Most én jövök

22. rész

Mark

Három napja nem mentem haza, és lassan elhiszem, hogy túlreagáltam a dolgot. Főleg, hogy Kamphan folyton ezzel rágja a fülemet. Szörnyen gyerekes viselkedésnek tartja azt, amit csináltam. Belátom, igaza van, de most viszont nincs bőr a képemen visszamenni.

– Meddig fogsz itt ülni, és a levegőmet szívni? – kérdezi barátom.

– Mit zavar? Tudtommal, ez még nem kerül pénzbe.

– Én szeretlek, de tudod nekem is van életem – teszi karba kezét.

– Azt mondod zavarlak a magánéleted kiteljesedésében? – forgatom szemem.

– Határozottan! Főleg úgy, hogy felhúztad magad a semmin!

– De hallottam! – ellenkezek. – Minden egyes szót!

– Szerinted mit mondott volna? Bocsi lányok, de inkább pasizok? – billenti oldalra fejét. – Vagy esetleg azt, hogy inkább téged dug, mint őket?

– Igen!

– Ütődött! – vág fejbe. – A bárban előfordulnak ilyen beszélgetések, de az még nem jelenti azt, hogy komolyan is gondolja!

– Jól van! – tapogatom meg fejemet. – Lehet, hogy egy kicsit túlreagáltam.

– Nem kicsit! Beszéltél már azóta vele?

– Nem, és nem is hívott!

– Csodálkozol? Én se hívtalak volna! – csóválja fejét.

– Könnyen mondod, nem vagy a helyemben!

– És nem is leszek! Sokkal megfontoltabb vagyok nálad! – jelenti ki büszkén.

– Nyenyere... – düllesztem ki szemem, miközben húzogatom számat.

– Szedd össze magad, és most már menj haza!

– Barát vagy te, hogy csak úgy elzavarsz?

– Igen, határozottan! – fogja meg kezemet és felhúz a kanapéról. – Mi van, ha azóta becsajozott vagy éppen bepasizott?

– Az nem lehet! – riadok meg.

– Pedig előfordulhat! Szerinted miértnem hívott még?

– Mert... Nem tudom! – fakadok ki.

– Lehet, úgy gondolja, hogy nincs szüksége egy hisztis kisfiúra!

– De van! – állok fel, és már indulok is. – Majd hívlak!

Meg se várom, hogy válaszoljon, már indulok is haza. Nem hagyhatom, hogy egy ilyen kis semmiség kettőnk közé álljon.

Azért nem sietem el a dolgokat. Igyekszem rövidebbre venni lépéseimet, hogy minél tovább tartson az út. – Miért nem hagytam, hogy megmagyarázza? – Elvesztegettem három napot a semmiért, feleslegesen, a saját hülyeségem miatt.

Orromat lógatva állok meg a bár előtt, nagy levegőt veszek és belépek. Rettegve pillantok a pult felé, de ott csak Yiwaa-t látom, éppen felveszi a rendelést. Mikor felnéz, szemében harag villan, csücsöríti száját, és csak az a szerencsém, hogy vannak nála.

Nyakamat behúzva sétálnék el mellette, de megállít.

– Mark, állj csak meg!

Megállok és felé fordulok, teszek pár lépést felé, majd megállok a pult sarkán. Mosolyogva kiszolgálja a vendégeket, kik az italukat megkapva helyet foglalnak a hátsó részen.