Twisted Wizardland

44. A séta

- Akkor még mielőtt bármibe is belekezdünk egy két fontos dolog a sétáról. - Köszörülöm meg a torkomat és kihúzom magam. - Egy amíg utazunk senki sem engedheti el a másik kezét, ha nem akar elveszni az időben. Kettő, megérkezés után a rosszullét szinte százszázalékosan garantált. Még nem láttam olyat, aki az első sétája után ne lett volna legalább egy kicsit rosszul. Három, amíg a múltban vagyunk senki sem beszélhet saját magával. Négy senki se maradjon le a csapatról, mert ha elveszel ott maradsz. Én is és Alexander is lusta hozzá, hogy visszamenjen megkeresni bárkit is. - Itt elgondolkodom. - Azt hiszem ennyi. Kihagytam valamit bátyó? - Fordulok oda a Seggfejhez.

- Tökéletes volt Lily. - Vigyorodik el a fiú és még bólogat is párat.

- Okés, szóval akkor, bármi kérdés mielőtt elindulunk? - Tudakolom végignézve a Disneys csapaton.

- Nekem van. - Igazítja meg a szemüvegét a Hal maffiózó. - Ha időt utazunk nem lenne fontos, hogy ne változtassunk meg semmit? A paradoxonok miatt. - Fonja össze maga előtt a karjait, mire én elvigyorodok.

- A múltba megyünk, úgyhogy akármit is fogtok csinálni azt már megtettétek, nem fog semmin változtatni. - Vonom meg a vállam. - Tapasztalatból tudom. - Sóhajtok egyet, ahogy eszembe jutnak azok az események, amelyekről már jóval azelőtt tudtam, hogy megtörténtek, hogy én magam véghez vittem volna őket. - Egyéb kérdés? - Tudakolom, de ekkor már senki sem szólal meg. - Helyes. - Tapsolok egyet, majd kinyújtom két oldalra a kezeimet. - Kézfogás emberek.

Szavaim nyomán bár elég lassan, de mindenki egymás mellé áll és egy nagy láncot alkotunk. Én veszek egy mély levegőt és lehunyom a szememet. Még sose próbáltam meg másokat magammal vinni egy sétára. A séta ezen verziójához sokkal erősebb koncentráció kell, mint ahhoz, hogy magamat küldjem vissza a múltba.

- És indulunk! - Hallom meg a Seggfej hangját pont abban a pillanatban, mikor megteszem a lépést a múltba. Nem megyek messzire, hiszen nem is tudnék ennyi emberre, de elég messzire megyek, hogy észrevehető legyen. Így lehet, hogy mikor kinyitom a szemem a célunknál. A sivatag kellős közepén találom magam egy csapatnyi elzöldült fejű fiú között.

- Ezek se bírják a sétát. - Rázom meg a fejem, mikor az Őrült angolna el is hányja magát.

- Egész jó az arány, ha engem kérdezel. - Vonja meg a vállát a Seggfej és vágja zsebre a kezeit, majd elnéz oldalra, mintha mi sem lenne természetesebb.

- Hol vagyunk? - Jön végül a kérdés a Komornyik angolnától.

- A sivatagunkban. - Jelenti be a Szultánka.

- Szerintem erre maguktól is rájöttek Kalim. - Forgatja meg a szemeit Jamil. - Nekem másik kérdésem van. Mikor vagyunk? - Tudakolja felém fordulva, mire én elvigyorodok.

- Helyes kérdés. Ha minden jól ment, akkor két nappal a jelen előtt reggel, amikor... - Itt felemelem a bal mutató ujjam és jobb felé bökök vele. - Meneteltünk a sivatagban. - Ahogy ezt kimondom az egyik homokdűne mögül meglátnunk egy színes napernyőt. Ez pedig elég hozzá, hogy a Disney fiúk kíváncsian elsiessenek a dűnéhez. - Ugye raktál köréjük rejtő bűbájt? - Pillantok a Seggfejre.

- Ennyire kezdőnek nézel engem Princeps? - Húzódnak egy félmosolyra barátom ajkai.

- Reménykedtem, hogy nem ment el az eszed Seggfej. Amúgy mikor szóltál magadnak, hogy itt vagyunk? - Tudakolom, amivel elérem, hogy a fiú meglepetten nézzen felém.

- Honnan veszed, hogy szóltam magamnak? - Teszi fel gyanakodva a kérdést, én pedig kuncogni kezdek.

