Twisted Wizardland

5. Ramshackle? Na, nem!

- Tessék itt is van, csak ügyesen és semmi lézengés. Én meg megyek és utánanézek az idekerüléseteknek. - Jelenti be a fura igazgató, ahogy elérünk egy igen csak roskadozó épület felé.

"Ezt csak a szentlélek tartja egyben!" Jegyzem meg magamban, ahogy elnézem a törött ablakokat és a már innen borzalmas állapotban lévőnek látszó tető.

"Ugyan Princeps, még az se tartja össze." Kapok egy kuncogó reakciót barátomtól, majd bemegyünk a koszos épületbe.

- Te jó ég, itt nagyobb por van, mint a Mardekár kúriában volt, mikor a múltban ott ragadtam. - Fintorodom el, és söpröm le a porréteget az egyik összetört polcról.

- Na! A Mardekár kúriát takarítottam. Nem gyakran, de takarítottam. Itt már egy jó ideje nem járt senki. - Mondja a Seggfej, ahogy csípőre tett kezekkel ő is körbenéz a nappalinak tűnő szobán.

- Hangulatos. Még az eső is elkezdett zuhogni. - Pillantok ki a legközelebbi ablakon, mikor hatalmasat dörren az ég.

- Hm... Tényleg lyukas a tető. - Néz barátom felfelé, ahonnan valóban nagy cseppekben esik be az eső.

- És az a barom azt akarta, hogy itt aludjunk? Hát szép mondhatom. - Rázom meg a fejem. - Jobb, ha mihamarabb kez... - Nem tudok többet kimondani ugyanis Alexander befogja a számat és az ajtó felé mutat. Nyögések és recsegés hallatszik az ajtó felől, majd megjelenik egy pár égő fül.

"Visszajött a lebegő macska." Vigyorodom el és pillantok barátomra, aki szintén vigyorog és végül elengedi a számat.

- Helló. Te meg visszaszöktél? - Kérdezem ezzel úgy meglepve a lényt, hogy felsikolt.

- Ráhoztad a szívrohamot őnagyságomra. Távozz haszontalan ember. Nem akarok vizes lenni. - Morogja a repülő patkány.

- Sok sikert. - Vonom meg a vállam, majd Alexander felé fordulok. - Seggfej, ugye nem akarunk egy ilyen helyen lakni? - Kérem számon és még csípőre is teszem a kezeimet.

- Ahogy parancsolod Princeps. - Hajol meg előttem, majd sarkon fordul. - Fogd be a macska szemét. - Adja ki a parancsot.

- Nem vagyok macska. - Mordul fel a lebegő izé, én viszont csak elkapom a grabancát és fél kézzel magamhoz ölelem, a másikkal pedig befogom a szemét. - Hé, engedj el.

- Kussolsz, vagy élve megnyúzlak és megetetem veled a bundádat. - Jelentem be, aminek az lesz az eredménye, hogy a lény megfeszül a karjaimban, de nem szól többet. - Készen vagyunk Seggfej. - Mondom mosolyogva, a fiú pedig egyszerűen int egyet.

Varázslata nyomán először a szoba tisztul ki, a törött polcok összeállnak, a por elpárolog, az ablakok megjavulnak, a fények felkapcsolnak, a tapéta mintha új lenne, majd eláll az eső is. Alexander varázslata felújította az egész épületet, mintha most lett volna megépítve.

"Jobb lesz, ha raksz rá egy álcát is. Nem kellene, hogy mindenki lássa, hogy már semmi baja a helynek." Üzenem a fiúnak, mire csak egy felhúzott szemöldököt kapok válaszul, mikor felém fordul. "Rég kész vagy vele, mi?" Rázom meg a fejem.

"Ne becsülj alá, Princeps. Elengedheted a macskát." Adja meg az engedélyt, mire én szó szerint elengedem a lényt, aki a földre pottyan és nyavalyogni kezd.

- Mi? Ezt hogyan? Előbb még nem ilyen volt?! - Kapja ide és oda a fejét hirtelen a lény.

- Nem tudom miről beszélsz, ez ilyen volt mikor bejöttünk. - Teszi háta mögé a kezeit a Seggfej, mire én csak megforgatom a szemeim. Szóval hülyének fogjuk nézni a lebegő macskát, az menni fog.

- Megyek és keresek magamnak egy szobát. - Mondom boldogan, ahogy elindulok a lépcső felé, de a második fokon megállok és visszanézek barátomra. - Baj, ha a sajátom átalakítom Seggfej? - Billentem oldalra a fejem.

- Csak nyugodtan Princeps. - Biccent egyet.

- Köszönöm! - Kurjantom és már fel is rohanok a lépcsőn, már éppen benyitnék a folyosó második szobájába, mikor három áttetsző alak jelenik meg előttem.

