Twisted Wizardland

29. Éjjeli szállás

Ahogy kértem is egy kis ételesben megkapjuk a vacsoránkat, ahogy elindulunk vissza a házunkba az angolna ikrek és a Farkas fiú társaságában, azonban mikor megérkezünk a Ramshacklehez a két tengeri élőlény közli, hogy szedjük össze a csomagjainkat és hagyjuk el a házat, mert ahogy ők mondták le kell foglalni a járulékot. Természetesen Farkas fiú totál ki volt akadva, mi viszont a Seggfejjel csak megvontuk a vállunkat és összepakoltunk, hogy végül egy egy hátizsákkal és a vacsorával a kezünkben legyünk kidobva a házunkból.

- Na, most találhatunk magunknak helyet, ahol alhatunk. - Jegyzi meg a Seggfej mellettem, ahogy a házunkat bámuljuk.

"Én lelécelek Liáékhoz." Jegyzem meg magamban, de mielőtt el tudnék indulni a Farkas fiú elkapja a vállunkat.

- Nyugodtan jöhettek hozzánk. Úgy érzem kötelességem segíteni nektek. - Mondja lehajtott fejjel, mire a Seggfejre nézek, aki csak megvonja a vállát.

- Köszönjük. - Mondja végül barátom, mire a Farkas fiú felkapja a fejét és szinte látom a lelkes csillogást a szemében, ami elég hozzá, hogy én megforgassam a szemeimet.

- Gyertek! - Int nekünk a Farkas fiú és már nyakunkba is vesszük az iskolát, hogy megint elmenjünk a Szavannásokhoz. Természetesen nem is mi lettünk volna a Seggfejjel, ha nem kapcsolnak le minket azonnal, amikor megjelenünk és nem visznek el minket Zordonhoz meg a Hiénához.

- Szóval azt akarod mondani, hogy meghívtad a növényevőket hozzánk? - Kérdezi fintorogva Zordon.

- Igen. Nem volt hely ahol aludjanak. Azulék elvették a házukat. - Magyarázza Farkas fiú.

- Ja, itt meg szabad szoba nincs! - Morogja Zordon, mire Hiéna fiú beleszól a vitába.

- De hát a te szobádban rengeteg hely van Leona, simán elférnek ott. - Kuncogja azon a hajlakk tubusos hangján a fiú.

- Nekem jó. - Vonom meg a vállam.

"Na de Princeps, nem akarlak reggel kiszedni az ágyából!" Hallom meg a Seggfej hangját a fejemben, mire összehúzott szemekkel nézek rá.

"Mi van?" Kérdezek vissza.

"Mind a ketten tudjuk mi történt akkor..." Kezd bele, nekem meg azonnal kitágulnak a szemeim.

"Hé! Csak egyszer aludtam együtt a papával és csak azért mert borzalmasan rosszat álmodtam és különben is ő egyáltalán nem olyan, mint a papa!" Kapom fel a vizet, de a Seggfej természetesen csak vigyorog rám, mint a vadalma, ami elég hozzá, hogy majdnem orrba vágjam. Talán meg is tettem volna, ha a Szavannások maguk közötti vitája nem vett volna hirtelen egy érdekes fordulatot.

- Legyen aludhattok itt, ha meg tudjátok verni a fiúkat! - Bök a kis mesterséges vízesés mellett álló csapatnyi Szavannás fiúra Zordon.

- Csak el kell őket verni? - Kérdezem, mire Zordon biccent egyet, én pedig elvigyorodom és összedörgölöm a kezeimet. - Bízzátok ezt ide! - Jelentem be.

"Lily, Godrickosan harcolj! Jobb ha nem látják az örökségedet." Kapom meg a figyelmeztetést a Seggfejtől, mire csak felemelem felé a hüvelyk ujjam, hogy tudja értettem, de a következő pillanatban már neki is rohanok a gyerekeknek és a mágiám a végtagjaimba irányítva úgy öt perc múlva egy csapatnyi földön fetrengő Szavannással vagyok körülvéve. Elégedetten nyújtózkodom egyet, ahogy visszafordulok a tágra nyílt szemű Zordon és csapata felé.

- De kellett ez már. - Jegyzem meg csak úgy mellékesen. - Na, megfelelt? - Tudakolom félig csípőre téve a kezem.

- Igen. - Rázza meg magát Zordon. - Legyen itt aludhattok. - Forgatja meg a szemeit, én pedig kuncogom egyet és felkapom a táskámat.

- Holnap találkozunk bátyó! - Intek egyet a Seggfejnek, ahogy elindulok vissza a Szavannások kijárata felé.

