Twisted Wizardland

31. Magánóra

Ahogy a Seggfejnek is mondtam miután visszaértünk a tenger alól elmentem megkeresni Csipkepitécskét, hogy elmehessünk a klubfoglalkozásunkra. Ja, gondolom mostanra már senki sem lepődik meg, ha meglátja Mulánt az iskolába, hetente kétszer. Az a pasas hozzánk szokott, mintha a saját sulijában nem lenne kivel edzenie. Na, nem mintha mi bánnánk a dolgot. Kifejezetten hasznos, hogy nem hármasban kell lennünk, hanem párosan és így képesek vagyunk párbajozni.

Természetesen cserélgetni szoktuk, hogy ki-kivel párbajozik, hogy ne legyen egyszerű a dolog és ne szokjuk meg egymás módszereit, de mondjuk ez nekem meg a Seggfejnek nem sokat oszt vagy szoroz. Mi mind a ketten képesek vagyunk percek alatt megszokni valaki alap lépéseit, nem mondom, hogy mindet, mert Csipkepitécske is meg tud még lepni, de határozottan kisebb az esélye, mint annak, hogy Mulánt lepi meg, amikor szembe áll vele.

Úgyhogy kifejezetten izgalmasak szoktak lenni a harcművészeti klub foglalkozásai. Főleg akkor, ha Mulán úgy dönt, hogy elhoz egy-két érdekességet a gyűjteményéből, hogy ahogy ő mondja bővítse a repertoárunkat. Ez mondjuk elég vicces kijelentés rám és a Seggfejre nézve, de hát szegény nem tudhatja, hogy mi nem csak hogy ismerjük minden fegyverét, amit elhozott az első bemutatóra, hanem szinte mindet egész jól tudjuk használni. Mondjuk az tuti, hogy a Seggfej még így is jobb nálam, de ez nem jelenti azt, hogy én nem adok bele mindent a dologba.

Nincs az a pénz, amiért én hagyom csak úgy megveretni magamat. Még akkor sem, ha tudom, hogy vesztenem kell. Akkor is kiteszek magamért, vagy legalábbis úgy teszek, mint aki kitesz magáért. Nem kell mindenkinek azonnal tudnia, hogy az esetek többségében fél kézzel le tudom őket nyomni. Még oda veszne a rejtély és az előnyöm, ami abból ered, hogy tehetetlen nőnek néznek. Persze van, aki nem dől be az álcámnak.

A Seggfejet nem tudom átverni, mindegy mennyire próbálkozom. Ennek pedig általában az a vége, hogy egy-egy edzés alkalmával kurvára kifáradok. Tudja, hogy kell kimozdítani a komfort zónámból, én pedig nem tudom mit kezdeni a dologgal. Alexandernek nem mondasz nemet, csak csinálod, amit mondd és összeteszed a két kezed, ha úgy dönt érdekesebb elfoglaltságot talál nálad.

Természetesen, hiába figyelmeztetek erre én bárkit, mindenki hülyének néz, úgyhogy körülbelül háromszáz éve úgy döntöttem, hogy nem is próbálkozom a dologgal. Semmi értelme sincsen jártatni a számat, ha senki sem hallja mit mondok. Meg addig úgy se hiszik el, hogy igazam van, amíg meg nem tapasztalják a saját bőrükön, csak akkor meg már általában késő és nekik rövid időn belül annyi.

A délutáni edzésünk után kellemesen elfáradva köszönök el a csapattól. Nyakamba veszem a suli folyosóit, hátha bele futok az Aladdinosokba. Ahogy azt korábban Alexandernek is mondtam megkívántam az arab kaját, úgyhogy meg kell keresnem egy arany kezű fiút és elrabolni a Hugrabugos gombóctól.

- Áh, hát itt vagytok. Már mindenhol titeket kerestelek! - Rohanok oda a pároshoz, mikor meglátom a párost előttem. A két fiú egyszerre fordul vissza az irányomba és néznek rám kíváncsi fénnyel a szemükben.

- Lily? - Kérdezi a szőke hajú.

- Sziasztok. - Állok meg hirtelen, aminek köszönhetően egy kicsit ugrok is. Lehet a lendület volt az oka, de szerencsére sikerül úgy megállnom, hogy ne rohanjak neki Jamilnak.

- Te meg hova futsz ennyire? - Kérdezi komoly fejjel a fekete hajú fiú.

- Adj egy percet. - Veszek mély levegőket és emelem fel a mutató ujjamat, hogy jelezzem figyelek, csak levegőt nem tudok venni.

