- Meg kell látogatnotok egyszer az otthonunkat is! Meg vagytok hívva! Oh, gyertek! Ezt imádni fogjátok! - Mondja lelkesen a Szultánka, de nekem már most méhek ezrei zsongnak a fejemben a lelkesedésétől és van egy olyan érzésem, hogy akkorát fogok aludni, mint egy ház ma este. Úgy lefárasztott ennek a gyereknek a pozitív energiája.
- Mi ez a hely? Mennyi kincs! - Ez volt az első kérdés, ami elhagyta a szivacs száját, mikor beléptünk a hatalmas terembe, ahova a Szultánka vezetett be minket és ami azt illeti, kivételesen egyet kell értenem a lebegő szőrcsomóval, annyi ékszer és kincs van itt, hogy szó szerint nem látni a szoba másik felét.
- Ez minden, amit az apám elhozatott velem ide, mikor eljöttem otthonról, de nem férnek be a szobámba, úgyhogy kölcsönvettem az egyik raktárat. - Magyarázza a Szultánka.
"Miért is lenne ennek a negyedére is szükséged?" Kérdezem csak úgy magamtól, ahogy végignézek a helyen.
"Gazdagság Lily. Nem arról szól, hogy értsd." Jegyzi meg a Seggfej.
"De most komolyan? Mit kezd egy suliban ennyi kinccsel? Nem mintha meg tudná venni a jegyeit..." Kezdek bele, de félúton meggondolom magam. "Várj, visszaszívom! Holló igazgatóból kinézem, hogy pénzért adja a jegyeket."
- Raktár? Ez egy kincseskamra! - Hápog a szivacs és akármennyire is nem bírom őt, ez egy elég pontos leírása volt a teremnek, ahol vagyunk és nem nagyon tudok ellenkezni vele.
- Áh, ugyan! - Legyint egyet a Szultánka. - Az én kedvencem az összes kincs közül... - Kezd bele, mire én összenézek a Seggfejjel.
"Na, csak bevallotta, hogy kincsek." Kuncogom egyet, amit szerencsére a Hugrabugos gombóc nem hallott meg.
" A tény, az tény." Vonja meg a vállát legjobb barátom.
- Hm... Hova lett? Mindig magától mocorog. Hol a csodában lehet? - Forog körbe körbe a Szultánka és láthatóan valamit nagyon keres, csak nem találja.
- Áááá, egy mozgó szőnyeg! - Sikolt fel a szivacs, amivel eléri, hogy mind felé forduljunk és láss csodát tényleg egy mozgó szőnyeg van mögötte.
"Áh megvan a repülőszőnyeg!" Forgatom meg a szemem. "Oh, ne..." Gondolom tovább azonnal a helyzetet.
- Oh, hát itt vagy! Bárcsak ott várnál meg, ahol hagytalak. - Lelkesedik be a Szultánka és lép oda a szőnyeghez, hogy megsimogassa, mintha valami kutya lenne.
- Mégis mi a fene ez? - Hápog a lebegő macska, mintha nem tudná felfogni az egyértelműt, ami a szeme előtt van.
- Ez a legendás Varázs Szőnyeg a Forró Homok országából! Azt hallottam, hogy ez egy replikája annak a Varázs Szőnyegnek, amit az a király használt az égen való repüléshez, aki alatt a Sivatag Varázslója szolgált. Családi örökség. - Magyarázza a Szultánka.
- Az égen való repüléshez? Úgy érted, olyan mint a seprűk, amiket mi használunk? - Pislog értetlenül a szivacs.
"Nem ez teljesen más logikán alapul, de neked nincs annyi agyad, hogy ezt felfogd, nem igaz Princeps?" Jön a Seggfej kérdése. "Princeps?" Fordul felém, de én csak szúrós szemekkel nézem a szőnyeget.
- Jaja. Sokkal egyszerűbb használni, mint elmagyarázni hogy működik. A nap hamarosan lemegy, menjünk repüljünk egyet. Gyerünk, felszállás! - Ugrik fel a szőnyegre a Szultánka és int nekünk, hogy kövessük a példáját.
"Basszus, éreztem!" Fintorodok el és már éppen eldönteném, hogy meglépek a helyzet elől, mikor a Seggfej elkapja a vállaimat és egyszerűen felrángat a szőnyegre.
"Túl feltűnő lennél, ha elrohannál Princeps. Ha nagyon nem bírod kapaszkodhatsz belém!" Hallom meg a reakcióját a fejemben, ami egy cseppet sem nyugtat meg.
- Biztos, hogy nem fogunk leesni erről az izéről...? - Ad hangot az egyik aggodalmamnak a szivacs, de persze Szultánka azonnal leszólja.
