Őrületbe kergetsz [Yoonmin - BTS] (futó projekt)

Lappangó rivális (19. fejezet)

     - Hogy a halálba vagy ennyire energikus egy ilyen próba után? - nyöszörögtem elnyúlva a konyhapultnál lévő széken, miközben a telefonomat szorongatva figyeltem a maknae-t az indokolatlan ugrándozása közben.
     - Micsoda? Nem is volt fárasztó a mai... - fordult döbbent arccal felém.
     - Na ezt meg ne halljam még egyszer!!! - fakadt ki magából Jin, aki épp valamilyen sült tésztát kavargatott a főzőlapon lévő edényben.
JK csak felvihogva folytatta.
     - Öregek vagytok! A cégnek már nyugdíjat kellene fizetnie Nektek, Hyungoknak...
     - Nekem elég lenne némi idegkárosodási pótlék is... Itt mindenki fiatalabb nálam, én ezt már nem bírom tovább... - válaszolt Jin.
     - Te beszélsz? Legalább olyan hangos vagy, mint a maknae, Hyungie... - nevettem fel, ahogy végül kiegyenesítettem a hátamat és feloldottam a képernyőzárat a telefonomon. Lehet nem kellett volna, mert egyből grimaszba is rándult az arcom, annyi értesítés gyűlt fel az elmúlt napokban. Nem tudom miért gondoltam, hogy a próba után jó ötlet lesz még ezzel is foglalkozni, de valamikor muszáj. Az előbbi 6 órás alvásommal úgyis messze túlszárnyaltam az elmúlt időszakot... Szóval annak ellenére, hogy éjjel van, itt az ideje egy kicsit rendbe szedni a dolgokat, amiket eddig teljesen ignoráltam az elmúlt időszakban.

     Úgy döntöttem, hogy először a tagok üzeneteivel kezdem, mert azok már tudtam, hogy mit tartalmaznak nagyjából. Az elmúlt napokban leginkább csak azért kerestek, hogy élek-e még, szóval most reakcióként a legkülönbözőbb macskás gifekkel válaszolgattam mindenkinek (oké, leginkább alvós macskás gifekkel... amivel jeleztem, hogy épp ez volt az a tevékenység, amit csináltam a telefonom figyelése helyett - annak ellenére, hogy ez nem volt igaz mondjuk). Egyszerűbb volt ez, mint a sok körmondatos magyarázkodás...
A cicás képek válogatása közben szimultán pedig élveztem az orromba vándorló étel illatát, amit épp Jin főzött - jelenleg csak magának és Jungkook-nak, mert mi nem akartunk tésztát enni. Meg... amúgy sem vártuk volna el, hogy hét emberre megfőzzön az éjszaka közepén, jézusom.

     - Hát ez nagyon aranyos - vetette le magát mellém érve Jimin kacarászva. Hirtelen nem tudtam, hogy mire gondol. Először azt hittem, hogy a telefonom kijelzőjére látott rá a hátam mögül és arra reagált. De végül, amikor felé néztem, láttam, hogy nem erről van szó. A Neki küldött gifemre nagyított rá a saját telefonján.

(Írói megjegyzés: A gif, amit Yoongi Jiminnek küldött... ˶ᵔ ᵕ ᵔ˶)

     - Nekem is tetszett - bólintottam elismerően, ahogy most már a közös csoportos üzeneteink között pörgettem végig gyorsan, hogy felületesen átfussam azt, mikről volt szó. De szerencsére semmi életbevágó nem történt, néhány születésnapkor kiposztolható szörnyű selfie alapanyagot leszámítva - amit én mondjuk nem szoktam csinálni, de Tae-nak mániája.

      - Uuu Hyung, nagyon jó illata van - pattant fel mellőlem Jimin (Hát Ő is ugrál, nem hiszem el, hogy van mindenkinek ennyi energiája rajtam kívül???), én pedig tovább vizslattam az értesítési sávomat. Miután nagy nehezen válaszoltam a bátyámnak és a szüleimnek is, hogy most már a napokban tényleg fel fogom Őket hívni (külön-külön), megláttam, hogy Halsey is írt nem is olyan rég. Nem volt semmi különös, csak küldött egy TikTok videót, amiben valami rendkívül vicces dologra lettem rávágva (imádja az ilyeneket és ezekkel kiidegelni is engem), de az utána lévő üzenete már sokkal jobban érdekelt. Néhány éve már elég jó barátok vagyunk, de az életmódunknak köszönhetően - ami főleg a munkánkban merül ki -, elég ritkán van lehetőségünk tartalmasabban beszélgetni, találkozni meg pláne. Ez leginkább csak a közös projektekkor valósul meg. Pláne, hogy Ő az USA-ban tevékenykedik énekesként, én pedig Dél-Koreában... Az időeltolódás miatt a kommunikáció sem a legkönnyebb így, a maga nagyjából 13 óra differenciájával. Meg valljuk be, az sem segít a helyzeten, hogy Ő nem tud koreaiul, én pedig úgy isten igazából angolul... Szóval igen, határozottan vicces egy barátság ez, de valahogy mégis, már-már testvéri szintre nőtte ki magát az évek alatt. Hát, úgy tűnik a körülmények ellenére van ilyen is.