Twisted Wizardland

39. Meglógunk

Természetesen egy jó szabadulás alapja, hogy senkinek se tűnjön fel, hogy az illető éppen szökésben van, ami jelen esetben azt jelenti, hogy amint a kezem a kilincshez ér megváltozik a kinézetem. Sehol sincs már a fehér hajú, felemás szemű Lily Mardekár, helyette itt áll a szobában a Szultánka az Aladdinosok házvezetője.

- Gyertek elmegyünk sétálni egy kicsit. Csodás ilyenkor este az égbolt. - Nézek vissza a párosra a szobában pont mikor kinyitom az ajtót. A lebegő szivacs természetesen tátott szájjal bámul engem, a Seggfej viszont csak vigyorog és karjaiba veszi a szivacsot.

- Nagyon köszönjük Kalim. Lily most nem tud jönni kicsit fáj a hasa, aludnia kell. - Magyarázza, ahogy kilépünk a szobából.

- Oh, ez borzalmas. Meg kell kérnem Jamilt, hogy szóljon az orvosnak, nehogy nagyobb baja legyen. - Mondom bólogatva. - De örülök, hogy ti velem jöttök. - Ugrok egyet, ahogy a Szultánka szokott, majd elindulunk a ház folyosóin a kijárat felé. Azonban a lebegő szivacs legutóbbi szökésével ellentétben most jó ideig nem futunk bele senkibe és már éppen elkezdek azon aggódni, hogy valami nincs rendben, mikor szembe találkozunk egy csapat diákkal.

- Házvezető! Mit keresnek a Ramshaklesek kinn a szobájukból? Azt mondta benn kell tartanunk őket! - Pislog az egyik fiú, én pedig oldalra billentem a fejem, mintha nem érteném, hogy miről van szó.

- Tényleg mondtam ilyet. - Fogom meg az állam, majd megvonom a vállam. - Mindegy meg akarom nekik mutatni az éjszakai kertet. - Tapsolok egyet.

- De házvezető, Jamil azt mondta... - Kezd bele a másik, mire megkomolyítom a vonásaimat és elfintorodok, ahogy a Szultánka délután csinálta.

- Szerinted ki itt a főnök Jamil vagy én? - Húzom fel az orromat.

- Maga... - Böki ki nagy sokára a fiú.

- Akkor el az utamból. Már rég aludnotok kellene, hogy akartok így időben felkelni. A Ramshakleseket meg én visszaviszem a szobájukba. - Nézek vissza morcosan a Seggfejre és a lebegő szivacsra, aki még mindig hatalmasra nyílt szemekkel és tátott szájjal figyel, de egy hang se jön ki a torkán. A Seggfej valószínűleg tett egy némító átkot rá.

- Igenis házvezető! - Húzza ki magát a két Aladdinos diák, majd azonnal rohanni kezdenek a szállások felé.

- Jobb, ha belehúzunk, nem tudom meddig nem tűnik fel nekik, hogy valami gáz van. - Mondom a saját hangomon.

- Akkor szaporázd meg a lépteid Princeps. - Húzza egy félmosolyra az ajkait a Seggfej, én pedig kuncogom egyet, mielőtt újra elindulnék.

Ezután már senkibe se futunk bele és nyugodtan hagyjuk el az Aladdinosok házát, csak hogy a tükörteremben kössünk ki, ahol ismét felveszem az itteni fehér haj, felemás vörös és kék szem kombómra. Majd nyújtózkodom egyet, mintha most végeztem volna egy jó kiadós edzéssel.

- Hogy a fenébe csináltad ezt? Hogy voltál teljesen olyan, mint Kalim? Még az őrületét is tökéletesen lemásoltad. - Hápog a lebegő szivacs.

- Tarthatott volna kicsit tovább is ez a némítás Seggfej. - Sóhajtok egy nagyot. - Jól van legyünk túl rajta. Nem volt nagy dolog, Nenil avagy isteni örökség. Bárminek és bárkinek fel tudom venni az alakját, ha akarom. A Szultánka meg nem éppen a legnehezebben leutánozható emberek közé tartozik. - Vonom meg a vállam.

- Az ki van zárva! Őnagyságomat biztos nem tudod lemásolni. - Fúj rám, mint egy igazi macska.

- Valóban? - Kérdezem, de már az ő hangján és a szeme láttára veszem fel az ő alakját, majd újra a sajátomat. - Te Seggfej mi a Kirké az? - Tudakolom fintorogva és rámutatva a legjobb barátom lába mellett a föld felett úgy öt centivel lebegő szőnyegre.

- Ez? Oh semmi érdekes, csak az alibink, ha vissza kellene mennünk. - Vonja meg a vállát.

