Twisted Wizardland

4. Nem szabadna itt lennetek

- Ennek semmi értelme, ha nincs bennük varázslat, nem lehet házuk. Viszont, ha ez így van, akkor az a kérdés, hogy miért ment el értük a fekete kocsi? - Gondolkodik el hangosan a főmágus.

Azonban mielőtt még bárki bármit tudna a szavaira reagálni, a lebegő macska kiszabadul és bizonyítandó, hogy ő milyen nagy mágus tüzet idéz meg, aminek természetesen elszabadult pokol lesz a következménye.

"Meg kell hagyni vicces, ahogy mindenki kergeti." Kuncogom magamban, de nincs az az isten, hogy csináljak is valamit. Elvégre én most nem tudok varázsolni.

- Le a fejeddel! - Kiáltja el magát a vörös hajú fiú, mire egy szívecskére hasonlító nyakörv jelenik meg a lebegő macska nyakán.

"Most komolyan azt mondta, amit hallottam, hogy mondott?" Pislogok, mikor valami szabályokról kezd el magyarázni.

"Nagyon úgy tűnik." Jegyzi meg Alexander.

"Oké, ez fura, de legalább tudom mi lesz a vöröske beceneve. Ő lesz a Szívkirálynő." Húzom egy halvány mosolyra az ajkaim.

"Már várom milyen arcot fog vágni, mikor meghallja." Nevet fel a fejemben barátom.

- Nem megmondtam, hogy tartsátok kordában... - Kezdi az igazgató felém és Alexander felé fordulva, de én nem hagyom, hogy sokkal tovább jusson. Kezd elegem lenni belőle, hogy nem hagy reagálni.

- Talán, ha hagyott volna megszólalni tudná, hogy fogalmam sincs honnan került az a valami elő. - Fonom össze magam előtt a karjaimat és fintorodom el.

- A húgi röviden úgy érti, nem a miénk. - Segít ki Alexander, azzal a tipikus "nem nagyon érdekel mi lesz" arckifejezéssel.

- Mi, nem a tiétek? Oh, hát ez a helyzet? - Gondolkodik el a főmágus. - Akkor csak eltávolítom a campusról. Még csak vacsorát se csinálok belőle, oh, hogy milyen jószívű vagyok. Valaki vigye innen. - A férfi szavaira egy csapat fiatal elkapja a kis lebegő izét és elrángatja a teremből, mit se foglalkozva azzal, hogy folyamatosan ordít, mint a fába szorult féreg.

"Miért érzem úgy, hogy nem szabadultunk meg tőle ilyen egyszerűen?" Teszem fel magamban a kérdést.

"Mert valószínűleg nem is szabadultunk meg tőle. Majd meglátjuk mikor jön vissza." Pillant rám Alexander, én pedig csak egy picit biccentek válaszul.

- Most, hogy minden tisztázódott. A beosztó ceremóniát lezárom. Házvezetők vezessétek el a diákjaitok a házaikba. Hol van Draconia házvezető, a Diasomnia házból? - Néz körbe a főmágus, mintha keresne valakit.

- Szólt neki valaki? - Jön a kérdés egy szőke fiú szájából.

- Ahogy vártam. Malleus sehol. Viszont úgy tűnik már megint nem lett tájékoztatva, hogy szükség van a jelenlétére egy formális eseményen. - Mikor hirtelen megjelenik egy újabb fiú, akinek rózsaszín a haja vége nekem kitágulnak a szemeim.

"Azta, ez aztán a mély hang." Szó szerint rá kell harapnom a szám belsejére, hogy ne bukjon ki belőlem a megjegyzés. Azonban ez nem elég ahhoz, hogy a Seggfej ne nevessen fel a fejemben. "Most mit röhögsz? Igazam van." Pillantok rá.

"Semmit Princeps, semmit." Nyugtat le, mintha még mindig kislány lennék és nem egy több, mint ötszáz éves boszorkány.

- Mély elnézésem, nem volt szándékos. - Kér bocsánatot a mély hangú fiútól egy szemüveges.

"Te Seggfej, nekem gyanús, hogy egy fiú iskolába kerültünk." Jegyzem meg magamban, mikor egy lányt se látok sehol.

"Még szerencse, hogy te tudsz bánni a férfiakkal Princeps." Kapom meg a választ, ami azonnal eldönti, hogy igazam volt.