Természetesen az elkövetkező pár óra azzal telt, hogy párbajoztunk Mulannal, aki szerintem jobban élvezte a dolgot, mint mi ketten együtt a Seggfejjel, na nem mintha én nem élveztem volna, hogy végre úgy harcolhatok valakivel, hogy nem tudom a mozdulatait és az illető nem rogy össze a harmadik támadásom után.
Őszintén szólva fogalmam sincs mennyi idő telt el, csak azt tudom, hogy mikor végzünk már az összes olyan fegyvert használtuk, amikkel már nagyon, nagyon régen nem harcoltam. Még a Seggfejen is látom, hogy kellemesen elfáradt, akkor is, ha szerintem ezt semmi pénzért nem vallaná be soha. Lényegben a lényeg végezetül csak megkaptuk az engedélyt a harc művészeti klub megalapítására.
Ennek köszönhetően extra lelkesen vártam a másnapot. A lebegő macska valahogy vacsora után esett be a házunkba olyan nyúzottan, mintha átment volna rajta az úthenger. Na, engem ez annyira nem érdekelt, hogy őszinte legyek arra se figyeltem, hogy mit makog mielőtt eltűnt volna a konyhába.
- Lefeküdtem Seggfej! - Köszönök el a fiútól, és mikor felérek a szobámba szó szerint bezuhanok az ágyba. A tagjaim kellemesen el vannak zsibbadva és úgy érzem, hogy képes lennék aludni vagy két napig. Ja, igen csak hittem, hogy képes lennék rá, másnap reggel hajnalok hajnalán riadok fel álmomból és morogva megyek le a konyhába egy teát csinálni magamnak.
- Jó reggelt Princeps! Te ilyen korán fenn? - Kérdezi barátom, mire én a szemem sarkából morcosan nézek rá.
- Hidd el, ha olyan hülye álmod lett volna, mint nekem volt, te is felriadtál volna. - Ásítom egy nagyot, ahogy leülök az asztal mellé, hogy összerakjam a reggeli szendvicsemet.
- Mit álmodtál? - Tudakolja, én pedig csak legyintek egyet.
- Valamit az Alice Csodaországbanról. - Mondom mégis.
- Máris értem miért lehetett szörnyű. - Kapom meg a reakciót a Seggfej teátrális hangját.
- Ja, persze. Nagyon érted. - Forgatom meg a szemem. - Mi lesz ma az első óránk? - Tudakolom, ahogy elkezdem enni a szendvicskémet és iszogatni a teámat.
- Történelem. - Jelenti be a fiú.
- Éljen! - Vigyorgom lelkesen, de hirtelen elkomolyodok. - Te Seggfej értem én, hogy te, te vagy, de azért négyszer meglógni egy óráról. Ennyire nem érdekelt a tegnapi téma? - Kérdezem oldalra billentett fejjel.
- Egyszer se mentem el. - Mondja rám se nézve, ami elég hozzá, hogy majdnem kiköpjem a teámat.
- Mi? - Kérdezem kerekre nyílt szemekkel. - Komolyan? - Pislogok nagyokat, mielőtt kiszáradna a szemem.
- Dehogy. Sokkal izgalmasabb élőben látni a dolgokat. Úgyhogy negyvenszer mentem sétálni. - Vonja meg a vállát, mire én megint csak hápogni tudok.
- Mégis hogy tudtál negyvenszer elmenni sétálni egy órán? - Bukik ki belőlem a meggondolatlan kérdés.
- Hát először, amikor névsorolvasás volt, aztán amikor... - Kezd bele, mire lehunyom a szemeimet és felemelem a kezemet.
- Ne, ne! Inkább ne is mondd. Visszavonom, mégsem vagyok rá kíváncsi. - Rázom meg a fejemet, majd sóhajtok egy nagyot és befejezem a teámat. - Ezt te csináltad? - Emelem meg a bögrémet a fiú irányába.
- Igen. Miért? - Tudakolja kíváncsi hangon.
- Mert akkor nem lepődöm meg, hogy olyan íze van, mint Helga nyugi teájának. - Vonom meg a vállam. - Lehet vinnem kellene egy termosszal belőle ebédhez is, ha megint megjelennek a kártyák. - Fintorodom el.
- Csak gyerekek. - Vágja rá a fiú.
- Ez nem változtat a tényen, hogy az agyamra mennek. - Forgatom meg a szemeimet.
أنت تقرأ
Twisted Wizardland
أدب الهواة"- Szállj le rólam Seggfej! - Te hoztál ide minket Princeps, nem az én hibám." "- Hol is van az az itt? - Üdvözöllek titeket a Night Raven College-ban." Helló emberek egy újabb sztori tőlem. Ez egy Twisted Wonderland fanfic lesz, aki nem tudja, anna...
