Twisted Wizardland

46. Különös séta

- Na, itt vagyok és itt van a repülőszőnyeg is! - Vágom félig csípőre a kezem és vigyorodok el büszkén, másik kezemmel a szőnyeget tartva.

- Helyes Princeps, akkor terítsd ide. - Adja ki a parancsot, én pedig kérdőn pillantok a Disneys csapatra.

- Tudod Seggfej, amikor azt mondtam avasd be a Disneyseket nem úgy gondoltam, hogy mindenbe. - Jegyzem meg.

- Honnan veszed, hogy mindent elmondtam? - Kérdez vissza, ajkain egy elégedett vigyorral.

- Jamil úgy néz rám, mintha összetörtem volna a világát, a Hal Maffiózó meg úgy, mintha új leányvállalatot nyitott volna. Nem mellesleg meg úgy vigyorogsz és Princepsnek hívtál mindenki előtt. Úgyhogy valószínűleg kotyogtál nekik a kirándulásról. - Vonom meg a vállamat.

- Tényleg több száz éves vagy? - Vágja hozzám a kérdést a Szultánka.

- Hát ötszáznál már több. - Legyintek egyet.

- Nektek ez a világ csak játék nem igaz? - Tudakolja komoly fejjel Jamil, mire a Seggfej átkarol engem.

- Mint mindegyik. - Csicsergi boldogan, én meg oldalba verem.

- Mondtam már, hogy nem vagyok kéztartó. Még Siarulinak sem hagyom nem hogy neked Seggfej. - Nyújtom ki rá a nyelvemet.

- Kivéve, ha Mirielleben vagy. - Kuncogja a legjobb barátom.

- A látszatot meg kell tartani, az AMM jobban hallgat rá, a Halálfalók meg rám, ha azt hiszik olyan a kapcsolatunk, amilyennek elképzelik. - Forgatom meg a szemeimet. - Apropó AMM meg kellene látogatnom papát... - Fintorodok el.

- Na, mi lett? Általában lelkesebb vagy ez miatt. - Pislog rám értetlenül.

- Lehet jobb ötlet, addig nem meglátogatni, amíg itt vagyunk. Megint összekeverné az agyamat és annak Zordon nem biztos, hogy örülne. - Ráz ki a hideg, de ezzel csak azt érem el, hogy a Seggfej elnevesse magát. - Pofád csukva! Nem tehetek róla, hogy a Szavannások főnöke ugyanúgy néz ki, mint a papa! - Mordulok rá barátomra.

- Ezért sírtál majdnem mikor először láttad Leonát? - A lebegő szivacs hangjára teljesen lefagyok, majd lassan felé fordulok.

- Nem is tudtam, hogy a szivacsok tudnak beszélni. - Billentem oldalra a fejem. - Silencio. - Suttogom a varázsigét, mire a lebegő szivacs tátogni kezd, de hang nem jön ki a torkán. - És még örülhetsz, hogy nem 97-est kaptál. - Forgatom meg a szemeim.

- Na, de Princeps 97-est? - Teszi csípőre a kezeit a Seggfej. - Miért nem 70-est? - Vigyorog.

- Mert nem élné túl a 70-est. - Forgatom meg a szemem. - Szóval mehetünk sétálni? Látni akarom a Jafarukat. - Vigyorodom el hirtelen.

- Még szép, hogy mehetünk! - Vágja rá a Seggfej és int a repülő szőnyeg felé. - Felszállás gyerekek! - Ahogy ezt kimondja én már le is ülök a szőnyegre, példámat pedig lassan a Disneys csapat is követi.

- Kapaszkodjatok! Sétálunk! - Kurjantom, amíg a Seggfej is leül a szőnyeg szélére, mire a repülőszőnyeg emelkedik a talajtól és kiszáguld velünk az éjszakába.

- Van egy nagy sivatag, hol a nap csupa tűz.
Rendes karaván alig jár.
Ahol minden sivár, mindig perzsel a nyár,
Vad a táj, de nekem hazám.
Keletről fúj a szél, nyugaton kel a nap
Hol a szűz homok tengermély.
Jöjj el hát sose félj, csak a szőnyegig érj,
Csupa csodát ígér ez az éj. - Majdnem leesek a szőnyegről meglepetésemben, mikor a Seggfej énekelni kezd. A zene nem volt meglepő, arról tudtam, hogy bármikor tud megidézni dalokat a semmiből, de nem gondoltam, hogy valaha énekelni hallom.

