Twisted Wizardland

47. Twisted

- Tessék, itt is vagyunk Agraba városában, valahol a régmúltban. - Vágom csípőre a kezem, mikor földet érünk és végre leszállunk a repülő szőnyegről. - És ott is van akit keresünk! - Vigyorodom el, mikor meglátom az utcán előttünk sétáló alakot. - Seggfej vigyázz a Disneysekre, én addig megnézem közelebbről is. - Jelentem be és kezdek el az utcán előre sietni.

Természetesen eközben megváltoztatom a kinézetem, hogy ne tűnjek ki a tömegből. Így visszaveszem a fekete hajamat, ami most fonatba áll össze, fejemre tipikus arab fejkendő kerül, arcom kerekdedebb lesz és szeplőssé is válik. Szemeim most barnák lesznek, ami a leggyakoribbak ezen a helyen, ahogy a ruhám is hosszú hímzett darabokká alakulnak, amiket itt minden nő hord.

- Óvatosan kis hölgy, még orra esik sietségében! - Kapja el a karomat az egyértelműen Disney mesés Jafarnak kinéző férfi, mikor majdnem sikerül felbuknom egy macskában az utca kellős közepén.

- Köszönöm uram. - Mondom mosolyogva és hála az új alakomnak még egy kicsit el is pirulok. - Zahra vagyok. Önben kit tisztelhetek? - Kérdezem mosolyogva és megigazgatva a ruháimat.

- Nagyon szép neve van. Édesanyámnak is ez volt a neve. - Avat be a férfi, én pedig majdnem megforgatom a szemem.

"Mivel a fejedből vettem a nevet, így nem nehéz." Jegyzem meg magamban.

- Köszönöm. - Hajtom le a fejem mégis.

- Oh, igen Jafar vagyok. - Mutatkozik be.

- Bizony ám, a mi Jafarunk! Képzelje ma megy a szultánhoz meghallgatásra, hogy bekerüljön a tanácsadói közé. - Jelenik meg szinte a semmiből a vállam mellett egy férfi és kezd el beszélni.

- Valóban? Akkor maga egy nagyon okos ember lehet Jafar úr. - Mondom összefogva a két kezemet magam előtt, mintha elszégyelltem volna magam.

- Ugyan! - Legyint egyet Jafar. - Én csak egy egyszerű polgár vagyok, aki a legjobbat akarja az országának. - Mondja lelkesen.

- Akkor sok sikert kívánok a meghallgatásához. - Mosolygom a férfira mielőtt meghajolnék, majd némán figyelném, ahogy elköszön és sietve távozik a palota felé.

- Ügyes volt Princeps. - Jelenik meg mellettem a Seggfej, a sarkában az összes Disneysel.

- Nem volt nagy dolog. - Vonom meg a vállam.

- Ő a Homok Varázslója, aki a király jóságos tanácsadója lesz, aki megmenti az országot a pusztulásból. - Kezdi el lehadarni a mesét a Szultánka és mutat ugrálva Jafar után.

- Csak szerintem túl naív? - Kérdezem a Seggfejre pillantva, aki csak a palota felé bámul.

- Eléggé. - Kapom meg a választ, amivel eléri, hogy horkantsak egyet.

- Eléggé? Olyan feje volt, mint Victornak mielőtt anno helyre tettem a monarchiával kapcsolatban. - Forgatom meg a szemem.

- Monarchia? - Jön a kérdés valamelyik Disneystől.

- A saját világunkban kezdetben úgy intéztük a dolgaink, hogy a világ felé úgy tűnjön egy monarchia vezeti az országunk, amelynek vezetői demokratikusan hoznak döntéseket. Victor és a családja a saját országukból menekültek hozzánk. Victor azt akarta, hogy támadjuk meg az országukat, hogy felszabadítsuk a varázslókat. - Meséli el röviden a történetet a Seggfej.

- Én nemet mondtam. - Veszem át a mesét. - Victornak persze ez nem tetszett és az arcomba vágta, hogy ha a többiek egyet értenek vele, akkor cselekednem kell. - Mondom komolyan, de még mindig a palotát nézve.

- És te mit válaszoltál neki? - Hallom meg a Hal maffiózó kérdését, mire elvigyorodok és most már saját alakomban az embereknek láthatatlanul fordulok feléjük.

