Őrületbe kergetsz [Yoonmin - BTS] (futó projekt)

Felszín alatt (9.fejezet)

     Tudtam, hogy az alkohol némileg meg fogja tenni a hatását, de tényleg nem gondoltam, hogy ennyire. Amikor Jimin elpanaszolta nekem, hogy mennyire nehezére esik a statisztákkal való interakció az MV jeleneteiben és kitöltöttem Neki egy felest, nem számítottam rá, hogy ilyen hatással lesz rá. Bár... amúgy nem tudom miért. Hozzászokhattam volna valójában. Mindig is hatalmas kontraszt volt aközött, hogy milyen a visszahúzódó a személyisége egyébként és milyen, ha a munkájáról van szó. Mármint egyáltalán nem kétszínű, ne értsétek félre. Csak két oldala van. És a vadabbik oldalát máshol nem éli meg, csak a színpadon és a forgatásokon.

      Ez is az a helyzet, úgy tűnik.
Oké, a dologhoz lehet az is hozzátett, hogy úgy döntött az az egy feles nem elég Neki és két felvétel közt még vagy kétszer-háromszor kiszaladt az öltözőbe – ahová én csak utoljára követtem. Ennek az oka is csupán az volt, hogy féltem; valami baj van.

     Amint viszont benyitottam az ajtón és láttam a poharával a kezében, csak meglepett arccal támasztottam meg az ajtófélfát.
     - Lám lám – szólaltam meg.
Ő felém fordult kuncogva, a poharával a kezében. Lehúzta, majd pedig miután kigrimaszolta magát újra az erős ital miatt, vidáman ugrált oda hozzám.
Hm... Mint egy kisgyerek.
     - Ugye tudod, hogy nem lenne jó, ha megszédülnél és leesnél a pultról? – utaltam az egyik jelenetre, amit épp az imént forgattak le.
      - Neeem vagyok ennyire felelőtlen...~ - beszélt elnyúló hangon – Ne aggódj Nagypapi. Mára már csak a szilárd talajon táncolós részek vannak hátra~!

     Nagypapi. Wow.
Hát már nem szomjas.
Kicsit megnyugtatott a mondata (nem, nem a nagypapis), főleg azt figyelembevéve, hogy ekkorra már tényleg elég ködös lett a tekintete. Nem is meglepő; fogalmam sincs még mindig milyen alkohol van az üvegben, de nem gyenge. Ő pedig órák óta dolgozik és Őt ismerve, ma még semmit sem evett. Leginkább csak azt nem értem, hogy nem lett még rosszul.

     - Ne nézz már így, Hyung – nyúlt az arcomhoz, ahogy egyik kezével megcsípte azt – Inkább igyál még egyet Te is – próbált rábeszélni.
Nem tudtam min akadjak fenn jobban, azon, hogy az előbb Nagypapinak hívott, vagy azon, hogy csipkedi az arcom, mint egy kisgyerekét, miközben Ő viselkedik épp úgy... de úgy döntöttem egyiken sem fogok. Szimplán azon oknál fogva, hogy most így becsiccsentve valahogy... indokolatlanul szeretetreméltó. Ha nem az egész MV a bulizásról szólna, akkor most felelőtlennek tartanám. (Még annak ellenére is, hogy én ajánlottam Neki az italt - de csak egyet. Nem gondoltam, hogy most akkor úgy dönt; be fog rúgni.) De így egyáltalán nem lesz ez feltűnő a végeredményen, sőt, lehet még jól is fog mutatni – már amennyiben tudja tartani magát. De valószínűleg ezt Ő is mérlegelte már korábban.

     - Igyál inkább Te – javasoltam, majd az asztalhoz nyúltam, ahol volt egy zsugor ásványvíz – Vizet – folytattam és a kezébe nyomtam egy üveget. Ő játszott morcossággal lebiggyesztette az alsóajkát, majd elvette tőlem azt.
     - Ne nézz így, hidd el, megköszönöd még – nevettem, majd ebben a pillanatban ránk kopognak. Egy kicsit stresszes, de viszonylag kedves női hang kiabált be, hogy a szett készen van, már csak „a művészúrra" várnak.
     - Ha valamit utálok, akkor ez a sürgetés az... - morgott Jimin, Tőle nem túl megszokott módon. Letekerte a vizesüveg tetejét és ivott belőle egy jó adagot, amit megnyugtatónak tartottam. Furcsa, sosem panaszkodik ilyesmire, de most betudom ezt az alkohol miatti őszinteségének. – Két perce sem jöttem ki, hogy vegyek másfél nagyobb levegőt, de már rohanjak is vissza... – folytatta, ahogy visszatekerte a kupakot az üvegre, majd letette azt az asztalra.
     - Megértelek, ne aggódj – reagáltam – De már csak egy jelenet van vissza és végzel – bíztattam halványan rá mosolyogva és kicsit megveregetve az egyik vállát.