- Te meg hova mész vadóc? - Jön a kérdés Zordontól, mire én megállok és visszanézek rá.

- Liához? - Mondom, de a kijelentés vége kérdésbe megy át.

- Ha volt helyed, ahol alhatsz, minek verted meg a diákjaim? - Kapja fel a vizet Zordon, én viszont csak megvonom a vállamat.

- Hogy a szivacs, meg a bátyó tudjon hol aludni. - Mondom nemes egyszerűséggel, majd Alexander felé fordulok. - Apropó bátyó reggel jövök az edzésünkre. - Húzom ki magam és még tisztelgek is egyet, mielőtt nevetve elsietnék a házból nem is foglalkozva vele, hogy Alexander mit fog kezdeni a szivaccsal itt a Szavannásoknál.

- Oda nézzenek, te vagy Lilia barátja, az új házvezető, igaz? - Egy pillanatra hátra tántorodok, mikor a Demónások kastélyához menet belefutok egy szarvakkal megáldott fiúba.

- Igen. Lily Mardekár vagyok. Te? - Kérdezem arcomon egy széles mosollyal és nyújtok felé kezet, de a fiú csak nézi egy darabig a kezem majd elmosolyodik.

- Nem tudod ki vagyok? - Jön a kérdés, mire én automatikusan megrázom a fejem és csak az után kezdem el jobban megnézni magamnak a fiút.

"Na, ne!" Esik le, hogy mégis ki áll előttem.

- Akkor jobb, ha még egy ideig nem is tudod ki vagyok. Hívj ahogy szeretnél. - Mondja kedvesen mosolyogva, mire én megint elvigyorodok.

- Oké Demóna. - Kuncogom, mire neki kitágulnak a szemei.

- Demóna? - Kérdez vissza.

- Igen, arra még nem jöttem rá a többiek kik akarnak lenni. - Vonom meg a vállam. - Ha tippelnem kellene Csipkepitécske a herceg kardja, a zöld ordítós gyerek a villám, Lia meg a rokka, ez pedig azt jelenti, hogy te vagy itt a főnök, úgyhogy te vagy Demóna. - Mutatok a fiúra, aki csak még nagyobb szemekkel néz rám.

- Nem nagyon értem miről beszélsz. - Mondja végül nagyon lassan, én viszont csak kuncogom egyet.

- Ne aggódj nem vagy vele egyedül, általában senki se érti, ha Disneyről beszélek a bátyón kívül. - Gondolkodom el.

- Mondd csak jó dolog, hogy én ez a Demóna vagyok? - Kérdezi megfogva az állát.

- Méghogy jó! - Kuncogom egyet. - Ő volt a kedvenc karakterem. - Húzom ki magam, amivel elérem, hogy a fiú elmosolyodjon.

- Akkor nem bánom a nevet. - Jelenti be. - Most viszont későre jár az idő, itt lenne az ideje, hogy bemenj, ha beszélni akarsz Liliaval. Később találkozunk embergyermek. - Mondja és ahogy ez elhagyja a száját hirtelen csillogó szikrák között eltűnik a szemem elől.

- Na, ezt nevezem én hopponálásnak. - Vágom csípőre a kezeim. - A Seggfej tuti odáig lesz ezért, ha elmesélem neki. - Kuncogom, ahogy tovább megyek a kastélyba, hogy megkeressem Liát.

Nem is kell olyan sokat keresnem, mint gondoltam, hiszen a fiú a Demónások házaként funkcionáló kastély nagytermében volt és amint hogy beléptem azonnal szorosan meg is ölelgetett, mintha évek óta nem látott volna, pedig csak délután volt. Aztán annyira lelkes lett a késő esti látogatásomtól, hogy alig hagyta, hogy elmagyarázzam neki, hogy miért is kellene most két éjszakát itt töltenem nála.

Szerencsémre, ahogy arra számítottam Lia lelkesen felajánlotta, hogy nyugodtan maradjak náluk, amíg csak akarok, így kaptam egy saját szobát a Demónások kastélyában, amire barátom azt mondta, hogy fenn is fogják nekem tartani, így bármikor, amikor véletlen sokáig itt vagyok náluk, vagy csak éppen úgy van kedvem itt aludhatok. Én pedig ahogy az annak rendje és módja el is fogadtam az ajánlatot, nem kell nekik tudni, hogy nekem pont mindegy milyen későn megyek el tőlük, pár órára már simán vissza tudok sétálni az időben és ennél több nem is kell egy jó alváshoz.