Twisted Wizardland

18. Nyakatekert kvidics

Na, hát nem sokkal az obskurus eset után a Seggfejjel, a lebegő macskával és a két első éves idióta kártyával együtt behívott engem az igazgató magához. Mondani sem kell, hogy már előre sejtettem, hogy nem sok értelmes dolgot fogunk megtudni az igazgatótól, akkor se ha éppen az obskurus esetről akar nekünk mesélni, de ettől még nehezemre esett fapofát tartani a magyarázkodása közben.

"Te Seggfej, ez most komolyan fapofával foltnak hívta a fekete mágiát?" Tudakolom barátomtól és igyekszem ráharapni a nyelvemre, hogy ne szólaljak meg.

"Hát hallod." Kapom meg a választ, ami elég hozzá, hogy a fiúra nézzek, aki bőszen írogat egy füzetbe.

"Te meg mi a Kirkét csinálsz?" Kérdezem, Alexander pedig csak felpillant rám, majd vissza a füzetére.

"Jegyzetelem mit kell megváltoztatnom, hogy kezdjék el nevezni a fekete mágiát és az obskurálást." Feleli, amivel effektíven eléri, hogy ő sokkal jobban érdekeljen, mint a dinka igazgató.

"Szóval itt is fekete mágia volt eredetileg? Amúgy el tudod ezt a szart úgy mondani, hogy én is értsem?" Tudakolom, közben teljesen figyelmen kívül hagyva a szobában rajtunk kívül tartózkodó lényeket.

"Igen itt is az volt. Az pedig nem nehéz. Tudod mi az obskurus, ugye?" Vált át a tanár hangjára.

"Hát azt hiszem, elnyomott mágia, ami nagy mértékű negatív érzelem hatására kitörik és teljesen elpusztíthatja az obskurálót, nem?" Halványan, mintha derengene, hogy a Seggfej, meg Rasputin beszélgetett ilyesmikről, de én általában még az obskurus említését is igyekszem elkerülni, nem hogy még tudjam is, hogy hogyan alakul ki. Az a lényeg, hogy ha túl közel vannak megérzem őket.

"Nagy vonalakban igen. Ez a jelenség itt is megvan, csak kicsit hajlamosabbak rá az emberek és van hozzá egy mérő szerkezetük is, ami jelzi milyen közel állnak az obskuráláshoz. Ez a szerkezet a kristály a tollukban." Magyarázza a Seggfej azon a tipikus tanárhangon, amitől a hideg futkos a hátamon, de képtelen vagyok nem oda figyleni rá.

"Szóval ezek meg tudják állítani magukat, mielőtt obskurálnak?" Kérdezek vissza csak hogy tisztázzam, hogy jól értem-e a dolgot.

"Pontosan." Jön a helyeslő válasz.

"Hát ez meglepően hasznos." Jegyzem meg és elgondolkodom rajta, hogy ha legközelebb ott vagyok, feldobom Siarulinak, hogy nekünk is kellene valami ilyet csinálni, az eredeti világunkban nem sok értelme lenne, hiszen a teljes egyenlőség óta az obskurusok is megszűntek, de Siaruliéknál még mindig van, hogy beléjük futunk.

"Princeps elkalandoztál." Ránt vissza a jelenbe a Seggfej, mire pislogok párat.

"Lemaradtam valami fontosról?" Tudakolom, a fiú pedig csak elmosolyodik.

"Grim megint beszerzett magának egy büntetést. Részt akar venni egy kvidics kupa szerű játékon, de az igazgató nem engedi." Kapom meg a felvilágosítást.

"Kvidics kupa szerű?" Értetlenkedek és persze ezzel egyidőben próbálom kitalálni, hogy az mégis milyen lehet, mikor is a Seggfej a vállamra teszi a kezét, mintha meg akarna ölelni.

- Te komolyan visszahoztál az időben? - Nézek a fiúra és fonom össze magam előtt a karjaim, mikor elmúlik a húzás a gyomromban.

- Egyszerűbb megmutatni, mint elmagyarázni. - Vonja meg a vállát, majd egyszerűen elindul egy amfiteátrum irányába, nekem meg utána kell rohanni, hogy ne hagyjon itt.

Maga a játék, aminek a megnézéséért ide jöttünk pár pillanattal az után veszi kezdetét, hogy leülünk. Bár nem vagyok az a nagy kvidics zseni, de azért vannak olyan alap dolgok, amiknek a hiányát még én is észre veszem. Például két karikával kevesebb van, nem labdák vannak, hanem frizbi és ami a legfontosabb különbség. Itt lehet varázsolni és nem csak seprűről lehet játszani.

