Távolodó félelem - BEFEJEZETT

Hibák

Az éjszaka viharától kialvatlan voltam, minden porcikám belesajdult a kimerültségbe. Reggel fél hét körül csendesedett el az égbolt zaja, addig félve virrasztottam a szobában. Mondanom se kell miért aludtam át az egész délelőttöt.

Nyúzott fejjel ballagtam le a lépcsőn, ha éppenséggel nem éheznék, másnap reggelig gyanítom meg sem ébredtem volna.

— Szép jó reggelt, hősszerelmes. – Melody ragyogó tekintete fogadott a konyhába lépve.

Mellette mogorva arccal Declan kevergette a kávéját. Tulajdonképpen nem értettem a jelenetet. Kettejüknek mindig is meglehetősen fura dolgaik voltak, egymás társaságában olyan őrültségek hangzottak el, amiket épeszű ember képtelen felfogni.

— Korán van ahhoz, hogy én megértsem a hülye humorotokat. – ásítás közben mutattam rájuk felváltva.

— Nincs ebben semmi vicc. – hangosan csapta bögréjét a pulthoz.

Idegesen vette ki a fém kanalat és távolról hajította a mosogatóba. Melody összerezzent a fiú robbanékony tetteire.

— Most keltem fel, ne viccelj már – vettem fel egy komolyabb hangvételt – álmomban mégis mi rosszat csináltam?

— Tegnap este történt – a pultra tenyerelt, közelebb hajolt és megtartotta a szemkontaktust – tudod, hogy miről beszélünk.

Semmi erőm nem volt ehhez. A felnőttek meg tudják beszélni a problémáikat, nekünk mégsem megy már pedig nem vagyunk gyerekek. Ehelyett percek óta csak a vádaskodást hallgatom, arra lennék kíváncsi mire fel.

— Nem! Nem tudom miről van szó. – tanácstalan voltam – Ezt pedig nem nevezném beszélgetésnek, fogtad magad és a torkomnak estél.

Melody a telefonján kezdett el valamit kutatni elég nagy hévvel, majd kis idő múltán felém mutatta. Megláttam a képet és szó szerint kitéptem a mobilját a kezéből.
Ez nem lehet igaz!

A képen magamat láttam viszont. Magamat és Alexandert a kávézóban.
Ezen a képen egymás kezét fogjuk, lejjebb tekerve látom ahogy éppen megcsókol.

"A spanyol bálványunk szívét gyökerestől rabolták el. Habár szerelmük egészen aranyosnak mutatkozik Alexander Rivera nem választott túlságosan jól." – olvastam el a cikk címét.

Hogy az a ribanc! Nem is rajongó volt, hanem egy sunyi firkász.

— Inkább ne olvasd el, csúnya dolgokat írnak rólad. – kapta ki a kezemből a telefonját.

— Én...én – kerestem a szavakat, amiket lehetetlenség ilyenkor megtalálni.

Mintha ebben a pillanatban nem is léteznének betűk amikből mondatokat alkothatok, hogy kifejezzem mi dúl bennem. Piszkosul egyedül érzem magam.

— Értem én Caly, hogy titkolózni kell a múltadról, ez rendben is van semmi közünk hozzá, amíg nem gondolod így. Ez itt – nézett körbe – a jelen! Nem zárhatsz ki minket, egy háztartásban élünk és te a szemünkbe hazudsz talán nap mint nap. – adta ki magából dühét Declan.

— Talán egy kicsit túlzásba esel. – próbálta őt leállítani Melody.

Rákerestem a cikkre és tovább folytattam a félbeszakított olvasást.

Régóta tudom, hogy több ezer rajongó epekedik a spanyol istenség szíve után.

Sajnálom lányok, Alexander Rivera úgy tűnik választott, méghozzá borzalmasan. Hozzátok szólok, kérlek foggal körömmel küzdjetek, mert Alexander a vesztébe rohan.
Calypso Mills rengeteg titkot rejt magában és kétlem, hogy erről újdonsült "szerelme" bármit is tudna. Habár szerelmük első pillantásra aranyosnak tűnik, ez a lány egy kirakat ember. Ne hagyjátok, hogy titeket is magával ragadjon, mint egy szirén.
Most legyünk mi épeszűek a drága Alexander helyett is.