Távolodó félelem - BEFEJEZETT

Szenvedély

Alexander

Nem repestem az örömtől, amikor megtudtam, hogy velünk jön. Legutóbb mikor együtt kocsikáztunk, volt egy két pillanat, amit nehéz elfelejtenem. A szuszogó levegő, amit az arcomra fújt miközben a kocsiban szunyókált. A biztonsági övért nyúltam, ajkainkat szinte semmi sem választotta el, egyetlen apró mozzanat elég lett volna a csókhoz. A francokat, hiszen nem is vonzódom hozzá. – hesegettem el a gondolataimat.

Declan sápadt arccal mereng el a vállam mögött. Tehát a lány mögöttem áll és a velem szemben lévő reakciójából ítélve, valószínű észveszejtően nézhet ki.

Azt hiszem felkészültem amikor megfordulok. Tévedtem! Erre nem lehet felkészülni.

Még nem láttam ilyennek, a kisugárzása is más volt, eltökéltnek tűnt. Bár szerintem abban a testére feszülő vörös szoknyában bárki könnyen erősnek látszódhatna.
Na de, amikor elment mellettem és megláttam napbarnította csupasz hátát, a józan ész határát ütögettem, meg akartam érinteni, bármi áron.

De mégis milyen indokkal?

A bárban ügyörögve unottan néztem a fotósokat. Tőlük egy tapodtat sem lehet mozdulni.

— Hát ezt nem hiszem el. – méltatlankodott Caly hozzám hasonló módon.

Közben az üres tequilás poharat visszatette a pultra. Ó, hogy ebből mekkora katyvasz lesz még. Józanul is elég őrült, részegen milyen lehet?

A biliárdasztalnál ácsorgó csapatot nézi, közel megy és beszélgetni kezd a szőkével.

Még csak nem is ismeri! Mit művel ez?

Hamarosan int, hogy mi is menjünk oda, a hangos zene elnyomja a hangokat, ezért elég közel kell hajoljunk egymáshoz.

Megérzem a parfümjének az illatát, mámorító. Hiába érezni rengeteg körülöttem forgó nők illatát, a kábító alkohol szagot ami mindent lefed a bárban, nem számít amit rajta érzek az különleges, könnyedén beleissza magát az emlékeimbe.

— A klubnak van egy privát terme. – izgalomtól csengett a lány hangja.

A kieszelt tervet már nem is hallottam, csupán azon agyalok miféle balhé sülhet ebből ki. Már most látom ahogy a szőke srác méregeti őt, szinte megeszi a szemével. Még Calynél is fiatalabb, ismerem az ilyet, mindegy egyes nő akit maga alá gyűr csak erősíti az amúgy is nagy egóját.

A terv minden bizonnyal sikerül és egy sötét szobában vagyunk.

Király! Szart se látok. A villanykapcsoló után kutatok, egy-két test nekem ütközik, tehát konstatálom, hogy a többiek is ezt csinálják.

— Egy kicsit feljebb keresd a villanykapcsolót, mert az a combom. – szólt kissé ijedt hangon.

Fogadni mernék, hogy az a mocsok fogdosta meg. Ez kibaszottul nem ér!
Ő hozzáérhet, mégpedig indok nélkül és nekem nem szabad?

Csupán, mert egyszer az életben jó fiú akarok lenni.

— Nem is a kapcsolót, – rátaláltam az említett tárgyra – kerestem.

A búrán átszűrődő lámpafény pár pillanatra elvakítja Austint. Én is szívesen tenném, ó, de még mennyire. Kissé furcsa lenne, szemem előtt látom a lejátszódó jelenetet.

— Szükség volt erre? Miért kellet a fejét az asztalba vágni? – ordítozik velem Caly.

— Mert hozzád ért, – csillapítom le a hangom – és még csak meg sem kérdezte hogy megteheti-e!