Ahogy a Seggfejnek mondtam Csipkepitécskével időben megérkeztünk a klubfoglalkozásra, úgyhogy nem húztam fel a legjobb barátomat. Amiből egyértelműen következik, hogy ő se húzott fel engem, igen itt a hangsúly az ő-n van, mert másnap reggel valaki igen is felhúzott, az a valaki pedig nem volt más, mint a mi bolond holló igazgatónk. Ja az elmebeteg megint a nyakunkba akasztott valamit, ezúttal a probléma, amit helyette kell megoldanunk Alexander kettőt érinti, aki még az igazgatót is megfenyegette, úgyhogy meg kell szabadítanunk a dinkákat a szerződésüktől.
Igen, nekem egy cseppet sem tetszett az ötlet, de hát ez van. Ha egyszer megkért rá, akkor nem mondhatok neki csak úgy nemet, úgyhogy ezután a napunk abból állt, hogy oldalunkon a Farkas fiúval követtük mindenhova az Oktások házvezetőjét. Az egyetlen pozitívum az volt, hogy a lebegő macska nem volt folyton a seggünkben, mert még mindig Alexander kettő vezetése alatt állt. Na igen körülbelül ebéig örülhettem, hogy nem megy az agyamra, ugyanis akkor megint megjelent, oldalán a két dinka kártyával. Mi pedig hallgathattuk, ahogy nyavalyognak.
- Úgy tűnik valami nyomaszt titeket. - Felkapom a fejem, mikor meghallom a hátam mögött a hangot és mikor oda nézek meglátom a két angolna ikret.
- De mennyire, elvégre egy bizonyos valaki szolgálói vagyunk. - Motyogja Egérke.
- Oda nézz, a tengrirózsa, aki megszegte az egyezséget mondani akar valamit. Nem vagy abban a helyzetben, hogy panaszkodj. Úgyhogy kuss! - Vigyorog az ijesztőbb angolna Egérkére, én pedig majdnem elnevetem magam a kártyák arcán.
- Megint megszorongatsz? - Bújik el hirtelen a lábam mellett a lebegő macska, de ezzel csak azt éri el, hogy oldalba rúgjam.
- Nem a tengrirózsákkal beszélgetek éppen, hanem a Ramshackle házvezetőjével, Miss Mardekár. - Szólít meg a komolyabbnak kinéző angolna iker.
- Valami probléma történt? - Kérdezem, majd az asztaltársaságunk felé pillantok. - Ha nem baj hidegen hagy, hogy mi van ezekkel. - Vonom meg a vállam.
- Saját maguk urai, nem mi felelünk értük. - Teszi hozzá a Seggfej nekem meg egyet kell vele értenem.
- Hehe, a kisasszony hogy fel tudja magát húzni, mint egy gömbhal... Oh, és olyan kicsi is vagy. Pici gömbhalnak foglak hívni. - Hajol az arcomba az ijesztőbb angolna iker.
- Ha nagyon akarod Őrült angolna. - Vonom meg a vállam, mikor eszembe jut ez a tökéletes becenév.
- Pici gömbhal és a Szellemcápa, nem rossz. - Pillant a Seggfej felé.
"Olyan van?" Nézek a szemem sarkából a barátomra.
"Igen." Kapom meg a velős választ. "Egész jó megfigyelő, ha látja, hogy úgymond a szellemed vagyok." Teszi még hozzá, mire megforgatom a szemem.
- Emlékszem, hogy nem is olyan rég kémkedtetek Riddle-el, úgyhogy már ismerjük egymást. Viszont azért illene rendesen bemutatkoznunk újra. Jade Leech vagyok, ő pedig az ikerbátyám Floyd. - Mutatkozik be a másik angolna, én viszont sokkal jobban el vagyok azzal foglalva, hogy neki milyen becenevet adjak, mint azzal, hogy mi a neve igazából. Úgyse fogom megjegyezni egy becenév sokkal hasznosabb.
- Helló, Floyd vagyok. Örülök, hogy megismerkedhettünk Pici gömbhal. - Nyújt felém kezet az Őrült angolna, amit én meg is rázok. Őrült angolna és Komornyik angolna, ezek lesznek a neveik.
- Na, de térjünk vissza az eredeti problémára. Csak nem ezekhez a butus tengerirózsákhoz van köze, annak, ami nyomaszt? - Billenti oldalra a fejét Komornyik angolna.
- Mondja ezt, aki röhög rajta. - Szól közbe a Farkas fiú.
- Te ki vagy? Olyan szúrós, mint egy tengerisün. - Kuncog az Őrült angolna.
- Nem vagyok tengerisün. Én egy farkas vagyok. - Villantja meg a fogait a Farkas fiú.
- Ha a problémádnak a tengerirózsákhoz van köze az lenne a legjobb, ha beszélnél róla Azulal. - Magyarázza tovább a Komornyik angolna, még mindig engem nézve.
