Twisted Wizardland

3. Karnevál?

- Mi lett Lily, már nem én vagyok a balhé radarod? - Tudakolja Alexander, ahogy követjük a repülő macskát.

- Oh, nem tudsz semmit tenni, hogy megszabadulj attól a címtől. - Vigyorgom felé. - Csak kihasználom, hogy rokonok vagyunk. - Kacsintok egyet, mielőtt a macskát követve belépnék egy könyvtárba. Már éppen megszólalnék, hogy milyen menő a hely és hogy lehet le kellene ülnünk itt és végig olvasni mindent, vagy legalább az érdekes dolgokat, mikor a lény szinte felsikolt előttünk.

- Ezt miért? - Nyavalyogja, mikor mi is meglátjuk őt egy furcsa alak társaságában.

- Vedd kemény szeretetnek. - Szólal meg az idegen, aki úgy néz ki, mintha valami jelmezt húzott volna.

- Nem tudtam, hogy karnevál időbe kerültünk. - Pislogok a holló maszkos fazonra.

- Van egy rossz hírem, szerintem, nem. - Suttog mellettem Alexander.

- Nincs karnevál. - Morogja a férfi.

- Pedig úgy néz ki. - Forgatom meg a szemeim.

- Mindegy. Térjünk a lényegre, végre megtaláltala... - Az idegen oldalra billenti a fejét, mikor felém néz, majd megfogja az állát, ami pont kilátszik a holló maszk alatt. - Furcsa. Megesküdtem volna, hogy csak egy diák van abban az átjáróban. Lépjünk tovább, látom nem bírtatok magatokkal egy ilyen zabolátlan familiárist hozni magatokkal. - Néz morogva a repülő macskára.

- Mintha én engedelmeskednék egy embernek. - Vicsorítja ki a fogait a macska.

- Minden zabolátlan familiáris ezt mondaná. Legyen, hogy lássátok milyen jó szívem van, most az egyszer elnézem nektek, de ne forduljon elő többet. Most viszont menjünk, már így is késésben vagyunk, gyertek, gyertek. Mindjárt kezdődik a beosztásotok. - Magyarázza a maszkos fazon.

- Rendben, de előbb válaszoljon egy dologra. Hol is vagyunk? - Kérdezem.

- Ki is maga? - Kotyog bele Alexander.

- Oh, ahogy elnézem még nem tértek vissza az emlékeitek. Ezért kellett volna megvárnotok engem. Ejnye, ennyit szenvedünk, hogy elküldjük az átjárókat az iskolába és ez a hála. - Teszi szívére a kezét.

- A koporsókat? - Fintorodom el.

- Bizony, a koporsó, ami a halált jelképezi. Meghaltok a régi életetekben és újjászülettek egy új varázslatos életbe, ebben az iskolában, szép kis metafora, nem? - Kuncog a férfi.

- Tényleg nem rossz. - Vigyorog mellettem a Seggfej, én pedig csak a szemem forgatom.

- Szóval, hol is vagyunk? - Tudakolom megint.

- Jól van, jól van. Majd elmesélem útközben. - Int egyet, hogy kövessük őt, így én, a Seggfej, meg a lebegő macska elindulunk abba az irányba, ahonnan ide jöttünk. - Az én nevem Crowley, én vagyok az igazgatója és főmágusa, a varázserővel megáldott diákok iskolájának, ennek a helynek, a Night Raven College-nak. - Tárja ki a karjait, mikor az udvarra érünk.

"Na, jól kifogtuk. Nem csak tanárt találtunk, hanem az igazgatót." Jegyzem meg magamban, de kívül csak bólogatok a maszkos fazon szavaira.

"Nem tudom mit vagy ezen így meglepődve Princeps, még mindig jó érzéked van hozzá, hogy a legfontosabb emberekbe fuss bele." Hallom meg hirtelen a hangot, ami eléri, hogy azonnal kitáguljanak a szemeim. "Figyelj az arcodra, nem kellene, hogy megtudja." Kapom meg a szidást, ami eléri, hogy újra érdeklődő arcot vágjak.

"Hogy a Kirkébe csinálod ezt?" Tudakolom, valahogy jobban lefoglal ez az új helyzet, mint az igazgató áradozása arról, hogy ő milyen jó igazgató, meg a dorgálása, hogy miért nem emlékszünk semmire.

"Te mondtad, hogy legyünk ikrek. Ebbe beletartozik az egész mágikus-iker-pakk. Telepatikus képességekkel és minden egyébbel együtt." Kapom meg a választ.

