Most én jövök

21. rész +18

Vee

Olyan jó érzés húzni az agyát, az sem érdekel, ha duzzogni kezd, ilyenkor a legédesebb. Szeretem ahogy ráncolja az orrát, szemöldökét szigorúan összevonja, száját harapdálja. Igazi kis pukkanccsá tud válni, és pont ezt kedvelem benne, többek között.

Elérem, hogy megbéküljön, kerüljön bármibe is. Úgy csókolom, hogy teljesen elveszítse a józan eszét. Ez most más lesz, csak rá akarok összpontosítani, nincs semmi zavaró körülmény. Se az esküvő utáni kellemetlenség, se Ritz. Csak ő és én, na meg a fülledt éjszaka.

Átöleli nyakamat, lassan, mégis intenzíven viszonozza csókomat. A szobát betölti cuppogásunk, teljesen elveszi eszemet. Csak rá vágyom, őt akarom, nem engedhetem meg magamnak, hogy elveszítsem.

Lábait átkulcsolja derekamon, testünk összeér, szinte érzem a szikrákat pattogni közöttünk. Mozogni kezdek ruganyos testén, mit hálás sóhajokkal jutalmaz. Lehunyja pilláit, száját résnyire nyitja, a kiáramló forró levegő égeti bőrömet.

Alsónadrágján keresztül dörgölőzök hozzá, le, föl, körkörösen. Teste egyből reagál, bimbója borsónyira zsugorodik, majdhogynem szúr. Tagja megkeményedik, érzem, ahogy hasfalamnak feszül. Nyöszörögve szorít magához, mintha az élete múlna rajta.

– Vee, annyira szeretem ezt! – néz melegen szemembe.

– Reméltem is – simogatom meg arcát, majd megcsókolom.

Kezeit föl-le mozgatja hátamon, véletlenül se tudjak eltávolodni tőle. Élvezettel hallgatom szájából előcsalogatott sóhajtozását, nyögdécselését.

Puszilgatni kezdem állát, majd nyakát veszem birtokba, ott kényeztetem tovább. Fejét hátradönti szabad utat hagyva nyelvemnek. Mindent megteszek érte, azt akarom, hogy a mennyekben érezze magát, miattam. Beletúr hajamba, húzni kezdi, hátamat karmolássza és még csak észre sem veszi, hogy fájdalmat okoz. – Ez az én Mark-om! – Büszkén cuppogok tovább felsőtestén, miközben csípőmet mozgatni kezdem. Az anyag súrlódik egymáson, hossza megrezzen, törődésért kiált. – Megkapod, ígérem! Önkéntelenül elkezdi fejemet lefelé tolni, törődésért kiáltva. Ha azt hiszi, hogy rávetem magam, akkor tévedésben él. A végsőkig szeretném izgatni érzékeny testét, hogy halhassam, ahogy utánam könyörög.

Feltérdelek, türelmetlenül magammal húzva őt is, de nem ellenkezik, egyből nyakamba kapaszkodik és kíváncsian várja a folytatást.

– Mire készülsz? – billenti oldalra fejét, én pedig a nyakán kidagadó érre összpontosítok.

Közelebb hajolok, végighúzom rajta nyelvemet, közben lehunyom szemem és élvezettel szippantom be édeskés illatát.

– Mindenre is – suttogom, majd nyakának másik oldalát veszem célba.

Olyan édes, nem tudok ellenállni, hogy meg ne harapjam. Fájdalmasan felszisszen, mégis szorosabban tapad testemhez.

Érzékien vonaglik kezeim között, önkéntelenül felajánlja nyakát. Végighúzom rajta nyelvemet, nyalogatom, az édes kis ajkán kiszűrődő hangok egyre jobban erősödnek.

– És te élvezed ezt? – kezét levezeti alsómhoz, és rámarkol tagomra.

– Nagyon is! – húzom csókra ajkát.

Mással nem tudnám elképzelni, hogy együtt legyek, most nem, addig legalábbis amíg itt van mellettem.

Legszívesebben szavakba önteném érzéseimet, de félek, hogy megijedne, és most is elszaladna előlem, úgy mint régen. Attól már nem félek, hogy esetleg nem érez irántam semmit, mivel látom a szemében a vágyódást, a pislákoló érzelmek garmadáját.