Twisted Wizardland

24. Oroszlánkirály

Az ingyen vacsim után, a napok úgy ahogy egyformává váltak. A tervek már megvoltak, mindenkit beavattunk, akit be kellett és mindent elintéztünk, hogy ne kelljen később ezzel foglalkozni. Már csak annyi volt hátra, hogy kivárjuk az elcseszett kvidics kezdetének időpontját és akcióba lépünk. Ha őszinte akarok lenni, Lian láttam ,hogy kifejezetten izgatott a dolog miatt. Tudom, hogy szeret viccelődni másokkal, úgyhogy meg se lepődöm igazából. Ami azt illeti, én is kíváncsi leszek, hogy fog ez az egész lemenni.

Bár a kártyák mind azért aggódnak, hogy ne legyen megint egy olyan eset, mint a legutóbb volt a Szívkirállyal. Persze, én meg a Seggfej mind a ketten tisztában vagyunk vele, hogy csak idő kérdése, hogy mikor fog Zordon is be obskurálni. Sőt, van egy olyan sejtésem, hogy mi kifejezetten azt várjuk, hogy megtörténjen. Legalább valami izgalmas is történik, az átlagos napok mellett. Na, nem mondom, nekem egyáltalán nem unalmas a helyzet. Pont ellenkezőleg. A történelem órákat imádom, délutánonta vagy párbajozok Csipkepitécskével, vagy számítógépezek egyet Liával, vagy vacsorát csinálunk Jamilal. Igen még mindig nem találtam neki jó nevet. Ami pedig a többi időt illeti, a Seggfej nem hagyja, hogy unatkozzak, naponta van egy órám vele is, hogy gyakoroljam a sétát.

Úgyhogy gyorsan eljött az elcseszett kvidics verseny napja. Az egész iskola teljesen fel volt pörögve. A nagy aréna mellett mindenhol kirakodó vásár volt, emberek százai tolongtak mindenhol és meg kell hagyni kicsit sem tetszett a helyzet. Meg van szokva, hogy nem kell ekkora tömegben lennem, de a cél szentesíti az eszközt, ahogy mondani szokás, úgyhogy el kellett viselnem. Legalább azzal nem kellett foglalkozni, hogy visszafogjuk a lebegő macskát. Úgy tűnik a Seggfej edzésterve kezd hatásos lenni, mert a kis szemétláda már egyre kevesebbszer ellenkezik nekünk.

Mondjuk ennek ellenére is van egy olyan érzésem, hogy a mi dinka holló igazgatónk így is képes lesz a nyakunkba adni tök hülye feladatokat, azzal az okkal, hogy a lebegő macska miatt van. Viszont, ha ez megtörténik, akkor nem lesz más választásunk, mint elfogadni a helyzetet és kihozni belőle a legtöbbet, amit tudunk. Magyarul jól kell magunkat éreznünk és az általában szokott menni nekünk. Végül is mi vagyunk a világ urai. Az, hogy már nem a saját világunkban vagyunk, hála a kirándulásnak már igazán nem jelent semmit. Mármint nekem nem jelent semmit, a Seggfej néha azért megpróbál tiszteletet mutatni a helyiek felé. Én általában leszarom, hogy ki mit gondol rólam.

- Áh, kezdődik az akciót. - Jegyzi meg a Seggfej, pont mikor végre nagy nehezen eljutunk az Arénához.

- Mi? Máris mennünk kell? Csak most értünk ide! - Fintorodom el, de mikor a Seggfej elmutat a távolba és hála a vérfarkas látásomnak észreveszem a Hiénát már tudom, hogy igaza van. - Jó. - Sóhajtom egy nagyot. - Menjünk a Szavannára. - Esek kicsit össze, de gyorsan megrázom magam. - Összeszedem Liaékat. - Intek egyet a Seggfejnek, ahogy sarkon fordulok és elindulok megkeresni a tündér fiút, Csipkepitécskét, meg a kiabálós harmadik Demónás diákot.

- Áh, itt vagy Lils! - Jelenik meg hirtelen az orrom előtt az iskola folyosóján egy fekete hajú fiú.

- Lia! - Vigyorodom el. - Mind megvagytok? - Kérdezem, mire új barátom csak biccent egyet. - Helló Csipkepitécske. - Intek az ezüst hajúnak, aki csak biccent egyet. - Mehetünk? - Tudakolom oldalra billentett fejjel.

- Indulhatunk, Lils. - Áll a jobb oldalamra Lia és nyújtja ki nekem a karját, mintha azt akarná, hogy karoljak bele. A mozdulat láttán elnevetem magam, de természetesen, ahogy az egy uralkodóhoz illik kihúzott háttal karolok bele a fiúba és indulunk meg a Szavannások felé. - Egész királyi a tartásod Lils. - Jegyzi meg Lia, amivel eléri, hogy elnevessem magam.