"Áh, tudtam én, hogy gyanúsan jól reagálnak egymás ki nem mondott szavaira is a Démonok." Jegyzem meg magamba. "Szóval most hallani fogod minden gondolatomat?" Tudakolom és kezdek el egy kicsit aggódni, amennyiszer szidni szoktam magamban, nem biztos, hogy ez egy jó dolog.

"Ne aggódj Princeps, csak fontos alkalmakkor használjuk ezt a képességet. Ahogy elnézem ezt a férfit, kelleni fog, hogy jól tudjuk játszani a szerepünket." Jegyzi meg, nekem pedig egyet kell vele értenem. Az igazgató eddig nem nagyon hagyta, hogy megszólaljunk, úgyhogy nem volt még esélyünk elkezdeni se a játékunkat. Kíváncsi leszek, mikor esik le neki, hogy valami nincs rendben velünk. Elvégre ezt akarjuk eljátszani.

Ahogy így beszélgettem Alexanderrel lassan elérünk egy hatalmas teremhez, amiben egy csomó ember áll, koporsók lebegnek mindenütt és egy fekete tükör áll mindennek a közepén.

- Lehet megfájdult a hasa. - Hallok meg egy fiú hangot.

- Nem fájdult meg a hasam. - Morog az igazgató.

- Emlegetett szamár. - Szólal meg egy vörös hajú fiú.

- Ha tudni akarjátok elmentem megkeresni a diákot... - Itt felénk pillant. - Akarom mondani diákokat, akik nem jelentek meg a beosztáson. Már csak ti vagytok hátra. Álljatok a tükör elé, addig vigyázok a patkányotokra. - Ahogy ezt kimondja, elkapja a repülő macska grabancát. Én a Seggfejre pillantok, majd megvonva a vállam a fekete tükör elé lépek. A tükör hirtelen zöld színre vált és megjelenik benne egy alak.

"Te Seggfej, ez olyan, mint a gonosz királynő tükre a Hófehérke és a hét törpéből. Szerinted mennyire akadnának ki, ha megkérdezném tőle ki a legszebb a vidéken?" Harapok rá a szám belsejére, mielőtt tényleg kimondom a szavakat.

"Lehet, nem a legjobb alkalom." Jön a kuncogó hangon adott válasz.

- Mondjátok mi a nevetek? - Néz a zöld arc a tükörből, hol rám, hol a Seggfejre.

- Lily. - Mondom nyugodtan.

- Alexander. - Szólal meg mellettem barátom is.

- A lelketek természete... - Itt mintha az arc összehúzná a szemöldökét és hatalmas szünetet hagy. - Nem tiszta előttem. - Mondja ki végül lassan.

- Hogy mi? - Tágulnak ki a főmágus szemei a maszk alatt.

- Nem érzek bennetek mágiát. - Jelenti ki a tükör, mire felhúzom a szemöldökeim.

- Az szép... - Kezdek bele és talán tovább is folytatnám, ha Alexander nem szólalna meg a fejemben. Nehéz egyszerre beszélni egy hanggal a fejedben.

"Princeps! Ne rontsd el a mókát. Tegyél úgy, mintha igaza lenne. Játsszuk el, hogy nincs mágiánk." Jön az ajánlat, ami eléri, hogy féloldalt a fiúra pillantsak.

"Komoly?" Kérdezek vissza, de még meg se kell szólalnia, a szeme csillogásából látom a választ.

"Komoly. Vicces lenne, nem?" Tudakolja, mire én egészen egy pillanatig elgondolkodom a dolgon.

"Igazad van, tényleg vicces lenne." Jegyzem meg, majd lehunyom a szemeim és sóhajtok egy nagyot.

- Pedig én azt hittem, hogy az, hogy a kígyókkal tudok beszélni elég varázslatos. De hazudtál bátyó. - Nézek ajkaim lebiggyesztve Alexanderre.

- Igen is varázslatos vagy húgi, csak úgy néz ki, nem úgy vagy varázslatos. - Karol át, mintha meg akarna nyugtatni.

- A lelketek hangtalan, színtelen, teljesen üres. - Folytatja a tükör, mintha meg se szólaltunk volna. - Tehát a házatok, Mardekár.

- Alexander! - Nézek fel rá gyanakodva, mire ő csínytevő fénnyel csillogó tekintettel válaszol.

- Még semmit. - Kapom meg a választ.

"Nem is mi lennénk. Csinálunk egy új sulit Seggfej?" Tudakolom, halványan elmosolyodva.

"Csak egy szavadba kerül Puppe Princeps, te is tudod." Kuncogja a választ.

- Még. - Ismétlem meg a szót és már a vigyorából tudom, hogy értette mire gondolok. Jó kis játék lesz ez, az tuti.