Twisted Wizardland

9. Csillár

- Te meg a szerénységed. - Forgatom meg vigyorogva a szemem. - Na, akkor akár mindenki vissza is tér... - Kezdek bele, de mikor ránézek a dinka párosra azok már elkezdték egymást marni, mint az óvodások. - Te Alexander mibe, hogy ennek nem lesz jó vége? - Teszem fel a kérdést karba téve a kezeim.

- Tudod, hogy nem fogadok olyanban, amiben vesztek. - Kapom meg a választ, de csak biccentek rá. Most valahogy jobban lefoglal az óvodások mágiapárbaja. Természetesen a veszekedés eléri, hogy egy kisebb tömeg gyűljön körénk. Aztán, ahogy arra számítottam is beütött a baj.

A két jómadár addig bohóckodott, amíg a lebegő macska egyik tűzgolyóját a kártyakölök egy szél varázslata hozzá nem vágta a Szívkirálynő szobrához, ami ettől szépen megégett. Ez pedig egyértelműen megidézte az idióta igazgatót is, aki pedig leszidott mindannyiunkat a sárga földig.

"Elég nyugodtan bírod, hogy lehord." Hallom a Seggfej hangján a meglepettséget, ahogy megjegyzi, hogy nem reagálok semmit arra, hogy az igazgató engem és őt teszi hibássá a lebegő macska ostobaságaiért.

"Próba napon van a macska. Tudni akarom mivel állunk szemben." Pillantok barátomra, vagyis most ikertestvéremre és elmosolyodok egy pillanatra. "Holnap már ezért büntetést fog kapni." Jelentem be, aminek hála ő is elmosolyodik egy pillanatra, majd némán figyeljük, ahogy az igazgató kiszabja a büntetésünk, ami száz ablak lepucolása ebéd után.

Mivel a főmágus elintézte a dolgát, így mi is elindulunk a dolgunkra, ami annyit tesz, hogy takarítani kezdünk. Én pedig igyekszem kizárni a tudatomból a folyamatosan nyavalygó lebegő macskát. Ha nem tudnám, hogy ez lehetetlen azt mondanám, hogy ennek a kis szarházinak nagyobb egója van, mint a Seggfejnek.

Ennek az egyetlen előnye, hogy már van tapasztalatom benne hogyan hagyjam figyelmen kívül mikor csak az agyamra megy és csak felhúznám magam rajta. Felesleges idegeskednem, a lebegő macska így is jó úton van egy póráz és egy szájkosár felé, a segítségem nélkül is. Nem hiszem, hogy nekem vagy a Seggfejnek lenne sokáig türelme hozzá, főleg hogy úgy tűnik ránk van bízva. Nem hagyhatjuk, hogy megszégyenítsen minket, a hírnevet fenn kell tartani. Úgyhogy valószínűleg hamar el fog kezdődni a betanítása.

A délelőttünk tehát takarítással telt, majd megebédeltünk és most az ebédlőben várunk, hogy megjelenjen a kártyakölök, hogy végre nekikezdhessünk a büntetésünknek. Jobb hamarabb túl lenni a dolgon, csak az a bibi, hogy a kártyakölök, akiről kiderült, hogy Trappola a másik neve, amiről nekem egy egérke jutott az eszembe, így eldöntöttem, hogy Egérke lesz a neve, szóval, hogy ő nincs sehol.

- Nem hiszem el, hogy késik! Fogadjunk, hogy meg akar lógni a munka elől! Gyertek! Akkor is elrángatom ide, hogy ha sikoltozni fog közbe! - Morog a lebegő macska, ahogy kiviharzik a teremből el egyenesen a tantermek felé. - Bunkó! - Ordítja el magát kinyitva egy ajtót egy üres terembe. - Oh, nincs itt.

- Kit kerestek? - Szólal meg egy idegen férfi hang.

- Áh! Ez a festmény beszél! - Sikolt a lebegő macska, mire én odalépek a festmény elé és szépen illedelmesen meghajolok.

- Elnézést, hogy zavarjuk uram. Ne is foglalkozzon a macskával nem tudja hogy kell viselkedni. Igazán megtisztelne minket, ha tudna segíteni nekünk. Egy bizonyos Ace Trappola nevű diákot keresünk, lenne egy kis dolgunk vele. Nem tudja véletlen merre lehet? - Tudakolom hátam mögött összefogva a kezeim, hogy kis ártatlannak tűnjek.