- Hogy szerezted te azt meg? - Bukik ki belőlem a kérdés, de amikor meglátom a vigyorát csak megforgatom a szemeim. - Tudod mit ne is mondj semmit meggondoltam magam! Nem akarom tudni mikor vetted kölcsön. - Kuncogom.

- Oda lenne a móka, ha elmondanám mikor volt. - Kuncog ő is.

- Gondolom gondoskodtál róla, hogy a lebegő szivacs ne tudjon az örökségemről beszélni senkinek. - Nézek a Seggfejre kérdő, erre ez a barom meg csak a mellkasára teszi a kezét, mintha megbántottam volna.

- Na, de Princeps. Minek gondolsz te engem? - Kérdezi, de mikor csak egy fintort kap válaszul vigyorogva folytatja. - Semmiről se tud beszélni, ami velünk kapcsolatos. - Ahogy ezt kimondta a fiú átkarolja a vállamat. - Szóval most mit szeretnél csinálni Lily? Felszabadult az esténk. - Mondja, én pedig elgondolkodom.

- Jól emlékszem, hogy azt mondtad, hogy az Octasok itt maradtak a szünetre? - Tudakolom felé pillantva.

- De mennyire, hogy jól. - Kapom meg a választ, ami eléri, hogy elvigyorodjak.

- Akkor menjünk és vacsorázzunk egy jót. Az angolna ikrek még mindig jönnek nekem egy rendes vacsorával. - Dörgölöm össze a kezeimet, mintha megnyertem volna a főnyereményt. Tetteimmel viszont csak azt érem el, hogy a Seggfej elnevesse magát.

- Csak utánad Princeps. - Lép el tőlem és int a tükrök felé, én pedig magabiztos léptekkel indulok meg az Octasok felé. Mióta együtt dolgozunk velük már annyit jártam hozzájuk, hogy meg sem hat a víz alatti világ látványa, amíg nincsenek gigantikus halak a közelben el tudok tekinteni a tenger alatti világtól.

- Ijesztő angolna! - Vigyorgok mikor belépve a bárba meglátom az ijesztőbb angolna ikert.

- Gömbhal! - Siet hozzánk a fiú, majd egy hatalmas ölelésbe fog, ami amolyan szokássá vált köztünk. - És itt van a tengeri uborka és a Szellemcápa is. Minek köszönhetjük a megtiszteltetést? - Tudakolja.

- Behajtom a vacsorámat. Egy asztal lesz két személyre. - Mondom egyszerűen.

- Oda nézzenek kit látnak szemeim csak nem a partnereink látogatnak meg minket? - Jelenik meg az ezüst hajú fiú is.

- Helló Hal maffiózó. - Intek neki.

- Üdv Azul. - Biccent egyet a Seggfej is.

- Minek köszönhetjük a látogatásotok? - Tudakolja a fiú.

- Vacsorázni akarnak. - Válaszol lelkesen helyettünk az Ijesztő angolna.

- Oh, valóban? - Néz felénk a Hal maffiózó, mi pedig bólogatunk párat a Seggfejjel. - Ez esetben... Jade! - Kiáltja el magát csak, hogy megjelenjen a Komornyik angolna is. - Teríts meg három személyre egy asztalt. Floyd hozz két étlapot a vendégeinknek. - Mondja vigyorogva. - Hölgyem? - Nyújtja felém a karját, én pedig kuncogva belekarolok. - Alexander, csak utánad. - Int egyet a bár belseje felé.

- Köszönöm. - Hajol meg egy picit a Seggfej, majd kiválaszt nekünk egy asztalt, ahol vacsorázhatunk majd.

- Remélem nem tartotok tolakodónak, de megtudhatom mi vitt rá titeket a ma esti kiruccanásra? - Érdeklődik a Hal maffiózó mikor helyet foglalunk egy kellemes helyen elhelyezett asztal mellett.

- A Scarabiasoknál voltunk vendégségben, de Lily megunta, hogy Kalim két percenként kifordul önmagából, úgyhogy eljöttünk. Aztán egyszerűen megéheztünk és tudtuk, hogy nálatok találjuk a legjobb menüt. - Néz a Seggfej azzal a tenyérbemászó vigyorával a Hal maffiózóra, aki csak nagyokat pislog felénk, majd elneveti magát.

- Nem tudom miért vagyok meglepődve. Nem is ti lennétek. - Törli meg a szemét a kiszökött könnyektől. - Válasszatok nyugodtan amit akartok. A ház ajándéka. - Int az étlapok felé, amiket pont ekkor tesz le elénk a Komornyik angolna.