Twisted Wizardland

49. A barlang

- Áh, Princeps csak hogy itt vagytok. Merre kódorogtatok? - Vigyorog rám csípőre tett kezekkel Alexander, mikor elérünk Jamilal a börtönökhöz.

- Kicsit feldobtuk Jafart. - Vonom meg a vállam.

- Mit csináltatok? - Húzza fel az egyik szemöldökét és villantja meg felém azt az "aggódom a biztonságodért, de nincs az a pénz amiért én ezt kimondjam" vigyorát.

- Csak megmutattuk neki miért harcol. Nem kell aggódnod miattam, tudok magamra vigyázni. - Na erre a kijelentésemre elég furcsa arcot kapok válaszul, ami eléri, hogy fújjak egy nagyot. - Általában tudok magamra vigyázni. - Javítom ki magam, viszont ezzel csak annyit érek el, hogy a Seggfej oldalra billentse a fejét, mintha nem hinne nekem. - Jó, megadom magam. MOST vigyáztam magamra. - Forgatom meg a szemeim.

- Máris jobb Princeps. - Kócolja össze a hajamat.

- Letöröm az ujjaid. - Villantok meg felé egy mérges pillantást.

- Próbálkozhatsz Lily, de nem fogom hagyni. - Kuncogja, én meg összefonom magam előtt a kezeimet.

- Attól, hogy nem tudlak kinyírni még tudok neked ártani. - Sziszegem a fogaim között és abból kiindulva, hogy minden Disneys ideges szemekkel néz felém valószínűleg sikerült a szavaim végén kicsit átmennem párszaszóba.

- Álmodj csak Pinceps, egyszer talán meg is történik. - Húzza egy gonosz mosolyra ajkait.

- Baszd meg a vámpírod. - Fintorodom el és fordítok neki hátat.

- Én is szeretlek unokahúgi. - Karol át, amivel eléri, hogy megforgassam a szemeimet, de halványan elmosolyodjak.

- Ugye ki fogják engedni? - A Szultánka hirtelen hangjára meglepetten pillantok felé. A szőke fiatal az egyik cella előtt guggol és könnyes szemekkel bámul befelé.

- Hát, ha én Jafar helyében lennék, akkor kihasználnám a helyzetet. - Teszem fél kezem csípőre.

- Ezt hogy érted? - Fordul felém ijedt tekintettel a Szultánka.

- Jafar meg akarja szerezni a dzsinn lámpáját. Ez az ő szemszögéből nézve egy öngyilkos küldetés. Ki lenne jobb alany egy ilyenre, mint egy amúgy is halálra ítélt perverz? - Húzom egy gonosz félmosolyra az ajkaimat.

- De ő a jószívű szolga fiú. - Ugrik talpra a Szultánka, mire én elfintorodok.

- Fogalmad sincs mi forog a fejében kölyök. - Mondom rideg hangon.

- Azt te se tudhatod! - Szorulnak ökölbe a fiú kezei.

- Seggfej, ha kérhetem. - Adom ki a parancsot rá se nézve a fiúra.

- Yes, my Queen! - Kapom meg azonnal a válasz és tisztában vagyok vele, hogy a legjobb barátom most meghajolt mellettem.

- Hogy fogom így megkapni a hercegnőt? Csak egy könnyű estét akartam! Miért kell mindenkinek ennyire prűdnek lennie? Senki se halt még bele egy kis baszásba. - Tölti be a teret Aladdin hangja, pedig az arab fiú ki se nyitja a száját.

- Köszönöm Seggfej ennyi elég volt. Nem akarom többet hallgatni a mocskos gondolatait. - Mondom egyenesen a hápogó Szultánkát nézve.

- Kész is. - Csettint egyet Alexander és valóban ugyanebben a pillanatban néma csend lesz.

- Szóval, még mindig úgy gondolod, hogy jó szívű? - Kérdezem, de nem is várok választ, csak oldalra fordítom a fejem. - Áh, jön Jafar. - Jegyzem meg.

- Ezt honnan? - Tudakolja a Hal maffiózó, mire én kuncogom egyet és a fülemre mutatok.

- Vérfarkas hallás. - Jelentem be és valóban alig hogy befejezem a mondatot a folyosó végén megjelenik Jafar, aki ha nem lépek el oldalra keresztül ment volna rajtam. Így viszont csak elsiet mellettem és közli a fogollyal, hogy ha segít neki megszerezni egy lámpást egy barlangból, akkor szabadon engedi. Természetesen a kis fogoly azonnal bele is megy az egyezségbe, így mi kénytelenek vagyunk követni őket, ahogy az éj leple alatt nyakukba veszik a sivatagot.

