Twisted Wizardland

34. Meghívás a sivatagba

Mondanom sem kell, hogy megkaptam a telefonomat és az első estém azzal telt, hogy személyre szabtam a készüléket. Ja, kb hajnal egyre már úgy is nézett ki, mint a saját mobilom otthon. Mondjuk lehet abban, hogy ilyen sokáig tartott összerakni a dolgokat szerepe volt annak is, hogy úgy fél tizenkettőig Liával cseteltem, de hát kérem, ha már lehet, akkor hülye leszek nem kihasználni az alkalmat. Valószínűleg nem minden este fogjuk ezt csinálni, most csak az újdonság miatt volt az egész.

Ennek örömére viszont reggel majdnem elaludtam és csak azért keltem fel, mert a Szivacs az arcomba ugrott. Én pedig annak rendje és módja szerint ráküldtem egy Cruciot csak, hogy érezze a törődést. Igaz a reggeli végére kiderült, hogy természetesen a Seggfej volt, aki a nyakamra küldte a macskát és hidegen hagyta, hogy nem aludtam szinte semmit. Különben sem értettem, hogy miért kell nekünk megjelenni, mikor az iskola kiürül, de hát a boszorkány jobban jár, ha nem veszekszik a Seggfejjel, mert még ő húzza a rövidebbet. Márpedig nekem nagyon nincs kedvem a Seggfej rossz oldalára kerülni.

Úgyhogy rendesen morogva, de megjelenek a tükörterembe állítólagos bátyám társaságában és igyekszem, hogy ne látsszon, hogy a mosolyom mögött legszívesebben mindenkit megölnék. Mondjuk a kártyák nem nagyon fognák fel, hogy mi van, akkor se, ha az arcukba mondanám, hogy meg akarom őket ölni. Olyan, mintha annak a csapat szerencsétlennek ki lenne mosva az agya és az a baj, hogy ennek semmi köze a Szívkirályhoz, ezek maguktól is ilyen szerencsétlenek. Végül az iskola ténylegesen kiürül, mikor a Holló igazgató a szemünk láttára távozik a Bahamáknak megfelelő tengerpartra, legalábbis abból kiindulva, amit a tükrön keresztül látni lehetett.

- Igazán elvihetett volna minket is egyet nyaralni. Vagy legalább egy napra fürdeni. - Morgom, ahogy magam előtt összefont karokkal fintorgok a tükörre, amin már megint nem látni semmit csak valami lime-zöld füstöt.

- Ha annyira el akarsz menni strandolni, miért nem mész? - Jön a kérdés a Seggfejtől.

- Mert ránk állította a szellemeket. - Jegyzem meg. - Amúgy te nem gondolkodtál el rajta, hogy kellene extra személyzet a Ramshackle kávézóba? - Tudakolom, ahogy nyugodt sétatempóban elindulunk az udvar felé.

- Princeps, ennyire tapasztalatlannak nézel te engem? - Jön az ironikus kérdés, mire kuncogom egyet.

- Tudod, hogy nem. Csak szeretek az agyadra menni. - Bököm oldalba, ajkaimon egy széles mosollyal. - Szóval, van potenciális jelentkező, vagy addig még nem jutottál el? - Kérdezem és most kivételesen kíváncsi vagyok a válaszra.

Nem hittem, hogy ennyire kedvelni fogom a kávézót, de meglepő módon kezd nagyon közel nőni a szívemhez, úgyhogy szeretném, ha minél jobb lenne minden, ami vele kapcsolatos. Meg különben is, minél jobb a kávézó, annál nagyobb a bevétel és minél nagyobb a bevétel a Hal maffiózó annál boldogabb lesz és ha ő boldog lesz, annak kirándulás lesz a vége. Már így is tartozik nekem egy úttal az Országos Múzeumba, az egyik hétvégén fogunk kérni engedélyt távozásra a Holló igazgatótól, hogy a Mostro Lounge és a Ramshacle Kávézó dolgozói kirándulásra menjenek.

- Még nincs konkrét jelentkező, de már dolgozom az ügyön. - Vigyorodik el, én pedig gyanakodva nézek rá.

- Nem szeretem ezt a vigyorodat. Már megint mihez nyúltál hozzá, amihez nem feltétlen kellett volna? - Kérdezem aggódó hangon, a szemétnek pedig van pofája röhögni rajtam.

- Ehhez! - Jelenti be, ahogy előhúz a semmiből egy lámpást.

- Na, ne! Ez az? - Tátom ki a számat, ő pedig bólogatni kezd. - Előhívtad már belőle a dzsinnt? - Kérdezem hirtelen csillogó szemekkel, mire a Seggfej fejbe kólint.

