Őrületbe kergetsz [Yoonmin - BTS] (futó projekt)

Fény a vaksötétben 1. (11.fejezet)

     A liftbe beszállva megnyomta a megfelelő emelet gombját – amibe szintén csak a kártyája újabb lecsipogtatásával lehetett beszállni. A felfelé vezető út közben csak pár szót beszéltünk, de az inkább csak small talk volt. Kisétálva a liftből hamar a lakása ajtaja előtt találtuk magunkat, amihez szintén a kártyáját használta. Egy csippanás után a falon lévő panelhez nyúlt, amibe még egy kódot is beírt. Nem tudtam pontosan, hogy az a riasztóé, vagy csak egy újabb beléptetési rendszer, mindenesetre nem figyeltem túlzottan, már csak etikettből sem. Semmi közöm a kódjához.

     Kinyitotta a lakás bejáratát, majd előre engedett. Beléptem, de hamar meg is torpantam. A cipőmet kezdtem el levenni magamról a hyun-gwan területén belül még a sötétben, ahogy ezt a koreai kultúrában szokás. Furcsa lehet talán a külföldieknek, de mi sosem lépjük át ezt a kis küszöböt cipőben – szerintem még egyszer sem sétáltam át rajta úgy. Más lakásban már persze igen, főleg külföldön. De ahol látom a padlózat ezen kialakítását, eszembe nem jutna. Itt pedig tudtam, hogy így van, már jártam Jiminnél korábban – bár csak futólag és talán csak egyszer... Annyira egyébként sem lakik itt régóta.

     Ahogy Ő is beljebb lépett mögöttem, felnyomta a villanykapcsolót, ekkor pedig rám mosolygott a gyönyörűen csillogó-villogó világosbarna lamináltlap. Nagyon kifinomult a stílusa, alig látható fa erezettel. Igazán kellemes volt ránézni.
Jimin is csatlakozott hozzám, levette a cipőjét, majd pedig miután mind a ketten kiegyenesedtünk, felém nyújtott egy papucsot a reszkető kezeivel. Jó ég, még mindig elképesztően gyenge. Azt sem értem, hogy tudtunk eddig elsétálni.

     Elfogadtam a lábbelit és fel is vettem. Ő a saját magának már odakészítettbe bújtatta bele a lábait.

     - Aaaah... - sóhajtott fáradtan, ahogy a papucsában csoszogott befelé a folyosón, miközben próbálta kibújtatni alakját a hatalmas pulcsijából. A lakásban kellemesen meleg volt, így nem volt már rá szüksége. És nekem sem – így én is lehúztam magamról az enyémet.
     – Érezd otthon Magad. Őőő... - fordult meg a nappaliba beérve – Már ugyan voltál már itt, de nem baj; nappali, fürdő, mosdó, háló... - mutogatott körbe a releváns ajtókat és irányokat a számomra, majd reszkető térdekkel zuttyant le az egyik bárszékre, ami a konyhapult mellett ácsorgott. Minden bútora hófehér volt vagy pedig ezzel a kellemes, halvány barna színnel operált. Nagyon kifinomult, igazán illik Hozzá. De most nem néztem túlságosan körül, csak odaléptem mellé.

     Nagyon óvatosan próbáltam megközelíteni a témát, mert tudtam, hogy ez igencsak ingoványos talaj. Főleg így elnézve megint alakját, már a hatalmas pulcsi nélkül a fehér felsőjében... Csont és bőr. Oké, még mindig izmos, mert ennyi edzéssel nem lehet nem izmosnak lenni... De szörnyen le van fogyva.
     - Nem akarok illetlen lenni, de esetleg kérhetek valamit enni? Azt sem tudom mikor ettem utoljára... - nyögtem fel, ahogy a nemrégiben levett pulcsimat gondosan leterítettem a mellette lévő bárszék háttámlájára.
     - Oh, persze – már szállt volna le a székről.
     - Ne-ne, csak mondd. Alig állsz a lábadon. Megkeresem. – állítottam meg. Ő kivételesen nem ellenkezett, csak egy fáradt, titkon hálás mosolyt festett fel az ekkorra már maszk nélküli arcára. Emiatt sikerült rájöjjek, hogy én eddig elfelejtettem levenni, így az állam alá húztam azt. Néha annyira meg tudom szokni, hogy észre sem veszem, hogy rajtam van...

     - Válassz bármit a hűtőből. Fent jobbról a második kabinban pedig van mindenféle még... Kutakodj nyugodtan. – beszélt, ahogy fáradtan elfeküdt a hideg pulton.
Kinyitottam a hűtőjét. Hosszan elemezhettem volna, hogy mit látok és mit nem, de direkt nem akartam feltűnő lenni, így nem tettem. Kivettem néhány féle zöldséget, majd pedig a felső kabin ajtaját kinyitva egy mogyoróvajas üveget megpillantva azt is egyből a többihez csaptam – főleg amiatt mert tudom, mennyire imádja (de csak a darabosat). A szekrényben találtam még puffasztott rizst, így úgy döntöttem ez tökéletes lesz a tervezett kreációm alapjának.
     - Abban a fiókban vannak az evőeszközök – mutatott egy irányba még a kérdésem előtt, így ki is vettem egy kenőkést, majd letelepedtem mellé. Direkt nem hoztam magammal tányért. A taktikám része volt ez is.
Ha furcsán néz rám, majd a fáradtságra fogom a dolgot.