Most én jövök

20. rész

Mark

Mostanában vettem észre, hogy kezd változni a kapcsolatunk, és meglehetősen jó irányba. Elmúltak a hangulatingadózásai, sokkal nyitottabb felém, néha még mesélni is szokott az elmúlt évekről. Olyankor tátott szájjal hallgatom, meg akarok jegyezni minden információt, amit kiejt a száján.

Szomorú nyári nap köszöntött ránk. Ahelyett, hogy hétágra sütne a nap, inkább könnyeit hullajtja, vagyis inkább zúdítja, mintha dézsából öntenék. Az égen sötét felhők gyülekeznek, még riasztást is kiadtak, nagy vihar várható, ezért aki teheti, maradjon otthon. Vee-ék úgy döntöttek, hogy nem nyitnak ki, úgyse jönne vendég.

Egymással szemben ücsörgünk a kanapén, hátunkat a karfának döntjük. Jól kipárnáztuk, hogy kényelmes legyen, illetve Vee még egy plédet is hozott, hogy legyen mivel betakaróznunk. Némán üldögélünk, szeretem ezt a nyugodtságot, de ekkor feláll és kimegy a konyhába. Mikor visszaér, kezembe nyom egy bögre forró csokoládét, édes kakaó illata felkúszik az orromba, gyomrom hangosan kordul egyet.

– Köszönöm – nézek ki az ablakon, ahonnan a felhők dühösen merednek rám.

– Nincs mit – helyezkedik el újból a kanapén.

Lábait lábaim közé csúsztatja, betakargatja, utána jóízűen kortyolgatni kezdi italát. Igazán meghitt ez a pillanat, ha valaki azt mondja nekem egy hónapja, hogy a világ legtermészetesebb dolga lesz számomra, Vee-vel ücsörögni a kanapén és forrócsokit szürcsölni, kinevetem, és azt mondom, hogy meg van bolondulva.

A kezem gyógyulófélben van, már sokkal jobb, bár víz még mindig nem érheti. Az, hogy mi történt Ritz-zel, azt Yoo-tól tudom. Vee nem akar róla beszélni, gondolom, kellemetlenül érinti. Csúnya vége lett a történetnek, ennek ellenére be kell vallanom, megkönnyebbültem.

– Mikor álhatok vissza a munkába?

– Majd, ha teljesen rendbe fogsz jönni.

– Már jól vagyok.

– Tudsz mosogatni?

– Azt még nem, de...

– Semmi de! Majd ha tudsz mosogatni, jöhetsz dolgozni.

– Olyan ízé vagy – duzzogom.

Csak mosolyog az orra alatt, mostanában egyre többet, ami tetszik. Ilyenkor sokkal szexibb, mint amikor komor tekintettel bámul a messzeségbe.

– Mesélj valamit magadról – kéri.

– Mindent tudsz rólam – felelem.

– Arról az időről...

– Az elmúlt hét évről?

– Igen.

– Hát jó – nagy levegőt veszek, és belekezdek. – Az akkori barátommal pár hónapon belül szakítottunk. Igazad volt, nem illett hozzám.

– Megmondtam.

– Most akarod, hogy meséljek?

– Jól van, nem szólok bele.

– Lediplomáztam és apám cégénél kezdtem el dolgozni, sajnos más lehetőségem nem volt.

– Miért? – kérdésére felnevetek.

– Azt mondták, ha már meleg vagy, legalább ennyit tegyél meg a családért.

– És megtetted.

– Vee, te nem érted... A családom nem egyszerű, presztízst csinálnak mindenből.