Twisted Wizardland

10. Tanár mód

Nagyokat pislogok, ahogy a fehérség elmúlik körülöttünk. Akárhogy is utaztat ez a Sötét Tükör izé, tuti kisüti az ember szemét, úgyhogy egy biztos. Nem sötét. Igazából ez nem is olyan dolog, amin nagyon idegeskednék, csak egy apró megjegyzés volt magamnak, mielőtt újra az agyamra mentek volna a kártyák, meg a lebegő macska. Mert igen szerintem ezek képesek lesznek két másodperc alatt az agyamra menni és még csak erőlködniük sem kell hozzá.

Szóval, lényegben a lényeg. Megérkeztünk ide akárki tudja hova a Törp Bányákhoz, amik egyenlőre egyszerű erdőnek látszanak, a fák között egy kis házzal. Mivel késő délután jöttünk, így a terepet már kissé narancssárgás fény fedi be, de nem ez az, ami eléri, hogy az én lábam földbe gyökerezzen és összehúzott szemekkel nézzek a távolba a fák közé.

- Mi a ráknak van itt ennyi sötét energiája? - Bukik ki belőlem a kérdés, mintha teljesen megfeledkeztem volna róla, hogy éppen muglinak tettetem magam Alexanderrel egyetemben.

- Nem tudom, de érdekesnek tűnik. - Jegyzi meg barátom mellettem és mikor ránézek ő csillogó szemekkel mosolyogva fürkészi a fákat. Erre csak megforgatom a szemem. - Nézzük meg. - Ajánlja, majd faképnél hagyva a dinkákat elindul az erdő felé, én pedig a sarkában sietek.

- Hé! Előbb a házat kellene megnézni. - Kiált utánunk Duceika.

- Hátha nem kell beljebb menni. - Morogja az Egérke is.

- Hé, szolgák, hova mentek! - Sipítja a lebegő macska, mire sarkon fordulok és elkezdek hátrafelé menni Alexander után.

- Ti nyugodtan megnézhetitek, de ott tuti nincs semmi. Majd találkozunk az akciónál, ha rájöttetek, hogy igazunk van lúzerek. - Nyújtom ki a nyelvem, majd fordítok nekik hátat, hogy gyorsabban tudjam a Seggfejet követni.

- Fejlődsz Princeps. - Pillant rám féloldalt a Seggfej, mikor mellé érek.

- Áh, valami csak rám ragad abból, amit tanítasz. Amúgy meg ezeknek hármuknak együtt nincs annyi eszük, mint a legtöbb elsőévesünknek. Könnyű őket befolyásolni. - Vonom meg a vállamat, mintha nem lenne nagy dolog. - És már itt is vannak, úgy húsz lépéssel mögöttünk. - Jegyzem meg, ahogy hegyezni kezdem a fülem és hirtelen kitisztulnak a hangok.

- Oh, ilyen jól hallod őket? - Pillant rám a Seggfej szemében azzal a kíváncsisággal, amit kísérletezés előtt szoktam benne látni.

- Azt hallom, hogy milyen gyorsan ver a szívük. Mint Siaruliéknál. Te Seggfej lehet, hogy áthoztam a vérfarkas képességeim? - Kérdezem kíváncsian, mire barátom elgondolkodik.

- Megeshet. Még nem gyakoroltad az ilyen fajta kirándulást. Valószínűleg minden kicsit is hasznosnak gondolt képességed hoztad magaddal. - Vonja le a konklúziót, én pedig erre szélesen elmosolyodok.

- Oho, imádni fogom ezt a játékot. - Dörzsölöm össze a kezeimet, mint valami film fő gonosza.

- Valóban izgalmas. - Ért velem egyet a Seggfej, mikor is elérünk egy hegyig, amin egy bányabejárat van. - És itt is vagyunk. - Jegyzi meg.

- Innen jön az a sok sötét energia. - Fogom meg az államat, mikor is meghallom a csörtető csapatot mögöttünk és megrázom a fejem. - Megpróbáljuk szimplán ellopni a kristályokat és hazamenni? - Teszem fel a kérdést, mire a Seggfej biccent egyet, így mikor a dinkák ideérnek mind beosonunk a bányába.