- Most komolyan ide jöttünk a semmi közepére? - Fintorog a Hal maffiózó.

- Tudják egyáltalán hol vannak? - Kérdezi a Komornyik angolna is.

- Igen tudják és igen ide a semmi közepére, de jó okkal vagyunk itt. - Magyarázza a Seggfej. - A varázs szkarabeusz mindjárt aktiválódik. - Vigyorog a fiú és valóban ugyanebben a pillanatban egy világító szkarabeusz süvít el mellettünk és fúrja bele magát az egyik homokdűnébe.

- És most? - Tudakolja az Őrült angolna, de még szinte be se fejezi a kérdést a homok máris emelkedni kezd és a sivatag takarásából egy hatalmas kőből faragott tigrisfej emelkedik fel, ami óriásira nyitja a száját.

- Ide csak egy valaki léphet be, kinek szíve maga is kincs, csiszolatlan gyémánt. - Szólal meg a semmiből a mély hang, mire én összehúzom a szemem és csípőre teszem a kezeim.

- Ez most beszél, vagy böfög? - Bukik ki belőlem a kérdés, amivel sikerül elérnem, hogy mindenki meglepetten nézzen rám, a Seggfej meg hangosan felnevessen.

- Nem mindegy? - Köszörüli meg a torkát legjobb barátom.

- Hát nekem nem. - Forgatom meg a szemem, ahogy azt figyelem, amint Jafar betessékeli Aladdint a barlangba. - Seggfej! - Húzom ki magam hirtelen.

- Igen Princeps? - Hallom meg a kérdést, de csak nagyot nyelek és bámulom a barlang száját

- Mondd, hogy mi nem megyünk be oda! - Mutatok a tigris tátott szájára.

- Nem megyünk be oda. - Kapom meg a választ és már éppen fújnék egyet, mikor megérzem a kezét a csuklómon. - Már benn vagyunk. - Fejezi be a mondatot és valóban már nem kinn állunk a sivatagban, hanem nagy halom kincsek között.

- Rohadj meg, Seggfej! - Nézek a legjobb barátomra gyilkos szemekkel, amiket van egy olyan érzésem, hogy már megszokott tőlem.

- Szívesen Princeps. - Vigyorog rám ártatlan fejjel.

- Miért is kellett bejönnünk. Tudom mi van itt. - Fintorodom el.

- De ők nem. - Bök a háta mögé a Seggfej.

- Valaki fogja le a lebegő szivacsot, legutóbb se tudta magát kordában tartani! - Jegyzem meg, amivel elérem, hogy az emlegetett lény arca paprika piros legyen, de Jamil elkapja a nyakörvét.

- Gondolom valami átok van a kincseken. - Jegyzi meg az Aladdinos fiú.

- Így is mondhatod, ha a lámpáson kívül bármi mást elviszel itt halsz. - Jegyzem meg, ahogy összefonom magam előtt a karjaim. - Miért van itt ilyen hideg? - Fintorodom el.

- Éjjel hideg van a sivatagban. - Vonja meg a vállát mellettem a Seggfej.

- Miért érzem úgy, hogy az utca fiú nem fogja tudni visszafogni magát? - Jön a Hal maffiózó kérdése.

- Mert szinte biztos, hogy nem fogja tudni megállni. - Kuncogja a Seggfej.

- Meglepődnék, ha tudná magát kontrollálni. - Húzom egy gonosz félmosolyra az ajkaimat. - Ismerem a fajtáját, mint a rossz pénzt. Az ilyeneket szoktam Alexanderre bízni, egy hét és kezesbárányok lesznek. - Kuncogom.

- Azért az egy kicsit más helyzet Lily. - Kuncog a legjobb barátom is.

- Tudod Seggfej engem hidegen hagy hányszor ölöd meg őket, amíg a végén használhatóak lesznek. - Vonom meg a vállamat. - Ez viszont nem a mi világunk, itt nyugodtan elkövetheti ő a hibáit. És nyertünk most tett zsebre egy rubint. - Hunyom le a szemem. - Seggfej vigyél minket tovább nem nagyon vagyok kíváncsi rá, hogy jut ki. - Nézek barátomra, aki csak meghajol és már ki is nyújtja felém a kezét, hogy kivigyen minket innen.