Twisted Wizardland

53. Nem úsztuk meg

Ahogy sejtettem is a Holló igazgató már másnap megkeresett engem és a Seggfejet azzal, hogy nálunk kellene elszállásolni majd a versenyre készülő csapatot, amíg az edzésük tart. Természetesen a barom már megint nem hagyott minket megszólalni, úgyhogy még ellenkezni se volt esélyünk, de hát azt hiszem ezt már úgy mind a ketten kezdjük megszokni.

Annak viszont már annyira nem örültem, mikor három nap múlva kiderült ki van benne abban a csapatban, ami az iskola nevében fog énekelni. A Seggfejjel, meg az Aladdinosokkal semmi bajom sincs, még a három Hókeférkés srácot is el tudnám viselni, de. Igen, megint van egy kibaszott de. Itt vannak a dinka kártyák is. Akiket már amúgy is nehezen bírok meg a környezetemben. Viszont, ha Holló igazgató eldöntött valamit, akkor jó gyereket kell játszanunk és szót fogadnunk.

Úgyhogy igyekeztem visszafogni magam, mikor mindenki megjelent a Ramshackleben és úgy zsongott a házunk nyugodt része is, mint a méhkas. Arra azonban nem számítottam, hogy a Hókeférkésék házvezetője, aki az egész edzőtábornak nevezett valamit vezeti még a Ramshackle lakóit is bele akarja rángatni a terveibe. Márpedig abból kiindulva, hogy éppen valami szabályzatot sorol fel, amíg mi itt ülünk a foteleken, nagyon ez a helyzet.

- Remélem mind értitek, hogy miért van erre szükség és betartjátok a szabályokat. - Húzza ki magát végül a szöszi, majd legyint egyet és elindul a lépcső felé, mire én felállok a kanapérók Jamil mellő.

- És most, hogy ezzel megvagyunk. - Kezdek bele. - Vilike tedd le a seggedet arra az üres helyre. - Mutatok a helyemre és nézek komoly tekintettel a szőke fiúra, aki tátott szájjal bámul engem. - Ne kelljen még egyszer elmondanom. - Halkítom le a hangom.

- Én a helyedben hallgatnék Lilyre, Vil. - Vigyorog a Seggfej, ahogy mellém lép. Ezzel pedig eléri, hogy a hercegnő leüljön a kanapéra.

- Szóval... - Kezdek bele újra. - Mivel ide lettetek száműzve a házunkba itt az ideje, hogy megismerjétek a Ramshackle szabályokat. - Jelentem be.

- Mi? - Kapja fel a vizet egyszerre a három első éves.

- Pofátok csukva! Egérke, Deuceyka egy szót se akarok tőletek hallani, amíg beszélek, mert eskü szólok a Szívkirálynak, hogy lecsapja a fejetek. Te meg ne keménykedj Eperke, mert csak, hogy tudd fél kézzel levertem a Szavannások legjobbjait, hozzám se tudsz érni. - Nézek a leginkább lánynak kinéző fiúra, aki nyel egy nagyot. - Rendben van. Akkor egyes szabály! A szobám és Alexander szobája tiltott hely, ha szeretnétek megélni a másnapot. Kettő! - Emelem fel két ujjamat. - Az alagsorba csak Alexanderrel lehet lemenni. Nem akarjátok tudni mi van ott, igaz? - Fordulok a lebegő szivacs felé.

- Igaz! - Rázza ki a hideg a lényt.

- Három! A Ramshackle kávézóban levő lámpáshoz Jafaron és Seherezádén kívül senki sem érhet hozzá. - Mondom komolyan. - Négy! Éjszaka nincs hangoskodás, mert áthívom Demónát, hogy helyre rakjon titeket. - Teszem csípőre a kezeim.

- Kit? - Vakarja meg a fejét a Szultánka.

- Nem akarjátok tudni. - Vonja meg a vállát a Seggfej.

- Öt! - Folytatom a mondandóm. - A házban vannak szellemek, ők bent lakók, aki árt nekik az megtapasztalhatja milyen az alagsor. - Teszem hozzá. - Hat! Senki se lepődjön meg, ha furcsaságokat lát körülöttem és Alexander körül. Oh, ami ezt illeti, ha véletlen azt halljátok, hogy Seggfej, vagy azt, hogy Princeps, ne is foglalkozzatok vele, egymással beszélgetünk. - Vigyorgok. - Hét! Ami a Ramshackleben van, az ott is marad. Jobb lesz, ha nem akartok az itt történtekről másokkal beszélni, mert annak kellemetlen következményei lesznek. - Mondom komolyan, mire a lánynak kinéző fiú horkant egyet.

