Őrületbe kergetsz [Yoonmin - BTS] (futó projekt)

Lepaktálva az Ördöggel (29. fejezet)

     Válaszokat akarok. És úgy érzem, hogy... képtelen vagyok reggelig várni velük.
     - Jimin...? – préseltem ki a tüdőmből, ahogy egy pillanatra kicsit összeszorítottam a szemeimet.

     Ez... kellemetlen lesz.

     - Hm? – hallottam meg Jimin-től, meg azt is, hogy megmozdult. Mintha felemelte volna a fejét.
Mivel ekkor én még mindig háttal feküdtem Neki, úgy döntöttem, hogy mégse így fogok beszélgetni vele. Nem fogok ránézni ugyan, mert... nem biztos, hogy jó ötlet. De nem is hátat fordítva akarom elkezdeni faggatni.

     Így hát kifeküdtem a hátamra és jobb híján, a plafont kezdtem el bámulni. Ami üres volt és fehér, egy darab (egyébként kifejezetten szép) mennyezeti lámpával, szóval olyan sok minden nem tudta lekötni rajta a figyelmem. De a semmitől messze jobb volt...
     - Miért keltél ma ennyire a védelmemre a fiúk előtt? – nyögtem ki végül az egyik kérdést, a nagyjából húszezerből, ami a fejemben volt. Hiszen tudtam volna felsorolásszerűen még kérdezni úgy egynehány dolgot. De most úgy döntöttem, hogy... talán ez a legfontosabb.
...Vagy csak ezt szánom a bemelegítőkérdésemnek, mert ez a legkevésbé kellemetlen...

     Ő egy pillanatra csendben és mozdulatlanul maradt. Néhány másodpercig azt hittem, hogy annyira nem akar velem beszélgetni, hogy fogja magát és nemes egyszerűséggel úgy tesz, mintha meg se hallotta volna – annak ellenére, hogy ez egyáltalán nem vall rá. De ma elég sok mindent csinált már, ami nem vall rá...
De szerencsémre nem így történt. Egy finom mozdulattal Ő is kifeküdt a hátára és velem együtt kezdte el bámulni a plafont... továbbra is tisztes távolságra tőlem.
...Valamiért.
Ami még mindig furcsa volt. Mostanában nem épp ehhez vagyok szokva.

     - Mindig kiállok mindenkiért, ha jogtalannak érzem, ami történik – válaszolt egyszerűen, viszonylag halk hangon. Nyugodt volt, mintha kiszállt volna belőle az előző feszültség. De a valóság valószínűleg inkább csak az volt, hogy félre tudta azt tenni azt egy kicsit.
     - Ez igaz – helyeseltem – De nem szoktad felhúzni Magad ennyire közben.
Vártam Jimin válaszát, de az nem igazán érkezett meg. Egy ideig csak beállt a csend, szinte hallottam még azt is, ahogy pislog.
     - Tudod... Csak túlságosan közel éreztem magam a helyzethez. Igazából... magamat hibáztattam a kialakult szituáció miatt. Tudom, oké, megbeszéltük, hogy nem, de én akkor is úgy érzem, hogy az egész helyzet miattam alakult úgy, ahogy, és... valójában mérges lettem Rád, mert nem védted meg magad. - nyögte ki kicsit nehezen, de éreztem a hangján, hogy megkönnyebbül attól, hogy kiadta magából végre ezt a gondolatot - Mármint basszus, olyanokat dobált Hozzád Namjoon, hogy a Te hibádból rajtam csattan a balhé, amikor a valóságban inkább fordítva van. Te pedig csak ültél és nem szóltál semmit. Ha már nem védted meg Magad, akkor nekem kellett. Nem bírtam hallgatni. – vallotta be, kieresztve magából az eddig magába fojtott feszültséget.

     Figyelmesen hallgattam minden szavát és így már kezdett tisztulni a viselkedése. Rendben, tehát akkor ezért lett indulatos (legalábbis részben), ez így... egészen logikus.
De van itt még bőven, amit nem értek kristálytisztán.
     - És... mi volt az a meleges téma? – kérdeztem. A kimondott szavaim után erősen rágcsálni kezdtem a szám belsejét. Valamiért elképesztően nehezemre esett kimondani a „meleg" szót.
     - Mire gondolsz? – kérdezte, de pontosan tudtam, hogy ez csak időhúzás. Tudta Ő, hogy miről beszélek.
     - Miért mondtad Namjoon-nak, hogy homofób? Hogy azzal van baja, hogy egy férfivel mostak össze engem a hírek. – magyaráztam meg. De erre persze semmi szükség nem volt igazából. De megtettem, mert tudtam, hogy nem véletlen akart magának időt nyerni.

     Viszont annak ellenére, hogy megtörtént az időhúzás a mondatom erejéig, ez a számára nem sokat segített a helyzeten. Megint beállt a csend. Izgalmas beszélgetés ez így, minden második mondat után várunk a másikra másfél percet. De... azt hiszem ez rendben van. Ilyenekről nem a legkönnyebb beszélni, pláne kitudja hány óra nem-alvás után. Valójában még az is érthető lenne, ha zombiként mindenre „nem tudom"-ot válaszolna. Őszintén szólva hálás vagyok, hogy nem küldd el azzal, hogy inkább beszéljük meg holnap.
     - Mert így gondolom – jelentette ki a kérdésemre való válaszként, egészen egyszerűen. Kicsit határozottabban és kevésbé kedves hangon, mint eddig. De ez nem nekem szólt. Hanem Namjoon-nak. Csak Ő ezt most épp nem hallhatta.
     - De Te is tudod, hogy ez nem igaz.
     - Honnan tudhatnám? Látod, hogy hogyan reagált.
     - Igen, de nem emiatt. Ő csak félti a bandát, Jimin. Nem ezzel van baja. Te is tudod, hogy mennyire progresszívan gondolkodik ezekről a témákról.
Jimin sóhajtott egyet, majd csak ezután válaszolt.
     - Általában tényleg úgy tűnik. De most nem ezt láttam rajta. – igazgatta meg magán egy kicsit a takaróját, mert valószínűleg fázott – Láttad, hogy hogy Neked támadt. Nem hiszem, hogy ebben csak annyi volt, hogy nem akar botrányt. Ellenséges volt.