Vee
Mióta Mark visszatért a vásárlásból nagyon furcsán viselkedik, és ezt nem tudom hová tenni. Folyamatosan a fenekemben van, nincs tőle nyugtom egy percre sem. Néha azon kapom, hogy csak bámul ki a fejéből, de ha megkérdezem, hogy mi baja van, azt feleli, semmi, csak túlgondolom a dolgokat. De én nem így látom, és kezdek nagyon aggódni.
Nem akarom nyaggatni, mert olyankor elkomorul a tekintete, mint az éppen lecsapni készülő vihar, és félek, hogy még engem is magával sodor. Egyszerűen letarolna, és a földdel tenne egyenlővé. Ahhoz pedig egyáltalán nincs kedvem, jobban szeretem a nyugodt pillanatokat.
– Mark, mi lenne, ha elmennénk valahová?
– Mi jutott az eszedbe? – fordul felém egy félmosoly kíséretében.
– Elmehetnénk meglátogatni édesanyámat. Szeretném, ha személyesen is megismernéd.
– Oh... Az jó – szomorodik el tekintete.
– Már annyit meséltem rólad, ráadásul telefonon már sokszor beszélgetettek – közeledni kezdek és átölelem derekát.
– Mégis mit meséltél rólam? – karját nyakam köré fonja.
– Hogy elcsavartad a fejem!
– Mégis mikor mondtad ezt neki? – lepődik meg.
– Amikor még egyetemre jártunk.
– Azt is elmondtad, hogy milyen csúnyán kikosaraztalak?
– Nincs mit titkolnom – vonom meg vállamat. – Mindent tud rólam.
– Nagyon utálhat – húzza el száját.
– Nehogy azt hidd! – puszilom meg. – Azt mondta, hogy nem lehet az emberre rákényszeríteni azt, amit nem érez.
– Nagyon kedves tőle.
– Inkább az évek meg a rutin. Megélt már sok mindent, több tapasztalata van.
– Bölcs asszony! Ki gondolná, hogy a te anyukád! – csúfolódik.
– Nagyon vicces vagy! – szorongatom meg. – Szóval megyünk?
– Halasszuk el, kérlek...
Nem értem, miért kéri ezt. Normális esetben kiugrana a bőréből, és már szaladna is csomagolni. – Valami történt! – Biztos vagyok benne, már csak rá kell jönnöm, hogy micsoda.
Rosszul esik visszautasítása, annyira beleéltem magam a kirándulásba, és hogy végre megismeri anyukám életem kisértőjét. Leengedem karomat, hagyom lógni testem mellett, de ő utána kap és szorongatni kezdi.
– Vee, ne haragudj, tényleg... Csak...
– Mi csak? Már négy napja fura vagy, és nem tudok olyat tenni, amitől mosolyognál.
– Sajnálom, rossz passzban vagyok, majd elmúlik.
– Azért lehetnél rám is tekintettel, a barátod vagyok, és tudom, hogy titkolsz előlem valamit – rántom el kezemet.
– Ne vitatkozzunk, erre most nincs szükségem.
– Hát jó. Ha nincs erre szükséged, akkor magadra is hagylak.
– Vee, ne csináld! – vág könyörgő arcot.
– Tudod, hol találsz meg, ha beszélgetni akarsz.
Felkapom a kocsikulcsot, a telefonomat zsebre vágom és elviharzok otthonról.
Csak keringek a városban, nyelem a kipufogók bűzét, a csatornákból feláramló kellemesnek egyáltalán nem mondható szagokat. – Elegem van ebből! – Csapok a kormányra, ami bele is remeg. El akarok menni, messze a város zajától, a sarkokon magukat kínáló örömlányoktól vagy éppen örömfiúktól. A sikátorokban drogot áruló dílerektől.
ESTÁS LEYENDO
Most én jövök
Romance🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞 Az egyetem első évében találkoznak, és igen jó kapcsolatot ápolnak. A barátságból az egyik fél tovább lépne, de a másik nem akar, így elhidegülnek. Évekkel később, egy nem várt meghívással, egy meghiúsult esemény során sorsuk újra ö...