Őrületbe kergetsz [Yoonmin - BTS] (futó projekt)

I can't call it love (20. fejezet)

     Miután elfogadtam a felkérést, miszerint nagy örömmel dolgozom a Diablo IV „himnuszán" Halsey-vel, hamar felgyorsultak az események. Mivel elég hosszú ideig várattam őket a válasszal (mert nem voltam képes felvenni a telefont a nagyszerűen működő bioritmusom és mentális állapotom miatt...), a megbeszélés után másfél nappal már repültem is ki Franciaországba. Magának a klip felvételének a helye Cambrai-ben volt egy kápolnában, de én mégis Párizsban szálltam meg - hiszen a stúdió, ahol Halsey-vel a dalt vehettük fel, az itt kapott helyet.
Ahol dolgoztunk most is.

     - Szép munka! - tapsolt meg minket az üvegen keresztül a producer - Tartsunk pár perc szünetet - mondta a mikrofonjába, majd Ő is felkelt a székéből. Mellette egyébként bent ült a koreai tolmácsom is, de ezt a segítsége nélkül is sikerült megértsem.
      - Yooonggiii - tartotta fel a tenyerét Halsey, aki eddig az én mikrofonom mellet lévőnél állt, mire Tőle jóval kevésbé energizáltan, de elfogadtam a meghívását és a tenyerébe csaptam. Ezzel a mozdulattal pedig egy gyors ölelésre is hívott, amit szintén nem utasítottam el - Nagyon jó vagy ma!
      - Köszönöm - eresztettem el az óvatos ölelésből kicsit fáradtan (a jetlag még a rendszeres utazások ellenére is megvisel) - De mi az, hogy csak ma?! - úgy tűnik a nyelvi akadályok nem elég nagyok ahhoz, hogy ne tudjak továbbra is végtelen mennyiségű rrreeendkívül vicces poénnal előrukkolni.
      - Tudtam - rázta meg a fejét reményvesztve és elindult az ajtó felé, én pedig nevetve követtem.

      - Halsey, van egy kis meglepetésünk... - sétált oda hozzánk a staff egyik tagja, amint kiléptünk a felvevőhelységből és mind a ketten megkaptunk a hideg (de nem túl hideg, a hangunkra való tekintettel) italunkat.
      - Hm? - fordult meg mellettem, mire reflexből én is megtettem, annak ellenére, hogy nem nekem szóltak. A személyzet tagja mellett egy kedves arcú hölgy állt, akinek a karján egy kisgyerek csücsült.
      - Aaaaa hát ki jött meglátogatni Anyucit a munkahelyén? - kezdett kicsit gügyögni a gyerkőchöz, ami alapján nekem könnyen leesett, hogy Ő bizony Ender lesz, Halsey porontya. Basszus, csomó képet küldött már róla, mégsem ismertem volna fel most élőben, az biztos.

      Beszélgettek néhány mondatot, amiből nem értettem mindent (de nem is nekem szólt, szóval ezzel nem volt gond), viszont a lényeget leszűrtem. A hölgy a bébicsősz, akire Halsey olyankor bízza rá a gyereket, ha dolgoznia kell és az apja sem ér rá. Uff... Szar lehet egyedül gyereket nevelni, főleg ilyen kicsit. Ender sincs több kétévesnél.

     Hagytam Őket érvényesülni, hisz semmi közöm nem volt a beszélgetésükhöz, így csak letelepedtem az egyik bőrből készült ülőalkalmatosságra a pihenőben. Beszéltem a tolmácsommal néhány mondatot, aki elmondta, hogy lesz még némi papírmunkám a felvétel után, amit ugyan fájdalmasan, de elfogadtam.

      Pihegve iszogattam a talán limonádészerűségemet (igazán férfias), amikor Halsey, most már karján Enderrel lépett oda hozzám.
     - Hát nézd ki van itt! - nem tudtam hirtelen, hogy ezt nekem, vagy a gyereknek mondja, de a hangsúlyából végül kitaláltam, hogy talán inkább az utóbbi.
     - Anya... - bámult rám a kölyök, ami kicsit meghökkentett egy pillanatra, mert emiatt kicsit úgy tűnt, hogy engem anyázott volna le.
      - Igen?
      - Ezs a bácsi nagyon tép - jegyezte meg a gyerkőc, és mivel az angol gyerek gagyogást eltartott egy darabig, mire megértettem, Halsey nevetéséből egyértelmű lett, hogy jól hallottam; bizony le lettem „szép bácsizva". Erre csak nagyokat pislogva elnéztem magam mögé alibiből, hogy mégis kiről beszél.
      - Ő Yoongi bácsi. Már találkoztatok, mikor még icipici voltál - válaszolt Neki, én pedig még mindig nem tértem magamhoz az előzőekből és az, hogy le lettem „bácsizva" sem sokat segített.
      - Bácsi? - ráztam meg a fejem fájdalmas arckifejezéssel, de azért mosolyogtam.
      - Gyoongi bácsi nagyon tép bácsi - fordult most az anyja felé a karon-ülő, nem hagyva ennyiben a témát. Ő úgy érezte, hogy egyszer nem volt elég ezt kifejeznie.
Csak tudnám miért érzem, hogy a „szép bácsi" mellett még a „Gyoongi"-t is hallgatni fogom ezután egy darabig...