- Valamit jobb, ha megjegyzel az új világgal kapcsolatban! Kifelé lehet, hogy úgy tűnik, hogy a DEFAB vezeti együtt a varázsló világunk, így olyan, mintha monarchia lennénk, de... - Emelem fel az egyik kezem mutató ujját. - Ez egyáltalán nem monarchia! Itt diktatúra van barátocskám, aminek a tetején én állok! A véleményem általában megegyezik a DEFAB véleményével, de rajtam múlik végül mi lesz. Tehát, ha azt mondom, hogy lerakod arra a székre a segged, akkor lerakod arra a székre a segged! Értve vagyok? - Billentem oldalra a fejem.

- Természetesen Victor ekkor sem nyugodott le. - Vonja meg a vállát a Seggfej.

- Mivel fenyegetted meg? Azzal, hogy megölöd? - Tudakolja a Komornyik angolna.

- Dehogy. - Legyintek egyet. - Sokkal jobb ötletem volt. Victor azért menekült el a hazájából mert megölték volna őt és a szeretőjét. - Kezdek bele.

- Azt mondtad, hogy megölöd a szeretőjét. - Tágulnak ki Jamil szemei, mire én elvigyorodok.

- Pontosan. - Vágom rá.

- De miért? - Kérdezi sírós szemekkel a Szultánka.

- Keresd meg a gyenge pontját és használd ki. - Szólalunk meg egyszerre hárman válaszul.

- Szóval ami ezt a Jafart illeti. Le merem fogadni, hogy valaki felnyitja a szemét a korrupcióra. - Sóhajtom egyet. - Menjünk nézzük meg, ahogy összetörik a világát. - Pillantok a Seggfej felé.

- Ahogy parancsolja my Queen. - Hajol meg előttem, mire a világ megváltozik körülöttünk és már a palotában vagyunk, ahol Jafar kétségbeesetten próbálja elérni, hogy valaki figyeljen rá, mikor is találkozik egy hölggyel.

- Hmm... Ezt nem ismerem a meséből. - Vakarom meg a fejem. - Seggfej, ki a nő? - Fordulok barátom felé, de mielőtt válaszolna a nő bemutatkozik.

- Seherezádé vagyok. - Mosolyog a nő Jafarra, nekem meg kitátódik a szám.

- Jó! Erre nem számítottam. - Nevetem el magam. - Ezek össze fognak jönni. - Fonom össze magam előtt a karjaim.

- Miből gondolod? - Tudakolja Jamil.

- Higgy nekem jó a megérzőkém az ilyenekkel kapcsolatban. - Húzom ajkaim egy gonosz mosolyra. - Te Seggfej, szerinted meddig bírják? - Tudakolom.

- Mi az, hogy meddig bírják? - Ijed meg a Szultánka.

- Két évet adok nekik, mielőtt valami beleront az idilljükbe. - Gondolkodik el a legjobb barátom.

- Akkor menjünk és teszteljük le a teóriádat. - Nyújtom ki a kezem a Seggfej felé.

- Láncba! Sétálunk! - Adja ki a parancsot Alexander, amivel eléri, hogy mind megfogjuk egymás kezét és valóban a következő pillanatban már sétálunk is.

- Áh, találtam egy szultánt! - Kurjantom, mikor megérkezünk.

- Megvan Jafar és Seherezádé is. - Bólogat a Seggfej mellettem, de mielőtt bármi többet tudnánk beszélni szemtanúi leszünk egy katasztrófának. A szultán ahelyett, hogy meghallgatta volna Jafar ajánlatát az ország feljavításával kapcsolatban, elvette a férfi feleségét a saját háremébe.

- Ez fájhatott. - Jegyzem meg egy szomorú fejrázás társaságában.

- Nem akartok segíteni neki? - Kérdezi vádlón a Szultánka.

- Miért tennénk? Most csak megfigyelni vagyunk itt nem megváltoztatni dolgokat. - Vonom meg a vállam.

- Én akkor sem hagyhatom ezt. - Kapja fel a vizet és indul el Seherezádé után, mire én elkapom a ruhája hátulját.

- Seggfej sétáljunk, mielőtt Szultánka elbasz valamit, amit nem kellene. - Fintorodom el, de ugyanabban a pillanatban gonosz mosoly húzódik az ajkaimra. - Nézzük meg mi van az itteni Aladdinnal! - Ajánlom fel és mikor meglátom a csillogást a legjobb barátom szemében, már tudom, hogy sikeresen felkeltettem a kíváncsiságát. Így meg sem lep, amikor elkapja a vállam, hogy sétáljunk.