Őrületbe kergetsz [Yoonmin - BTS] (futó projekt)

Visszatérő múlt (16. fejezet) [16+]

     - Hogy mi? Fotózásunk lesz 20 percen belül! - hallottam beszűrődni a folyosóról - Jimin, ne őrjíts meg kérlek!
     - Légy szíves ne kiabálj Hyung... - hallottam, ahogy próbálja csitítani a leadert, miközben a lepéseik alapján ide-oda rohangáltak.
     - Mi történt? - sejlett fel még egy hang, ami talán a maknaéjé lehetett.

     Én addigra már negyvenezredjére mostam meg az arcomat és igyekeztem valami életet lehelni magamba a hideg víz segítségével. Hajh, a kurva életbe.
Ide is csak segítséggel tudtam kijönni. Miután egy hajszájnyira voltam attól, hogy pánikrohamot kapjak a ténytől, hogy rájöttem akaratomon kívül képes volt bedrogozni magamat, Jimin hosszú perceken keresztül mást sem csinált, csak nyugtatni próbált. Folyamatosan beszélt hozzám. Csak szajkózta, hogy minden rendben van, rendben is lesz, tudja, hogy nem direkt csináltam szóval várjuk meg, amíg kiürül a szervezetemből és csak... felejtsük el az egészet.

     - Hogy felejthetném el? Jimin, ez... nem ilyen egyszerű. Nem olyan, mintha Te vetted volna be, én-...
     - Tudom. De most ezzel ne foglalkozz. - mondta, ahogy végig simogatott a vállaimon még egyszer, majd lassan elengedett. Felállt az ágyról, majd kezet nyújtott felém - Gyere, segítek kimenni a fürdőbe. Most meg az arcod.
     - Ez nagyon-nagyon nagy gond... - beszéltem remegő hanggal. Féltem. Bevallom, hogy féltem. A torkom összeszorult és úgy éreztem, hogy bármelyik másodpercben kitörhet belőlem a zokogás - pedig nem vagyok az a sírós típus. De nem is attól féltem, hogy most mi lesz, az... annyira nem érdekelt, bevallom. Mert tudom kezelni.

     Én attól féltem, hogy ezek után mi fog történni.

      - Hé... - fogta meg a szabad kezem és óvatosan próbált maga felé húzni, hogy felkeljek az ágyról - Ne. Most ne, Hyung. Csak arra koncentrálj, hogy jól legyél, rendben? A többi ráér később. - nyugodt volt és mosolygott. Láttam a szemében a szomorúságot és a végtelen aggodalmat, de mosolygott. Hogy tud még most is mosolyogni? Hogy tud mosolyogni, miközben én, aki az idióta mentális állapotom miatt annyira labilis voltam már életemben nem egyszer, hogy veszélybe sodortam az egész banda életét ezzel a baromsággal? És most akaratomon kívül teszem tökéletesen ugyanezt?

     Tudom, hogy ez mennyire radikálisnak és túlzásnak hangzik. De sajnos messze nem az.

     Miután Jimin kitámogatott a fürdőbe és egy kis ideig még figyelt engem, látta, hogy sikerül azért úgy-ahogy megálljak a lábaimon. Mondta, hogy elrendezi a többiekkel helyzetet engem pedig a fürdőben hagyott. Azóta pedig... itt ácsorgok.
Úgy érzem magam, mint egy kibaszott roncs. Semmit sem látok, mert a fény bántja a szemem és reggel révén a fürdőben éppenséggel nincs sötét. Csak fél kezemmel tudok bármit is csinálni, mert a másik még mindig felkötve pihen, hisz a tegnapi nap sikerült megsérüljek. Lüktet a fejem és nem csak a rengeteg gondolattól, hanem a bogyó hatásától is, amit teljesen akaratomon kívül vettem be, mert fájdalomcsillapítónak hittem.
Bár végülis... részben működött. A vállam végül is már nem fáj – vagy legalábbis az agyam jelenleg nem fogja fel.

     Azt sem tudom mi volt az a szar. Fogalmam sincs. Meg nem tudnám mondani. Azt sem tudom, hogy mire számítsak az elkövetkezendő néhány órában ezáltal. Meddig fog tartani, milyen hatással lesz rám? Mivel éjszaka vettem be azt sem tudom mióta tart a hatása, mert nem néztem meg az időt. Mennyi idő mire kiürül? Halvány lila gőzöm sincs. És nem, nem vagyok teljesen idióta, most már természetesen emlékszem, hogy miért és hogyan került a fiókomba ez a csodálatos anyag. Csak az a baj, hogy már akkor sem tudtam mi ez, mikor magamhoz vettem - mert természetesen abban a pillanatban sem voltam magamnál. Még a Guryong Village-ből hoztam, amikor igazán nem voltam jól. Azt sem tudom ennek mennyi ideje már... Istenem. Remélem még rádob az egészre, hogy ennyi ideje ácsorog a fiókom mélyén és még valami más bajom is lesz tőle.