A kristályokat könnyű megtalálni az egyetlen baj csak azzal van, hogy mikor a kártyák hozzájuk értek egy óriási szörny jelent meg. A lény vagy hatszor, ha nem hétszer akkora, mint mi és a feje helyén egy üvegedény pihen, amiben valami fekete folyadék van, amiről nincs időm megállapítani, hogy mi, mert eddigre ki leszünk kergetve a bányából és mind lihegve állunk meg a kis házikó mellett.

A kártyák persze nem akarják feladni, meg akarják szerezni a köveket, ami azt jelenti, hogy vissza akarnak futni a veszély szájába, mint valami idióták. Fogalmuk sincs róla, hogy kell harcolni, de még arról se, hogy használják ki egymás képességeit a nyeréshez. Menthetetlenek. Már éppen azon kezdenék el gondolkodni, hogy amíg ezek veszekszenek, mi megszerezzük a mágikus kristályokat a Seggfejjel, mikor eszembe jut egy sokkal jobb ötlet.

- Hé, Hyde professzor, lehetek megint a tanársegédje? - Kérdezem vigyorogva a mellettem álló fiútól, aki hangosan felnevet, ezzel magunkra vonva a dinkák figyelmét.

- Csak nyugodtan Miss Mardekár. Magára bízom a gyerekeket, én addig elintézem az igazi problémát. - Teszi hozzá, majd zsebre vágja a kezét és elindul a bányák felé. Természetesen a dinkák azonnal utána sietnek, de én beállok eléjük.

- Hova, hova szerencsétlenek? - Kérdezem oldalra billentett fejjel.

- Legyőzni a szörnyet. - Vágja rá mind a három egyszerre.

- Ja, persze. Inkább vagdalt húst csinálni magatokból. Ha csak megtámadjátok, mint a fejetlen csirkék, pillanatok alatt elpusztít titeket. Egyikőtök se olyan erős, hogy tudjon vele mit kezdeni. - Jelentem be és teszem csípőre a kezeim.

- Dehogy is nem, én vagyok a világ lege... - Itt elkapom a lebegő macska torkát.

- Az én szorításomból se tudsz kiszabadulni, mit csinálnál azzal a szörnnyel? Ami meg titeket illet. - Nézek a másik kettőre, de közben tovább szorongatom a macska nyakát. - Semmire se juttok egyedül. Meg kell tanulnotok, hogy használjátok ki egymás erősségeit, hogy elnyomjátok a saját gyengeségeteket. Úgyhogy... - Itt a földre ejtem a macskát. - Kezdődjön az óra. - Mosolyodom el gonoszul, ahogy belekezdek az elméleti oktatásba, közben pedig igyekszem minél több gyakorlati dolgot belecsempészni a dologba, úgy hogy ne jöjjenek rá, hogy képes vagyok varázsolni.

- Fejeket le! - Hallom meg a Seggfej hangját úgy egy fél óra múlva, és mivel már annyi ideje ismerem a fiút és annyi mindenen túl vagyunk már együtt, így ösztönösen mozdulok a szavaira és azonnal ráteszem a kezeim a fejem hátuljára és lehajolok. Hallom, hogy valamik elsüvítenek a fejem fölött, majd három puffanást és megint három kisebb koppanást. Mikor felnézek a három idióta a homlokát nyomkodja és mindegyikük előtt a földön egy fadarab pihen.

- Ő mondta, hogy fejeket le. - Állok fel és fonom össze magam előtt a karjaim, ahogy megrázom a fejem. - Jól van gyerekek szedjétek össze magatok. Ennyitől nem kellene kibuknotok. - Jegyzem meg, mikor is valaki megfogja a vállamat és ha nem lennék vele azonnal tisztában kiről van szó, most tekertem volna ki a karját. - Megszerezted a mágikus kristályokat? - Fordulok barátom felé, aki csak vigyorog.

- Még szép, hogy meg. És nézd mit találtam még. - Tart az orrom elé egy teljesen fekete kristályt, én pedig fintorogni kezdek, mikor kiráz a hideg.

- Horcrux kisugárzása van. Vidd innen. - Motyogom az orrom alatt, mire a Seggfej megvonja a vállát és összeroppantja a kristályt, ami elpárolog a levegőben. - Egészségedre. - Forgattam meg a szemem. - Akkor a kristályok meg is vannak. Indulhatunk vissza a suliba. - Vigyorodom el, majd mit sem foglalkozva a dinkákkal elindulok vissza arra a helyre, ahova a Sötét Tükör hozott minket, hogy visszamehessünk a Night Raven Collegeba.