"Csak én veszem észre, hogy válaszolni se hagy?" Kérdezem a Seggfejtől, de csak egy kuncogást kapok válaszul tőle, amíg a többiek az asztal körül megrökönyödnek.
- Azul egy igazán nagylelkű személy, amilyen a Nagy Hetes Tengeri Boszorkánya is volt. Biztos vagyok benne, hogy meghallgatna téged. - Folytatja a Komornyik angolna még mindig mézes-mázosan vigyorogva.
- Yap! Azul minden bajt meg tud oldani. Például... Azt is kérhetnéd tőle, hogy szabadítsa fel a tengerirózsákat. - Vigyorog az Őrült angolna, mire az asztaltársaságunk megint felháborodik.
"Ezek tényleg ennyire hülyének néznek engem?" Lepődök meg.
"Hát, ha a kártyából indulnak ki, akkor nem kell csodálni." Jegyzi meg a Seggfej és egyet kell értenem a megjegyzésével.
- Természetesen azt meg kell értened, hogy semmi sincs ingyen. - Szomorodik el egy kicsit a Komornyik angolna.
- És pont ez a baj! Rá akarnak venni, hogy te is köss egy szerződést! - Fordul felém a Farkas fiú, de már megint nem hagynak megszólalni.
- Nem kell ilyen gyorsan kivillantani a fogaidat. Ti szárazföldiek tényleg erőszakosak vagytok, nem igaz? - Neveti a Komornyik angolna.
- Mi puszta szívjóságból mondjuk ezt nektek. Igaz, Jade? - Fordul testvéréhez az Őrült angolna.
- Pontosan, Floyd. Végül is nem hagyhatunk magukra szenvedő embereket. - Kuncognak fel egyszerre. - Ha érdekel az ajánlat nyugodtan látogassátok meg a Mostro Lounge-ot ma este kilenckor. Finom teával fogunk várni titeket. - Mondja a Komornyik angolna.
- Várni fogunk, Pici gömbhal, Szellemcápa! - Köszön el az Őrült angolna is, majd egyszerűen lelépnek minden további nélkül.
- Meg se várták, hogy reagáljak. - Sóhajtom egyet, ahogy megrázom a fejem.
- Meg kell minket mentened! - Hajol fel az asztalra egyszerre a két kártya, mire én oldalra billentem a fejemet.
- Miért is? - Tudakolom. - Ahogy már mondtam ti voltatok olyan hülyék, hogy belementetek a szerződésébe. A saját szarotok, nekem semmi közöm hozzá. - Vonom meg a vállam.
- De az igazgató... - Kezd bele a Farkas fiú, de mikor felé nézek benne ragad a szó.
- Az igazgató feldughatja magának a bajait. Lassan fél éve itt vagyunk és még egyszer se láttam, hogy egyáltalán felé bagózott volna annak, hogy utána nézzen hogy jutottunk ide. Minek foglalkozzak azzal, hogy megoldjam egy olyan ember bajait, aki nem foglalkozik azzal, hogy elrángatott minket az otthonunkból és a családunktól? - Kérdezem, de mikor nem kapok választ csak megforgatom a szemeim.
- Lily. - Fogja meg a vállam a Seggfej.
- Hm? - Nézek felé, ő pedig vigyorogva néz rám.
"Mégse akarsz játszani?" Tudakolja, én meg úgy nézek rá, mint egy őrültre.
"Ezt egy szóval se mondtam." Válaszolok, mire kicsit megszorítja a vállamat.
- Gondolj erre úgy, mint egy találkozóra. - Vigyorog rám, azzal az "én teljesen ártatlan vagyok" fejével. Úgyhogy én nem tudok mást tenni, minthogy sóhajtok egy nagyot és lehajtom a fejem.
"Játszani akarsz a halakkal, mi?" Teszem fel a kérdést.
"Csináljunk belőlük hekket." Kuncogja a fejembe, nekem meg rá kell harapnom az ajkaimra, hogy ne nevessem el magamat.
- Jó, nyertél. Elmegyünk az Oktásokhoz, de! - Emelem fel a jobb mutató ujjamat. - Csak a tea miatt! - Nézek komolyan a szemeibe, amire természetesen elneveti magát, ennek viszont az lesz a vége, hogy én is nevetni kezdek, mit sem foglalkozva a minket kétségbeesetten bámuló asztaltársaságunkkal.
BINABASA MO ANG
Twisted Wizardland
Fanfiction"- Szállj le rólam Seggfej! - Te hoztál ide minket Princeps, nem az én hibám." "- Hol is van az az itt? - Üdvözöllek titeket a Night Raven College-ban." Helló emberek egy újabb sztori tőlem. Ez egy Twisted Wonderland fanfic lesz, aki nem tudja, anna...
