Most én jövök

24. rész

Mark

Tegnap éjszaka óta hivatalosan is mi vagyunk. – Nem tudom elhinni! – Azóta fülig ér a szám, mintha pillanatragasztóval odaragasztották volna. Még Vee is csak mosolyog rajtam, néha összeborzolja hajamat, majd megy a dolgára. Ráadásul úton útfélen elkap és csókokkal borít, amit én boldog sóhajokkal fogadok.

Csak délután kell munkába állnom, a délelőtti műszakot Yiwaa viszi. Általában ilyenkor elég egy ember, később lesz nagyobb a hajtás. Ábrándosan pihentetem államat a kanapé háttámláján és hallgatom, Vee kiszűrődő dúdolását a fürdőből. Elég sokáig sétálgattunk az éjszaka, beszélgettünk az elmúlt évekről, illetve, hogy miket szeretnénk majd a jövőben elérni. Megváltoztunk mindketten, és ezt egyikünk sem bánja.

Végre jön a kedvenc jelenetem. Izgatottan bámulom az ajtót, már nyílik is, először a meleg gőz áramlik ki rajta, végül Vee jelenik meg, dereka körül törölközővel, sötét hajából csöpög a víz. Megrázza, majd beletúr és hátrasimítja. Izomzata minden mozdulatánál kirajzolódik, a nedvességtől még fénylik hibátlan, világos bőre.

– Mindjárt elfolysz ültödben! – villantja rám ellenálhatatlan mosolyát. – Hozzak esetleg tálcát vagy törölközőt?

– Ne! Csak magadat! – tárom szét karomat.

– Biztos, hogy ezt akarod? – húzza fel szemöldökét és látom, hogy valamire készül.

– Naná! – harapom be alsó ajkamat, mert tudom, hogy ez beindítja.

Öt hosszú lépéssel ott terem előttem, hanyatt dönt és rám fekszik. Az sem zavar, hogy vizes leszek, egyszerűen a karjaiban akarok lenni.

Addig bűvészkedik, amíg teljesen szétfeszíti lábamat, közé ékelődik, egyik karjára támaszkodik, míg a másikkal pólóm alá nyúl. Fürge ujjai zongoráznak bordáimon, gyengéden, ahogy a lágy dallam szól, majd erősebben, mikor a dal azt kívánja.

– Megkaptad, amit akartál? – suttogja szemembe nézve.

– Azt hiszem, még annál is többet – simogatom végig karját.

– Még szerencse, hogy véletlenül itt kötöttél ki.

– Mikor? – értetlenül pislogok.

– Miután különváltunk a reptéren – hajol le és megpuszil.

– Oh, hát, ízé – forgatom szememet –, az nem teljesen véletlen volt – hunyom le pillámat.

– Hogy mondod? – csípi meg mellbimbómat, mire egyből kipattan a szemhéjam.

– Tudtam, hogy hol talállak – dadogom.

– Az szép! Direkt jöttél ide? Az legalább igaz, hogy nem volt hová menned?

– Persze, hogy igaz! – fújtatok. – Nem akartam még elszakadni tőled, így megkerestelek.

– Mégis hogyan? Nem árultam el magamról semmit, és az interneten se találhatsz meg.

– Téged nem is, de a bárodat igen! – mosolyodok el.

– Arról se meséltem neked.

– Emlékszel, amikor Hawaii-on voltunk, egy névjegykártyát csúsztattál oda egy lánynak.

– Igen?

– Hát, kilestem, és megjegyeztem, amit láttam.

– Számító kis dög vagy! – mondja komolyan, de szeme mosolyog.

– Tudod jól, ha valamit szeretnék azért mindent megteszek!

– És te engem akartál? – végighúzza orrát arcélemen.