Az igazat megvallva, a kvidicsünk ezen változatát még izgalmasnak is találom és megfordul a fejemben, hogy otthon ki kellene próbáltatni a fiúkkal egy kvidics mecset, ahol olyan varázslatot használnak, amilyet akarnak. Megnézném a két Hollósunk mit csinálna, ha azt használhatna, amit és ahogy akar. Tuti feje tetejére állna az egész pálya a meccs végére. Mindenki iszonyú jól szórakozna.

Még igazán fel se fogtam, hogy vége van a meccsnek mikor már megint az idióta igazgató előtt állunk a jelenben a Night Raven igazgatói irodájában. Szerintem az arcomon jól látszik, hogy mi a véleményem a helyzetről, de csodával határos módon senkinek sem tűnik fel negatív hangulatom, így végül elengednek minket, hogy folytassuk a napunkat.

Eredetileg az volt a tervem, hogy én ma csak aludni fogok egy hatalmasat, de természetesen én kitalálok valamit, a Seggfej meg fogja magát és elbassza a terveimet, ezért lehet, hogy a délutánom pihenés helyett a séta gyakorlásával töltöm. Ennek köszönhetően pedig hullafáradtan esek be az ágyba este és még az se zavarna, ha a lebegő macska itt lenne mellettem és folyamatosan a fülembe nyavalyogna.

- Princeps, te meg már megint miért nézel ki úgy, mint akit megnyúztak? - Igen, ezzel várt reggel a Seggfej a konyhában, én pedig szokásomhoz híven csak fél szemmel néztem rá és a teám előtt még csak megszólalni se voltam hajlandó.

- Tudom melyik házból lesz a következő obskuráló. - Jelentem ki, mintha teljesen egyértelmű lenne.

- Igen? Mégis honnan? - Jön a kérdés és már a hangneméből tudom, hogy a Seggfej most bizony hülyének nézett engem.

- Ha egyszer történik meg az még véletlen, másodjára már gyanús. - Morgom az orrom alatt.

- Megint Disney mesével álmodtál? - Húzza fel a szemöldökeit.

- Teli találat. - Legyintek egyet és még ásítok is egy nagyot. A fene gondolta, hogy a boszorkány nem alszik olyan jót, ha álmodik, mintha az egész éjszakát kellemes feketeségben tölti.

- Na, és honnan fog jönni a következő obskurus? - Tudakolja, de már mosolyából látom, hogy elkezdte érdekelni a dolog.

- A Szavannásoktól. - Vonom meg a vállam. - Ha tippelnem kell Zordon lesz, csak nem tudom az melyik gyerek akar lenni. Eddig csak az Aliceosokkal meg a Demónásokkal volt szerencsénk rendesen találkozni. - Magyarázom.

- Akkor csak egy dolgot tehetünk. - Jelenti be, mire én kíváncsian nézek rá, nem értve, hogy mire akarhat utalni. - Várunk és meglátjuk mi lesz. Amilyen a te szerencséd Princeps tuti egyenesen belerohansz. - Neveti el magát, ezzel pedig kiérdemli magának, hogy kinyújtsam rá a nyelvemet.

- Nagyon viccesek vagyunk. Melyikünk is barmol bele a világtöribe Seggfej, hm? - Teszem fel az ironikus kérdést, barátom viszont csak mellkasára teszi a kezét.

- Na, de Princeps! Én csak elintézem, hogy minden úgy legyen, ahogy lennie kell. - Vigyorog, mint a vad alma.

- Meg játszol egy kicsit közben. - Rázom meg a fejem. - Jól, van menjünk nézzük meg mi van ma a menzán. Tegnap a kártyák valami olyanról motyogtak a macskával, hogy különleges nap lesz kaja ügyileg. Hátha tudunk valami sütit szerezni, vagy valami csípős kaját, megkívántam a csípőset. - Állok fel az asztaltól.

- Csak ön után királynőm. - Hajol meg a Seggfej, én pedig csak felnevetek.

- Mind a ketten tudjuk, hogy te vagy a nagyobb hatalom, én csak aranyosabban nézek ki. - Vonom meg a vállam és magamra idézve az egyenruhámat elindulok az iskola felé. A Seggfej majd követ, ha akar, én ugyan nem tudom neki megmondani, hogy mit csináljon, ő csak saját magára hallgat.