- Jól vagy? Nem kellett volna ennyire rohannod. - Karol át a szőke és próbál megnyugtatni.

- Jól vagyok, jól vagyok. - Lihegem, majd kihúzom magam és megigazítom a ruhámat, hogy ne nézzek ki úgy, mintha most rángattak volna ki a kutya szájából.

- Ennek annyira örülök. - Vigyorog a Hugrabugos gombóc. - Szóval miért kerestél minket? - Tudakolja oldalra billentett fejjel.

- Hát ma túl kellett lennem egy igen csak ijesztő eseményen és megkívántam az arab konyhát, aztán úgy gondoltam, hogy ti vagytok akikhez ilyen ügyben a legokosabb, ha megyek. Úgyhogy itt vagyok. - Vakarom meg a nyakam, mintha valami rosszat csináltam volna. Szavaimra a két fiú összenéz, majd a szőke a másik mögé lép és vigyorogva megszólal.

- Nem is jöhettél volna jobb helyre Lily. Majd Jamil csinál neked valami finomat, igaz Jamil? - Kérdezi, de már felém is tolja a fiút. - Nem lehet, hogy egy hölgy éhen maradjon. - Kuncogja, majd hirtelen a fejéhez kap. - Nekem meg klubom van. Oh, mindjárt elkésem! - Ijed meg és szinte azonnal sarkon is fordul. - Később találkozunk. Sziasztok. - Ezzel pedig el is rohan.

- Mindig ilyen? - Teszem fel a kérdést csípőre rakott kezekkel, mire a fekete hajú fiú csak fúj egy nagyot.

- Általában. - Mondja, majd felém fordul. - Szóval tudod mit szeretnél enni? - Kérdezi, de én csak nemet rázok a fejemmel.

- Csak megjött a kedvem az ízvilághoz. - Vallom be.

- Akkor megnézzük mi van a konyhában és majd meglátjuk mit csinálunk. - Mosolyodik el. - Gyere. - Biccent a menza felé, én pedig azonnal a sarkában vagyok.

- Te, Jamil... - Kezdek bele, mikor belépünk a konyhába, de csak egy helyeslő hümmögést kapok válaszul. - Ha megkérlek, megtanítasz főzni? - Tudakolom, ahogy elkezdek az edényekkel babrálni. Nem mintha egyszerű dolgokat nem tudnék csinálni. Egy rántottát, vagy egy tükörtojást, még képes vagyok csinálni, csak a bonyolultabb dolgokhoz általában mágiát használok. Most pedig fogalmam sincs honnan, de elkapott az inger, hogy megtanuljak rendesen is főzni, erre pedig a fiúnál jobb tanárt nehezen találnék.

- Szeretnél főzni? - Lepődik meg, és bámul rám kezében a konyhakéssel, mire én elmosolyodok.

- Csak, ha nem zavar, hogy tanárt kell játszanod. - Hajtom le a fejem és nézek el oldalra, mire hallom, hogy leteszi a kést és pár pillanat múlva már előttem áll.

- Lily, nézz rám. - Mondja, ahogy megfogja a vállaim, én pedig lassan felnézek a fiúra. Miért id választottam ilyen alacsony alakot? Áh, mindegy is, így ártatlanabbnak tűnök. - Semmi szégyelleni való nincs abban, ha szeretnél tanulni és szívesen segítek. - Szavaira elmosolyodok, ő viszont megkomolyodik. - De, nem leszek elnéző. Oda kell magad tenned, ha komolyan gondolod. - Néz mélyen a szemembe.

- Nem tanultál még a bátyámtól Jamil, mellette esélyed sincs nem koncentrálni arra, amit csinálsz. Ki vagyok képezve. - Vigyorodok el, mire a fiú is felnevet.

- Akkor gyere, csinálunk egy kis shawamrat. - Biccent a pult felé és enged el, hogy oda lépjen.

- Oh, most korogni kezdett a gyomrom. - Teszem hasamra a kezemet. - Azt hiszem, jobb ha extrán figyelek, mielőtt éhen halok. - Jegyzem meg. - Szóval hol kezdünk? - Kérdezem, ahogy a fiú mellé állok.

- Az előkészületekkel. Kockázd fel ezeket nekem kérlek. - Tesz elém egy kis tálnyi zöldséget.

- Igen is. - Kuncogom és már neki is látok a munkának, hogy meglegyen a vacsorám.