól...

     Kortyoltam egy utolsót, majd még volt annyi lélekjelenlétem, hogy leengedjem a vizet a jakuzziból és kicsit rendbe tegyem a káoszt, amit hagytunk. Nem nagyon, mert kezdett eléggé a fejembe szállni az ital, de annyira sikerült rendbe tegyem a dolgokat, hogy reggel már legalább ne megszámlálhatatlan dolgunk legyen ezzel kapcsolatban.

     Idő közben a törölköző nagyjából felszívta a ruhámból csöpögő vizet, így azt kiterítve egy másik, szárazzal körbetekerve magamat sétáltam be az épületbe. Becsuktam magam mögött az erkély üvegajtaját és máris sokkal jobban éreztem bent magamat, hisz ott sokkal kellemesebb volt az idő. Nem volt meleg, de annyira hűvös sem, mint az erkélyen.

     Besétáltam a hálórészbe, ahol is letettem az üveget az első helyre, ami szembe jött velem, ami a dohányzóasztal volt. A szemeimmel körbekutattam a szobatársamat, de hirtelen sehol sem láttam. Értetlenül forgolódtam egy kicsit, de hamar megbántam, mert úgy megszédültem, hogy a falnak kellett megtartania.
- Uff – nyögtem ki, ahogy a fejemhez kaptam.

     Ekkor viszont Jimin sétált ki a fürdőből szárazon és nem sokkal több ruhában, mint ahogy a legutóbb láttam. Csupán egy rövidnadrág volt rajta azon felül.

     - Ehm – próbátam összeszedni magam, hogy ki tudjak nyögni valamit – Tudnál... tudnál kölcsönadni valamit? Én nem hoztam mást alváshoz, csak, ami rajtam van. – beszéltem kicsit nehezen formálva a szavakat, de azért azt hiszem nagyjából értelmesen sikerült kifejezzem magam.
     - Persze – mondta, majd viszonylag stabil léptekkel odaugrált vidáman a bőröndjéhez és kutakodni kezdett. Addig én is ugyanazt tettem, mert azért az alsónadrág problémát nem Tőle vártam, hogy megoldja.