Most én jövök

10. rész +18

Mark

Igent mondtam, pedig határozottan nemet akartam, és most féltem a fenekemet. – Mark, miért tetted? – Még a csók után is úgy voltam vele, hogy nem akarok kísérletezni, de a reggeli két lány tett róla. –Még, hogy ők szórakoztassák? – Mikor én is megtehetem, csak annyi, hogy fel kell áldoznom a testemet. Nem lesz az olyan rossz, ámítom magam. – Már hogy a fenébe ne lenne! – Az is fáj, ha egy vaskosabbat nyomok a wc-n, nem hogy betuszkoljanak oda egy méretesebb dolgot. De hátha szerencsém van, és nem olyan nagy. Ebben reménykedem.

A féltékenységem tehet az egészről! Ha nem kapom fel a vizet, most boldogan süttethetném magamat a napon, és nem fájna a fejem. Mondjuk, amit tegnap Vee mondott a változatosságról, az is bennem ragadt. Mi van, ha Nuea tényleg változtatni akart a felálláson, és ezért ment félre?

Az is egy nagyon fontos kérdés, hogy vele miért nem tettem volna meg, Vee-vel pedig igen? Nem tudom a választ, és ez csak idegesít. Ráadásul egész napra eltűnt, bizonytalanságban hagyva, hogy mikor ragad magával.

Ebéd után szétnéztem a környéken, egyedül, mert még mindig nincs meg a telefonszáma, hogy magammal hívhattam volna. De talán jobb is, csak kínosan érezném magamat társaságában. Vettem pár emléktárgyat, csupa olyan haszontalan dolgot, amit majd egy idő után kidobok.

Miután befejeztem a vásárlást, felmentem a szobába, átöltöztem és lementem fürdeni. Javában benne járunk a délutánba, próbálom bekenni a hátamat, de nem ér el odáig a kezem.

– Segíthetek? – jön az ismerős hang.

– Oh, Toy! Azt megköszönném – adom oda a flakont.

Mielőtt egy cseppnyit is kinyomhatott volna markába, Vee megjelent, és elvette tőle.

– Majd én gondoskodok róla! Leléphetsz.

Toy némán elkullog, válla megereszkedik. Amíg Vee a közelemben van, addig nincs esélye, hogy közelebb kerüljön hozzám, nem mintha akarnám.

Vee morcosan, szorosan mögém ül, és kenegetni kezdi a hátamat.

– Miért engedted meg? – dünnyögi fülembe.

– Mert nem voltál itt – felelem.

– De most már itt vagyok – csókolja meg vállamat, ami villámcsapásként ér.

– Talán ezt nem kellene – suttogom, és megrántom vállamat.

– Beleegyeztél – masszírozza nyakamat.

– Tudom mibe egyeztem, és ez nem az.

– Fogd fel előjátéknak – csúsztatja előre kezét, és megpöcköli mellbimbómat.

– Nem csak az ágyra korlátozódik a megállapodásunk?

– Azt hitted? – neveti el magát. – Hát nem – válik komollyá hangja. – Abban a pillanatban elkezdődött, mikor igent mondtál, és akkor lesz vége, ha visszaérünk Bangkokba.

– Nem így emlékszem az ajánlatodra.

– Változtattam rajta – túr bele hajamba, és hátrahúzza. – Megértetted? – bekapja fülcimpámat és szívogatni kezdi.

– I-igen – rá se ismerek, de tetszik ez az oldala.

– Akkor jó – ragadja meg kezemet és felhúz. – Most pedig csináljunk úgy, mint az igazi párok.

– És az milyen? – nézek szemébe.

– Ilyen – fűzi össze ujjainkat, és elindul a víz felé. – Gyere már!