- Mennyi új csoda vár, ez a mesés bazár.
Ezer megrakott cseréptál.
Tömény fűszer az éj, ma egy alkut megér
Ez a köntös, vagy szatén sál. - Ahogy a Seggfej ezt énekli a séta egy olyan verzióját élem át, amit még sose láttam.
- Halld a bűvös zenét, ahogy kúszik beléd
Vele ébred a szenvedély.
Ez a tánc rabul ejt holtat és elevent
Igen, csodát ígér ez az éj.
Vár ezeregy éj, sok arábusi kéj.
Úgy perzsel az ég, lesz tüzesebb még
Ez a végső tökély.
Vár ezeregy éj, soha elképesztőbb
Egy misztikus táj, hol varázslat vár,
Vagy annál is több. - Az átlagos feketeségben, most színes képekként jelennek meg a legjobb barátom által énekelt sorok.

- Dönts el, mi mozgat inkább,
A jóság, a pénzvágy,
Vagy hatalmat akarsz talán.
Az, hogy végül feladd,
Vagy, hogy kincsre akadj
Sorsod terajtad múlik csupán. - Ennél a résznél ismerős arcokat látok az alap világunkból, majd magamat, amint ordítok a Seggfejjel azon a napon, mikor az első sétánkat tettük.

- Vár ezeregy éj, gyere egyet se félj
Ez izgalmas lesz, kis őrültséghez
Jön ezer veszély! - Ahogy a Seggfej ezt énekli én elnevetem magam, hiszen a feketeségen most egy montázs jelent meg azokból a pillanatokból, amikor Alexander csak úgy megjelent mellettem és valahol hozzám ért, hogy egy pillanat múlva egy új kalamajkába keveredjünk.

- Vár ezeregy éj, ott a hold küszöbén
Hát nagyon vigyázz, mert elér a gyász
A dűnék tövén. - Kapcsolódok be a dal végébe pont akkor, mikor a séta véget ér és bár ugyanúgy egy sivatag felett repülünk, de az égről nézve egyértelmű, hogy már nem abban az időben vagyunk, ahonnan jöttünk.

- Hmm... Ez sokkal jobb volt, mint az átlagos séta. Még csak egy kicsit se fordult fel a gyomrom. - Gondolkodom el és teszem fél kezem a hasamra, mintha meg akarnék győződni róla, hogy jól érzem, hogy nem érzek semmit. - Nem is tudtam, hogy így is lehet sétálni, Seggfej. Csinálhatnánk gyakrabban. - Vigyorgok legjobb barátomra.

- Felejtsd el, egyszer játszottunk ilyet. Nem fogok minden sétánál énekelni. - Forgatja meg a szemeit, de tudom, hogy nem mérges rám.

- Mik voltak azok a képek? - Tudakolja a Hal Maffiózó.

- Az életünk. Rövidítve persze. - Mondom kedves hangon, majd elnézek a távolba. - Az pedig Agraba, ha nem tévedek, ugye? - Pillantok a Seggfejre, aki biccent egyet. - Megkeressük Jafart? - Folytatom a kérdezősködést, de ezzel csak azt érem el, hogy a fiú, aki néha szó szerint is a jobb kezem úgy nézzen rám, mintha megint valami hülyeséget kérdeztem volna. - Most mi van? - Kérdezek vissza, hátha kapok is választ.

- Nem kell megkeresni. Pontosan tudom hol van. - Vonja meg a vállát és mutat el előre.

- Vámpír. - Forgatom meg a szemem, mikor felfogom, hogy valószínűleg ezért látja már ilyen messziről a kérdéses férfit.

- Vérfarkas. - Kócolja össze a hajamat válaszul.

- És büszke vagyok rá. - Húzom ki magam.

- Vámpírok és vérfarkasok nincsenek. - Kuncogja az Őrült angolna, mire mi összenézünk a Seggfejjel, majd elvigyorodunk és visszanézünk rá. Én hagyom megjelenni a farkas fület, meg a farkas farkat és megnyújtom a fogaimat is, a Seggfej meg biztos vagyok benne, hogy felvette a vámpíros vörös szem hosszú metszőfog kombóját.

- Biztos? - Kérdezzük egyszerre.

- Borzalmas szagod van Szultánka. - Jegyzem meg, ahogy visszafordulok a város felé és veszek egy mély levegőt. - Áh, megvan. - Vigyorodom el én is, mielőtt eltüntetném a vérfarkas jegyeimet. - Megnézzük közelebbről is? - Fordulok a Seggfejhez, aki biccent egyet és elkezd ereszkedni a repülőszőnyeggel.