- Oh, milyen udvarias fiatal hölgy. - Mosolyodik el a festmény, ami egy monoklis úriembert ábrázol. - Azt mondja Ace, áh igen egy új diák. Már rég elment a házához, a keleti épületből el tudtok oda jutni. - Magyarázza, mire én megint meghajolok.

- Igazán köszönjük. Viszont látásra uram. - Köszönök el és fordulok sarkon, majd elkapva a lebegő macska grabancát kimasírozok az ajtón a Seggfej mellé, hogy elinduljunk a keleti épületbe, ahol megint elengedem a macskát, aki mikor meglátja a vörös hajú kártya gyereket azonnal letámadja, de persze mind hiába, hiszen a kártya meglóg előle.

- Hé! Te ott állítsd meg őt! - Ordítja el magát a lebegő macska egy kék hajú fiúnak, akinek a szeme mellett szintén egy kártya jel van.

"Jé, fogtam még egy kártyakölköt." Jegyzem meg magamban, pont mikor az új fiú megidéz egy üstöt, ami Egérke fejére esik.

- Deuce Spade vagyok az osztálytársad. Neked pedig nem kellene rögtön első nap összeakasztani a bajszod az igazgatóval. - Morog a kék hajú az Egérkével.

"Duceyka!" Kiáltom el magam némán és csak azt veszem észre, hogy a Seggfej a szája elé teszi a kezét, mintha köhögne és vigyorgó tekintettel néz rám. Így nem is foglalkozunk annyira a beszélgetéssel, ami körülöttünk folyik egészen addig, amíg fel nem tűnik a két kártyának, hogy a lebegő macska eltűnt.

- Elkapott engem, hogy ő meglóghasson! Na, nem! Gyere te, miattad van ez az egész! - Kapja el Duceykát az Egérke.

- De miért? - Hápog a kék hajú kártya.

- Mert ez a kettő nem tud varázsolni úgyhogy semmire sem jók! - Int felénk, majd maga után rántva a másik fiút a lebegő macska után ered, mi pedig némán és lassú, nyugodt léptekkel követjük az őrülteket a Seggfejjel.

"Van egy olyan érzésem, hogy eddig csak kicsit voltak bajban, de most már nagy kulimászban lesznek." Gondolkodom el, mire meghallom a Seggfej kuncogását.

"Oh, de még mekkorában." Ért velem egyet.

"Tényleg! Találtál valami érdekeset?" Tudakolom, ahogy a folyosókat járjuk.

"Majd megtudod Princeps! Elvégre is attól, hogy most itt vagyunk még nincsenek vége az óráidnak. Ki kell tanulnod hogyan irányítsd a sétát, hogy messzebbre is gond nélkül vissza tudj menni." Magyarázza azon a tipikus tanáros hangján, pont mikor beérünk az ebédlőbe, ahol ebben a pillanatban történik egy hatalmas katasztrófa.

"Hát ez szép esés volt." Jegyzem meg mikor Egérke a lebegő macskával egyetlen az egyik csillár társaságában kiterül a padlón Duceyka lábai előtt. "Öt, négy, három, kettő, egy." Számolok magamban vissza magamban és mikor kimondom az egyet láss csodát meg is jelenik az igazgató. "Kiszámítható." Forgatom meg a szemem aztán pedig csak fapofával hallgatom végig, ahogy megint mindenkit leszid és kirúgással fenyeget meg.

Végül olyan sikeres lett a fenyegetés, hogy a kék hajú kártya könyörögni kezd egy esélyért ennek a helynek az őrült igazgatója pedig felajánlja, hogy ha találunk varázsköveket, amikkel meg lehet a csillárt javítani holnap reggelig, akkor nem leszünk kirúgva. Természetesen a dinkák csapata kapva kapott a lehetőségen és így velünk a sarkukban megrohamozták a Gonosz Királynő őrült tükrét, ami elvben el fog minket vinni valami Törp bányákhoz. Hát kíváncsi leszek mi vár ránk ott, mert van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem a hét törpe.