Most én jövök

3. rész

Vee

Ugyanúgy zajlott tovább az életünk, mint a csók előtt. Mark úgy tett, mintha meg se történt volna, én pedig megpróbáltam úgy tenni. Álmatlan éjszakáimon ágyamban forgolódva újra és újra felidézem. Dédelgetem az emlékképet, és a kiváltott érzéseket. Ahogy teste testemnek feszül, csípőmön mozgatja alfelét, miközben nyelvünk egymásba fonódik. Most is ezt teszem, fantáziálgatok, mert nekem csak ez jutott.

– Meddig fogsz még mocorogni? – kérdezi Yoo. – Valaki aludni akarna!

– Sajnálom – mosolyodom el, de szerencsére az éjszaka sötétje elrejti.

– Már megint arra gondolsz? – fordul felém, felrázza párnáját, és a csak szeme fehérje világít.

– Ühüm.

Nem akartam neki elmondani, de muszáj volt. Látszott rajtam, hogy valami rendkívüli dolog történt. Egy hétig járt a nyakamra, és addig szívta a vérem, míg kiböktem neki. Eléggé meglepődött, majd teóriákat kezdett el gyártani, már mondhatni összeesküvéselméleteket szövögetett, mint a gonosz pók a hálójában. Előre dörzsölte tenyerét, hogy micsoda kerítő lesz belőle, és egész hátralévő életem során hálálkodhatok neki. De mikor találkozott Mark-kal, akin semmit se lehetett észrevenni, sőt, bejelentette, hogy kapcsolatban van, a tervei kártyavárként omlottak össze. Még ő panaszkodott, mikor én törtem újra össze. Többé nem nyaggatott a dologgal, sőt, arra biztatott, hogy ismerkedjek, hátha hamarabb kiverem őt a fejemből.

– Tudod, – felül, és térdeire támaszkodik – több hónap is eltelt, és nem változott semmi.

– Szerinted nem vagyok tisztában vele? – fordulok felé. – Van eszem.

– Nem veszem észre. A helyedben feladnám a reménykedést.

– De én nem is...

– Figyelj Vee, én nagyon szeretlek, de semmi esélyed. Láttad kikkel jött össze.

– Nem illenek hozzá – suttogom.

– Ez csak a te véleményed – feleli –, ő másképp gondolja.

– Tudom.

– Az se zavar, hogy van párja?

Hogyne zavarna, de nem szólhatok egy szót se, én csak a barátja vagyok. Ilyenkor kissé hanyagol, távolságot tart, de amint összetörik a szíve, mindig az én vállamon sírja ki magát. Én vagyok az, akire számíthat, akinek elmondhatja bánatát. A vigaszt mindig nálam keresi, és ez is több mint a semmi. Belenyugodtam, hogy nekem csak ez jut, ennek is tudni kell örülni.

– Nem – hazudom. – Mi csak barátok vagyunk, semmi több.

– Akkor tartsd a távolságot, még megsérülsz a végén.

– Kedves vagy, de majd én tudom – felelem konokul.

– Hát jó, ne felejtsd el, én szóltam.

– Ha akarnám, se tudnám, mivel mindig emlékeztetsz.

Időközben kiderült, hogy Yoo nagyon jó barát, annak ellenére is, hogy saját törvényei vannak, és a szerint él. Habzsolja az életet, és ha mondom neki, hogy mikor vesz már végre komolyan valakit, csak annyit felel, ha találkozik az igazival. Nem vagyok benne biztos, hogy ez valaha is meg fog történni.

– Holnap kellene a szoba, el tudsz menni valamerre? – zavarja meg mélázásomat.

– Persze, megoldom – nem első eset –, de lehetőleg az ágyamat hagyjátok ki.

– Nem ígérhetek semmit – vigyorodik el, csak úgy virítanak fehér fogai.

– Sejtettem.

– Egyébként, – kezd bele – miért nem keresel egy hozzád hasonlót? – megint témánál vagyunk.