- Fogalmad sincs Lia, fogalmad sincs. - Jegyzem meg. - Itt vagyunk. Most előre megyek, tudjátok mikor kell jönnötök, nem igaz? - Nézek végig a hármason, akik mind bólogatnak, így én azonnal elindulok megkeresni a Seggfejet.

- Pont időben Princeps. - Vigyorog rám barátom, mikor mellé lépek. - Éppen elkezdtek örülni, hogy sikeres volt a tervük.

- Akkor most hagyjuk, hogy a kártyák kijátsszák magukat? - Kérdezem, mire a Seggfej úgy néz rám, mintha hülye lennék. - Most mit mondtam? - Tudakolom, értetlenül.

- Kijátsszák magukat a kártyák. - Ismétli meg, én pedig pár pillanatig csak pislogok magam elé, mikor is elnevetem magam.

- Jó, leesett. - Rázom meg a fejem, de nem sokáig tudom élvezni a dolgot ugyanis, a Szavannán kezdenek forróvá válni a dolgok. Megjelennek a kártyák és számon kérik Zordont, sőt még Liáék is megjelennek, ami elég hozzá, hogy Zordon és a csapata teljesen kétségbe essen.

- Persze, hogy tudtuk mit csináltok. Hála egy kis segítségnek. - Kuncogja a tündér fiú, mire én mellé lépek és átkarolom a vállát, ahogy Zordonra vigyorgom.

- Helló! Bocsi Zordon, de pechedre jóban vagyok Liaval! - Jegyzem meg.

A következő percek kicsit összefolynak. A kártyák és a Hiéna veszekedni kezdenek, mindenki verekedésről beszél, Zordon pedig gyanúsan nagy csendben van. Amíg a Hiéna el nem kezdi őt is piszkálni, azonnal tudom mikor fog kezdődni az obskurálás, az oroszlán szemében furcsa fény csillan, mikor kezd mindenből elege lenni. Őszinte leszek mikor hirtelen mindenhol sivatag lesz körülöttünk egy pillanatig nem tudom hova tenni a dolgot, főleg mikor a Hiéna visítani kezd, hogy a karja elveszett, aztán a következő pillanatban Zordon obskurál.

- Ezt jól elbasztad Hiéna. - Sóhajtok egyet, hiszen egyértelmű volt, hogy a fiú szavai voltak az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban, ami tartotta benne a nyugalmat. - Elterelem a figyelmét. Ti addig szedjétek magatok össze! - Jelentem ki és mit se foglalkozva az utánam kiabálók tömegével egyenesen Zordon elé állok. - Gyerünk túlméretezett macska! Kapj el, ha tudsz! - Kurjantom és sarkon fordulva neki iramodok a futásnak.

Mikor elég távol érek mindenkitől és mikor a sivatag, ami Zordont követi már a sarkamban van, akkor hagyom, hogy a vérfarkas képességeim előjöjjenek belőlem és teljes erőből futni kezdek, amivel valószínűleg megleptem az oroszlánt, mert egy pillanatra megáll a sivatag, mielőtt újra követni kezdene. Igazából nem tudom meddig kergetőztünk, mikor visszatérek a többiekhez sarkamban az oroszlánnal, aki mellé a Seggfej egyszerűen oda áll és a fejére teszi a kezét.

- Jól van, elég volt cicus! Pihenj! - Ennél több nem is kellett hozzá, hogy az oroszlán elterüljön a földön eszméletlenül.

- Ezt gyorsan elintézted bátyó. - Vágom csípőre a kezeimet. - Szóval, valaki idehívja a górét? Azt hiszem a Szavannások kiestek az elcseszett kvidicsből. - Vakarom meg a fejemet.

- Még nem olyan biztos. - Vigyorog Lia. - Megyek szólok neki, várjatok meg. - Mondja mielőtt zöld csillámszikrák között eltűnne.

- Ez mit akart jelenteni? - Fordulok legjobb barátomhoz, aki csak szélesen vigyorog rám. - Ne! - Hunyom le a szemem. - Fogalmam sincs mit találtál ki, de tudom, hogy utálni fogom! - Jelentem be, ahogy lehuppanok a földre az oroszlán mellé.

"Te Seggfej, ne segítsünk neki?" Nézek fel barátomra.

"Ha szeretnél Lily. A kérése számomra parancs királynőm." Kapom meg a választ.

"Majd meglátjuk ő mit gondol." Rázom meg a fejem végül, hogy így várjam meg a dinka igazgatót.