- Áh, vendégek! Játsszunk! Játsszunk! Már olyan régen játszottunk! - Lebegnek engem körbe, mire én veszek egy mély levegőt.

- Seggfej! Szellem problémánk van! - Ordítom el magam teli torokból és nem kell csalódnom barátomban, azonnal megjelenik a lépcső végén.

- Oh, mi a probléma? - Vigyorogja, mint a jól lakot óvodás.

- Unatkoznak. Játssz velük egy kicsit. - Legyintek egyet, majd mit sem foglalkozva az ijedten a lábamba kapaszkodó macskával bemegyek a szobámba. - Nem is rossz. Lehet vele mit kezdeni. - Mondom az állam fogva.

- Nem is tudsz varázsolni, hogy akarsz kezdeni vele valamit? - Szólal meg a lebegő valami, én pedig elkapom a torkánál fogva.

- Megengedte neked valaki, hogy kinyisd a szádat? - Kérdezem ridegen, majd lassan elmosolyodok. - Hidd el, ha nagyon felhúzol el tudom intézni, hogy soha többé egy hang se jöjjön ki a torkodon. - Ígérem, majd elengedem. - Kifelé! Pakolok. - Jelentem be, majd már nem is foglalkozva a macskával nekiállok a szobát varázslattal a saját ízlésemre formálni. Amikor pedig ezzel végzek dúdolgatva megyek le a földszintre.

- Helló Princeps. - Pillant fel rám egy könyvből Alexander.

- Helló Seggfej. Találtál magadnak szobát? - Kérdezem, ahogy lehuppanok mellé.

- Igen, nem kell aggódnod miattam. Még alagsort is csináltam. - Teszi hozzá, ami elég ahhoz, hogy elnevessem magam. Ám mielőtt tovább beszélhetnénk a furcsa főmágus belép a főajtón. Viszont mivel nem lepődik meg, így tudom, hogy a Seggfej varázslata működik.

- Hoztam nektek vacsorát, hogy lássátok milyen nagylelkű vagyok. - Vigyorog a férfi, majd mérgesen néz az éppen megjelent lebegő macskára. - Mit keres itt az a szörny? Ki lett dobva az iskolából. - Morogja.

"Kíváncsi vagyok mit akarhat a macska. Adjuk meg neki az esélyt, hogy maradjon Seggfej." Ajánlom barátomnak, aki erre kitalál egy teljes sztorit, hogy a macska bár beszökött, de segített nekünk megszabadulni a szellemektől.

- Most jut eszembe ennek a háznak voltak gondjai a bajkeverő szellemekkel. Ezért is lett elhagyott, mindenkit elijesztettek. - Fogja meg elgondolkodva a férfi az állát a mese után, majd megkér minket, hogy mutassuk be hogy csináltuk a dolgot.

"Tiéd a terep Seggfej." Intek egyet, ezzel elérve, hogy barátom eljátsszon egy szelleműzést a lebegő macskával.

- Elképesztő, még sose láttam, hogy valaki így az akarata alá vont volna egy szörnyet, mint te. Tudtam én hogy különlegesek vagytok. - Mondja csodálkozva az igazgató.

"Fogalma sincs miről beszél." Jegyzem meg magamban.

"De pont ettől vicces." Szólal meg a Seggfej is a fejemben.

- Nem veszek fel senkit a suliban, akit nem a tükör választott ki, főleg nem egy szörnyet. Azt se engedem meg, hogy ingyen éljetek, amíg itt vagytok. Viszont mivel a Sötét Tükör hozott ide titeket, így az iskola valamilyen szinten felelős értetek. Szóval ingyen itt maradhattok ebben a házban, de minden másért nektek kell fizetni. Lehettek az iskola takarító csapata. Ha megteszitek itt maradhattok az iskolában és használhatjátok a könyvtárat tanulásra és kutatásra. Kedvességem nem ismer határt. - Ezzel pedig az igazgató se szó, se beszéd itt hagy minket.

- Most komolyan takarítók lettünk? - Kérdezem nagyokat pislogva.

- Úgy tűnik. - Fonja össze maga előtt a karjait barátom.

- Várjuk ki a végét. Ki tudja mi lesz még ebből. - Fogom meg elgondolkodva az állam.

- Kezdesz úgy gondolkodni, mint egy kiránduló Princeps. - Vigyorodik el Alexander.

- Kösz Seggfej. - Vigyorgom én is. - Akkor szabályok. Gyere írjuk össze, nem akarok valami rosszat mondani. - Jegyzem meg és ülök le egy asztal mellé.

- Kár lenne ideje korán elrontani a játékot. A macskát meg bezárom estére lentre. - Csettint egyet, mire a lebegő izé eltűnik, majd mellém ül és nekikezdünk a szabálygyártásnak.