- Ismerlek már párszáz éve. Láttam, amikor minden ok nélkül elnéztél nyugatnak és megvillantottad a "Tudok valamit, amit te nem" vigyorodat. Innen tudtam hova kell visszajönnöm. - Magyarázom, amivel elérem, hogy a fiú összekócolja a hajamat. - Ezt most miért? - Kérdezem egy sikkantás után.

- Mert büszke vagyok rád! Egyre jobb megfigyelő vagy. A végén még észre is veszed, ami az orrod előtt van. - Kuncogja, de ezzel csak azt éri el, hogy megindítsak felé egyet Morgána néni átkai közül, akkor is, ha tudom, hogy egyáltalán nem fog rá hatni a varázslatom.

- Azok ott tényleg mi vagyunk? - Pislog hatalmasakat a Szultánka a homokdűne tetején állva és a menetet nézve.

- Pontosan. - Jegyzem meg és lépek oda Jamil mellé.

- Hogy nem vettük észre magunkat? - Pillant felém a fekete hajú fiú.

- Úgy, hogy álcázó varázslatot tettem magunkra, amint megérkeztünk. Lily még nem olyan ügyes a csoportos sétával, hogy pontosan be tudja lőni a helyet. Óvatosnak kellett lennünk. Nagy balhé lett volna belőle, ha a semmiből megjelenük mondjuk egy város főterén. - Magyarázza a Seggfej.

- Hé! Azért annyira nem vagyok ügyetlen. - Fonom össze morcosan magam előtt a karjaim.

- Tudom Lily, de az óvatosság, akkor is fontos. - Kacsint rám egyet, amivel eléri, hogy megforgassam a szemem.

- Inkább nem mondok semmit, oké? - Kérdezem, de a Seggfej csak egy hangos nevetéssel válaszol nekem.

- Mekkora a határa ennek az időutazásnak? - Szólal meg hirtelen a Hal maffiózó.

- Amíg el tudod képzelni? - Vakarom meg a fejem. - Ha őszinte akarok lenni. Fogalmam sincs. Alexander? - Fordulok a séta mesterhez.

- A nagy bumm. - Vonja meg a vállát legjobb barátom, de a mozdulat maga olyan apró, hogy lehet a többiek észre se vették. - Nekem eddig a legrégebbi idő, amibe visszamentem az az istenek korának vége volt az eredeti dimenziónkban. - Mondja teljesen nyugodt hangon. - Neked? - Csillannak meg kíváncsian a szemei.

- Atlantisz, körülbelül akkor, amikor együtt voltunk ott. Összefutottam Sacrusal, de ő még nem tudta ki vagyok. - Kuncogom, ahogy visszaemlékezem arra az esetre.

- Egész jó. Nem hittem, hogy addig el tudtál menni. - Gondolkodik el.

- Miért mit hittél, meddig bírok visszamenni? - Húzom fel a bal szemöldököm.

- Az alapítókig. - Jegyzi meg.

- Na jó, ez egy egész jó tipp volt. Oda már majdnem percre pontosan tudok menni. - Vigyorodok el büszkén.

- Most a saját világotokról beszéltek ugye? - Kotyog bele hirtelen az Őrült angolna ezzel emlékeztetve rá, hogy nem vagyunk egyedül.

- Igen. - Vágom rá azonnal. - Itt még nem tudok olyan messzire visszamenni. Eddig a legtöbb olyan százötven kétszáz év volt. - Vonon meg a vállam, mintha nem lenne nagy dolog. - Ha igazán menő sétát akartok látni, akkor Alexandernek kell vinnie titeket. Ő a profi. - Intek a Seggfej felé.

- Ejnye Lily így ajánlgatod a képességemet és még csak meg se kérdezel róla? - Játssza el, hogy megbántottam, én viszont csak megforgatom a szemeimet.

- Ne kéresd magad bátyó. - Nyomom meg a bátyó kifejezést csak a poén kedvéért. - Tudom, hogy szereted meghökkenteni az embereket. Itt az alkalom. - Legyintek egyet, amivel elérem, hogy a Seggfej elgondolkodjon, majd alig pár másodperc múlva csettintsen egyet és elvigyorodjon.

- Meg is van hova megyünk. - Kuncogja. - Sétára fel fiatalok! - Kurjantja, majd várakozón kitartja a kezeit. - Sétára fel!