Most én jövök

32. rész

Mark

Mézesheteink a legtökéletesebben teltek, ha lehet így fogalmazni. Nappal, ha nem voltunk műszakban átrendeztük a lakást és elpakoltuk a dolgaimat. Rengeteg felesleges ruhától, dísztárgyaktól szabadultam meg. Amit lehetett eladtam, a többit pedig leadtuk a szeretetszolgálatnak.

Muszáj összerakosgatnom egy kisebb összeget, mert nem tudom, hogy mit fognak tenni a szüleim. Azóta nem jelentkeztek, ahogy Nuea sem. Róla annyit tudok, hogy az egész napot és éjszakát lekötözve töltötte az öltözőszobában, mert Yoo elfelejtette kiengedni. Hogy ebből mennyi az igazság, azt nem tudom. Másnap reggel a személyzet talált rá, elengedték, majd feldúltan távozott. Ezt is csak onnan tudom, hogy az üzletvezető hívott fel magából kikelve.

Leordította a hajamat, csoda, hogy maradt valamennyi a fejem tetején. Közölte, hogy a változtatásokat elnézte, bár az sem tetszett neki igazán, de hogy a meztelen vőlegényjelöltet ott találták, az már több a sokknál.

Töredelmesen bocsánatot kértem, majd küldtem nekik egy bőséges ajándékkosarat, hogy megenyhüljenek. Ráadásul meg is érdemelték. Nem is tudom, hogy én mit csináltam volna a helyükben. Még aznap kaptam egy üzenetet Nuea-tól, amiben közölte, hogy mennyire fel van háborodva, illetve, hogy ennyire még senki sem alázta meg. Azt is írta, hogy ha abbahagyom ezt az idióta kapcsolatot, ami eleve bukásra van ítélve, eszem ágában se legyen megkeresni őt.

Nem értek vele egyet, a mi kapcsolatunk igenis, hogy sokáig fog tartani. Ráadásul nincs szándékomban kettőnk mellett kampányolni, elég, ha mi tudjuk, hogy így lesz.

– Mit csinálsz? – öleli át derekamat.

– Csak gondolkozok.

– Ugyan min jár az a csavaros agytekervényed?

– Ha te azt tudnád! – fordulok meg, és átölelem nyakát. – De ha kapok egy csókot, elmondom! – mosolygok rá.

– Azon ne múljon! – hajol le és megcsókol.

Ezt bizony sose fogom megunni, ahogy az együtt töltött éjszakákat se. Amikor először engedte meg, hogy az enyém legyen, madarat lehetett volna fogatni velem.

Boldoggá tett, semmi kétség. Azóta megegyeztünk, hogy ha nem is minden alkalommal, de azért néha újra úgy fogjuk csinálni, ahogy én is szeretem. –Bolond fiú! – Hát nem tudja, hogy nekem mindenhogy jó, csak vele legyek. Akkor is tökéletesen kielégülök, amikor ő hajt igába, sőt, egyszerűen fantasztikus az ágyban. De azért néha jó érzés, hogy én is megtehetem vele.

Olyan büszke voltam rá, ahogy másnap zokszó nélkül tette a szokásos dolgait. Pedig tudom, hogy alfele érzékeny lehetett, de mikor rákérdeztem, csak mosolyogva átölelt és megcsókolt. Biztosított róla, hogy ez a legkevesebb, amit megtehet értem. Hát ilyen, az én csodálatos férjem. Ő a legjobb!

– Szóval? – dünnyögi.

– A hihetetlen férjemen – mormogom, és mellkasára hajtom fejem. – Én vagyok a legszerencsésebb ember a világon.

– De csak utánam! – beszédén hallatszik, hogy fülig ér a szája.

– Hmm... Ebbe talán még bele is egyezek! – puszilom meg, majd kibontakozok karjai közül.

– Jól teszed – suttogja. – Mindent elpakoltunk?

– Igen, már rendben vagyunk – felelem. – Nem bántad meg?

– Sose fogom megbánni! – jelenti ki. – A legjobb döntésem volt.

– Fogadjunk, csak úgy mondod! – incselkedek vele.