- Minden rendben lesz! Bízz bennem! - Neveti a szöszi fiú és már azonnal emelkedni is kezdünk az ég felé. Én pedig úgy szorítom a Seggfej karját, mintha az életem múlna rajta.
- Tényleg repülünk! És olyan magasan vagyunk! Le se tudok nézni... Milyen pici a ház! - Ámuldozik a repülő macska és néz le a messzeségbe.
"Eskü mindjárt lelöklek!" Szegezem szúrós tekintetem a lény hátának, de természetesen az semmit sem vesz észre a dologból.
- Na milyen? Fenn lenni a felhők között olyan mint egy teljesen más világban lenni, nem? - Kérdezi a Szultánka, ahogy az eddigi két kéz helyett most fél kézzel irányítja a szőnyeget.
- Ja és jó lenne leszállni! - Jegyzem meg egy hatalmas nyelés társaságában.
- Minden rendben lesz Lily. - Simogatja meg a fejem búbját a Seggfej.
"Voltál már magasabban is Princeps." Jön a dorgálás az elmémben, mire mérgesen pillantok fel a fiú arcára.
"Nem mondod, tudom. Csak akkor érzem milyen messze van a talaj, ezen a szaron nem érzem a talajt! Tőlem kilométerekre is lehetek a talajtól, amíg érzem a kilométereket, ez a szaron nem érzek semmit!" Húzódok közelebb barátomhoz, mikor elrepül a közelünkben egy madár.
- Haha, élvezitek? - Engedi el hirtelen a szőnyeget a Szultánka, nekem meg elfehéredik az arcom.
- Ez a legkirályabb dolog. - Visít boldogan a szivacs.
- Le akarok szállni. - Húzom össze magam kicsire.
"Princeps! Szedd már össze magad! Boszorkány vagy Kirké szerelmére! Koncentrálj a mágiára, ami fenn tartja a szőnyeget az égen és máris érezni fogod milyen magasan vagy!" Oktat ki a Seggfej azon a tipikus Hyde professzoros hangján, amit akkor se tudnék figyelmen kívül hagyni, ha nagyon akarnék, mert szó szerint belém égett, hogy figyelni kell rá, ha ezt a hangot használja.
"Én miért nem gondoltam eddig erre?" Tágulnak ki egy pillanatra a szemeim, majd hunyom le azokat és próbálok meg koncentrálni a mágiára, ami átitatta a szőnyeget és láss csodát, mint amikor az utolsó kirakódarabot a helyére illeszti az ember, olyan jól eső érzés jár át, mikor megérzem magunk alatt a földet.
"Ügyes volt Princeps." Kapom meg a dicséretet, mire megajándékozom egy nyelvnyújtással legjobb barátomat.
- Elképesztő az éjszakai égen szállni, nem? Elfeledteti veled az összes apró gondodat is. Jamil azt szokta mondani, hogy néha túl sokat aggódok. Bár szerintem ez fordítva van. Néha azt kívánom, bárcsak ő is lazábban venné a dolgokat, csak egy kicsit. - Mondja a Szultánka szomorkásan.
"Hát szerintem kettőtök közül ő a józan ész, már bocsi. Ha nem lenne neked már rég annyi lenne." Fintorgom a Szultánka hátát nézve.
- Jé, nem is tudtam, hogy ilyen madár létezik! - Ugrik egy hatalmasat a szivacs, amivel eléri, hogy az egész szőnyeg megugorjon.
- Áh, bizony! Menjünk nézzük meg közelebbről! - Vigyorodik el hirtelen a Szultánka is és markol rá a szőnyeg elejére, hogy elkezdje kergetni azt a rohadt madarat Kirké tudja hová.
"Eskü ezért még beszaratom egyszer!" Fogadom meg magamban.
"Na, de Lily! Nem illik így beszélni a világ királynőjének!" Kuncog a Seggfej az elmémben.
"Pont az miatt a címem miatt beszélek úgy, ahogy akarok!" Jelentem be. "Amúgy kezdhetsz gondolkodni, hogy Jamil mikor fog kibukni." Teszem hozzá, amivel elérem, hogy barátom értetlenül nézzen rám.
"Miért is?" Tudakolja, én meg szélesen elvigyorodok.
"Tegnap este a Disneys Jafarral álmodtam és mind a ketten tudjuk ez mit jelent." Mondom egy gonosz félmosollyal, amit barátom viszonoz is.
"Obskurálást!" Mondjuk egyszerre, ahogy figyelmünk lassan visszatereljük a repülő túrára.
أنت تقرأ
Twisted Wizardland
أدب الهواة"- Szállj le rólam Seggfej! - Te hoztál ide minket Princeps, nem az én hibám." "- Hol is van az az itt? - Üdvözöllek titeket a Night Raven College-ban." Helló emberek egy újabb sztori tőlem. Ez egy Twisted Wonderland fanfic lesz, aki nem tudja, anna...