- Mi? Pletykázni fogtok rólunk? - Kérdezi, mire én veszek egy mély levegőt és a következő pillanatban már a gyerek előtt vagyok és a torkánál fogva emelem fel a kanapéról, mire ő elkezdi a kezemet karmolni, hogy eresszem el.

- Na ide figyelj Eperke. - Mondom rideg hangon.

~ Princeps kontrolláld magad látszanak a farkas fogaid. ~ Hallom meg a Seggfej hangját, mire megforgatom a szemem.

~ Igyekszem visszafogni magam Seggfej. ~ Vágom hozzá a választ, de látom a jelenlévők szemén a riadalmat.

- Ne pofázz vissza nekem, mert kitekerem azt a csinos kis nyakadat és jobb ha tudod, hogy fulladás után kurva kellemetlen visszajönni az élők közé. - Mondom, ahogy elengedem a gyereket, aki erre lehuppan a kanapéra és köhögve a torkához kap.

- Ezt miért kellett? - Nyel egy nagyot Vilike.

- Még örülhetsz, hogy nem az orrát törtem be, az nem gyógyult volna meg a versenyetekre. - Vigyorgom a szöszire. - Szóval hol is tartottam? - Gondolkodom el.

- A szabályoknál Lily. - Kuncog a Seggfej, mire csettintek egyet.

- Áh, igen! Végül, de nem utolsó sorban nyolc. - Itt hagyok egy kis szünetet. - Mindenki, aki a Ramshackleben lakik, az dolgozik a kávézóban. - Nézek végig a csapaton. - Úgyhogy megyek és szólok a Hal maffiózónak, hogy ismertesse a csapattal a Ramshackle kávézó szabályait. Te tartsd szemmel a csapatot, én meg besegítek Jafarnak és Seherezádénak. - Mondom, ahogy elsietek az oldalsó ajtó felé, ahol a ruhám megváltozik, hogy a kávézós szettemet vegyem fel. - Kösz, Seggfej! - Kiáltom még vissza, de csak a kuncogást hallom válaszként.

- Lily! - Köszön nekem egyszerre a két dolgozónk, arcukon széles mosollyal, amikor meglátnak engem.

- Sziasztok! - Intek egyet és lépek be a pult mögé. - Hé, Hal maffiózó! - Kiáltok oda a fiúnak, aki azonnal fel is kapja a fejét.

- Igen? - Tudakolja.

- Mehetsz ismertetni a szabályokat az új részmunkaidősökkel. - Bökök az oldal ajtó felé.

- Áh, már vártam mikor végeztek. - Hajtja össze az újságát és vágja a hóna alá, ahogy vigyorogva elindul az ajtó felé.

- Vilike túl sokáig pofázott. - Forgatom meg a szememet. Most szinte senki sincs a kávézóban, csak akik kinn ülnek a teraszon. - Milyen volt a mai forgalom? - Tudakolom a két dzsinntől, mikor magunkra maradunk.

- Nem voltak olyan sokan. - Vonja meg a vállát Seherezádé.

- Tartottunk egy kis éneklős órát, reméljük nem baj. - Vigyorodik el Jafar, amivel eléri, hogy elnevessem magam.

- Engem egyáltalán nem zavar. - Legyintek egyet. - Oh, jut eszembe. - Húzom ki magam. - Seherezádé, meg kell mutatnod hogy csinálod azt a kekeszet, mert még életemben nem ettem ilyen jót. - Bökök az egyik a pultban lévő kekszre, ami azóta van a menün, hogy a dzsinnek elkezdtek nekünk dolgozni.

- Hmm... Ha akarod akár most is megmutathatom. Úgyis kellene még egy adagot sütnöm. - Gondolkodik el a nő.

- Akkor menjetek sütögetni lányok. Én addig tartom a frontot. - Kuncogja Jafar, majd nyom egy gyors puszit a szerelme arcára.

- Sietünk vissza. - Ismétli meg a mozdulatot a nő, majd elkapja a kezem és elkezd maga után húzni, hogy megtanítsa nekem a csoda keksze receptjét.