Távolodó félelem - BEFEJEZETT

Lobbanás

Alexander

— Várj! – kezemnél fogva húz vissza mielőtt bemennék a házba – Egy ideig, legyen ez titok.

— Tessék? – hatalmas lendülettel teszem fel a kérdést.

Hangomban csalódottság csendül és az agyam máris több száz indokot gyárt Caly kérésére.

— Nem azt mondtad, hogy ez az egész igazi? – teszek fel újabb kérdést.

— De igen.. – habozik – pont ezért kérem.

— Ja, mert ha valamit őszintén éreznek az emberek arról tényleg hazudni szoktak.

Kirántom keze szorításából az enyémet és be csörtetek a házba. Dacosan és sértetten szelem a lépcsőfokokat felfelé.
Hallom magam mögül a sietős lépteket, a lány meglepő módon meg kerül és előbb ér be szobám ajtaján mint én.

— Eszelős vagy. – förmed rám.

— Talán – lemondóan egyetértek vele – vagy talán egy jóideje azzal küzdök, hogy ne érezzek irántad semmit.

— Akkor ne érezz – ordít – ha ennyire nehéz..

— Ez nem így megy, ezeregy indokkal nézek szemben, mind amellett szól, hogy miért is vágyom rád – vészesen közeledek felé – ez az ezeregy érzés kivéreztet és elvesztem a csatát mielőtt belevágnék.

Összeér a homlokunk, közelről látom ahogy szeme felcsillan.

— Lassacskán piszkosul beléd szeretek Calypso Mills.

— Én pedig akármilyen szemszögből nézem, nem látom mi ebben a rossz. – kontrázik.

Talán hiba volt eltitkolni, mennyire megviselt, hogy elraboltak. Az alváshiányom felerősödött és akárhányszor a fürdőszobai tükörben az arcképem bámultam, szemeim újrajátszották előttem az egész történetet amiből egyre több és több tört a felszínre.

Nem beszélünk róla, ettől függetlenül megtörtént és én átéltem.

— Azt mondod haragszol apádra mert gyáva és menekül az érzések elől, de ahogy látom igen is példaképként kezeled ezen a téren.

Erős pofon csattan az arcomon, hogy őszinte legyek számítottam rá. Keze nyomán ég az arcom, koránt sem annyira mint szemében a megvetés lángja.

Szélsebesen halad el mellettem, majd magára zárja a fürdőszoba ajtaját.

— Seggfej. – szakadozott hangon üvölti át a zárt ajtón keresztül.

Megérdemeltem!

Mit művelsz Alexander?
Miért szeretnél mindent tönkre tenni?

Teszem fel magamnak a kérdéseket.

Immáron szokássá vált, hogy a jót mindig valami borzadály követi lépten nyomon. Eddig a percig tökéletesen bevált ez a taktika, elrontom mielőtt másoknak esélye lenne rá.

Évekig egyszerűbb volt csalódni magamban, mint azokban az emberekben akik fontosak lettek.

Az évek során megtanultam, hogy a világ minden perccel változik. Forgószél, amit csak azon emberek élnek túl akiknek van hova kapaszkodni.

Az önmagamba vetett bizalom mostanáig szilárd korlát volt.

— Igazi volt...– suttogom magam elé a két szót, amit Caly szájából hallottam az elrablás után.

Két rohadt szó elég, hogy összeomoljon az értékrendem, hajlandó vagyok elengedni a korlátot a szél forgatag közepén, mert már van saját biztos pontom.