- Természetesen nem! Ejnye Princeps nincs semmi túlélési ösztönöd? - Kérdezi, én viszont csak a fejemet nyomkodva fintorgok rá. - Meg kell bizonyosodni előtte róla, hogy Jafar melyik verziója van benne. Nem akarunk egy vérszomjas dzsinnel harcolni, nem igaz? Túl feltűnő lenne. - Vonja meg a vállát, ahogy elteszi a lámpást. - Szóval mi a terved mára? - Tudakolja, én pedig elgondolkodom.

- Átmegyek a Demónásokhoz. Segítek Liának előkészülni a karácsonyi partira. Tényleg Demóna mondta, hogy adjam át, hogy te is meg vagy hívva. - Mutatok barátomra, aki kuncog egyet.

- Természetesen ott leszek. - Mikor ezt mondja elérünk a házakba vezető tükrök terméhez. - Akkor vacsorakor találkozunk a menzán, hogy begyújtsuk a kályhákat. - Int nekem egyet, ahogy elindul a Ramshacle felé.

- Este találkozunk! - Mondom mosolyogva, mielőtt elsietnék a Demónásokhoz és ahogy gondoltam az egész napom eltelik azzal, hogy segítek Liának összeszedni, hogy mire lesz szükség a karácsonyi partihoz. Természetesen a bevásárlást majd ő fogja intézni, de azért az összeírásban még segítek neki, ahogy a díszítésben is tervezek, de azt megbeszéltük, hogy csak később csináljuk.

Szóval lehet mondani, hogy kellemesen elfáradva megyek el este a menza felé és már fél úton belefutok a Seggfejbe, aki úgy néz ki, mint amikor egy tömeggyilkosságból tér vissza. Pont ezért úgy döntöttem jobb, ha nem kérdezek rá mit csinált, még a végén válaszol és kicsit sem vagyok kíváncsi a válaszára. Egymás mellett némán megyünk be a menzára, de azonnal észreveszek valami furcsát, a lámpa fel van kapcsolva a konyhába és mikor benyitok egy ismerős alakkal találom magam szembe.

- Jamil! - Mosolyodok el szélesen, mikor meglátom a fiút. - Hát te meg? Nem mentél haza karácsonyra? - Tudakolom oldalra billentve a fejemet.

- Áh, tudod a házunk kicsit rosszul teljesített a vizsgákon, úgyhogy eldöntöttük, hogy most mindenki itt marad a szünetre, hogy tanuljunk egy kicsit, hátha fel tudjuk magunk hozni. - Magyarázza, én pedig bólogatni kezdek.

- Logikus. - Mondom végül, majd a hátam mögött összefogott karokkal lépek mellé. - Mi jót csinálsz? - Kérdezem beleszagolva az edénybe, de az illatoktól összefolyik a nyál a számban.

- Mi az? Mi az? Kérek belőle! - Jelenik meg a lábam mellett a Szivacs, szavaira viszont csak rideg tekintettel nézek le rá, ami elég hozzá, hogy a szemei könnybe lábadjanak és eliszkoljon a Seggfej háta mögé.

- Vacsora a házunknak. - Itt a fiú elgondolkodik, majd végignéz rajtuk. - Van kedvetek nálunk vacsorázni? - Kérdezi mosolyogva.

- Igazán nem akarunk aggatni. - Szólal meg Alexander.

- Ahogy a bátyó mondja. - Biccentek egyet, mire Jamil kuncogni kezd.

- Ugyan, nem zavartok senkit. Mind boldogak lennénk, ha eljönnétek. Úgyhogy gyertek csak, megmutatom milyen a házunk. Nagyon kedvelni fogjátok. - Mondja a fiú és elindul az ajtó felé, mi pedig egymásra nézünk a Seggfejjel, de végül követjük az Aladdinos fiút.

"Furcsa, hogy meg se várta, hogy reagáljunk." Gondolkodom el, mire a Seggfej kuncogni kezd a fejemben.

"Ránk rakott egy gyenge Imperiust." Ad hangot a megfigyelésének, mire én meglepetten felsóhajtok, de igyekszem a mozdulatot és a hangot benn tartani, hogy ne tűnjön fel semmi Jamilnak.

"Hát így már értem miért viszketett a tarkóm annyira, mint az állat!" Ezzel a megszólalásommal viszont csak azt érem el, hogy a Seggfej szája sarkában egy mosollyal felém néz, fejemben viszont hallom ahogy hangosan kacag. Érdekesnek ígérkezik ez a kis látogatás az Aladdinosokhoz, kíváncsi vagyok Jamil mire készül, hogy így varázslatot használt rajtunk.