Twisted Wizardland

23. Ingyen vacsi

- Szóval a Savannaclaw szabotálni akarja a játékokat? - Tudakolja Lia, mikor másnap délután betoppanok hozzájuk, jó pár Demónás diák legnagyobb meglepetésére.

- Igen ez a tervük. - Biccentek egyet.

- Nem mintha sokat tudnának ellenünk tenni. - Kuncogja a tündér fiú. - Meg tudjuk magunk védeni. - Húzza ki magát, mire én kezdek el kuncogni.

- Ebben nem kételkedem Lia, de van egy olyan érzésem, hogy ahogy ti véditek meg magatokat, az nem éppen olyan módszer, amit az egész világnak látnia kellene, nem igaz? Ne feledd, hogy tévében lesztek. - Mondom oldalba bökve a fiút.

- Jó, lehet igazad van. - Fogja meg az állát. - Szóval, még egyszer mi a terv? - Tudakolja. - Csak, hogy át tudjam adni a többieknek. - Mondja szélesen mosolyogva.

- Nem túl bonyolult, a tesó ötlete volt az egész, de meg kell hagyni ugyanolyan tökéletes ötlet, mint mindig. Szóval tudod kik a kártyák ugye? - Kérdezem.

- A Heartslabyul házra gondolsz? - Húzza össze a szemöldökét.

- Igen, az Alicesokra. - Biccentek egyet. - Szóval van itt az a narancssárga hajú kártya. - Kezdek bele a magyarázatba.

- Caycay? - Szól közbe, amivel eléri, hogy pislogjak rá.

- Ismered Caycayt? - Tudakolom, mire barátom felnevet.

- Igen, vele, meg Kalimmal van egy bandánk, együtt zenélünk. - Legyint egyet.

- Lia! - Tágulnak ki a szemeim, majd rá mutatok. - Mi az, hogy nem mondtad, hogy te zenélsz! Min játszol? - Kérdezem lelkesen.

- Gitározok, természetesen! - Kacsint egyet.

- Na most megástad a sírodat! A következő játék délutánunkon játszanod kell nekem! - Jelentem ki és vágom csípőre a kezeimet.

- Ezer örömmel. Szóval mi van Caycayel? - Tereli vissza a figyelmet a szóban forgó ügyre ezzel az egy kérdéssel.

- Igen, a terv. Szóval, Caycay speciális képességének hála meg tudjuk csinálni, hogy úgy tűnjön, mintha a csapatotok ott lenne a játékokon, pedig nem lesz ott. Caycay másolatai lesznek helyette az arénában és amikor bekövetkezik az elkerülhetetlen, hogy a Szavannások lerohanják a csarnokot a nézőkkel, akkor eltűnnek, mi pedig addig szembesíthetjük Zordont a terve dugába dőlésével. - Magyarázom el nagy vonalakban a dolgot.

- Kérdések. - Emeli fel a kezét Lia. - Milyen képesség az, amivel tudtukon kívül rá lehet venni az embereket, hogy megtámadjanak valakit? Caycay duplikálni tudja magát? A ruhákat is duplikálja, vagy adjunk neki Diasomniás egyenruhát, hogy egyszerűbb legyen? Ki a fene az a Zordon? - Teszi fel egymás után a kérdéseket, én pedig veszem egy mély levegőt.

- Oké, szóval. A Hiénának a képessége valami Nevess velem! Igen azt hiszem az. A lényege, hogy akin használja, az ugyanazt csinálja, mint ő. - Kezdek bele a válaszolásba.

- Hiéna? - Pislog Lia, mire megforgatom a szemem.

- A Szavannások helyettes házvezetője. - Legyintek egyet.

- Áh, Ruggie. - Mondja egy biccentés társaságában.

- Biztos! - Emelem fel a kezeim, mintha megadnám magam. - Vissza a kérdéseidre. Igen Caycay tudja magát duplikálni és nem ártanának azok a ruhák, nem hiszem, hogy azt is képes duplikálni, de ha képes is, valószínűleg csak Aliceos ruhája van. - Vonom meg a vállam. - Ami meg Zordont illeti. - Vakarom meg a fejem. - Ő a Szavannások házvezetője.

- Leona? - Kérdez vissza Lia.

- Komolyan oroszlánnak hívják? - Fintorodok el, majd megrázom a fejem. - Akkor is Zordon marad, ő az Oroszlánkirály fő gonosza. - Vonom meg végül a vállam.

- Már megint úgy beszélsz, hogy a felét se értem annak, amit mondasz. - Nevet fel Lia.

- Egyszer talán majd meg fogod. - Legyintek egyet. - Most viszont, ha nem baj lépnem kell, az Aladdinosok helyettes házvezetője jön nekem egy ingyen vacsorával! - Nyalom meg az ajkaimat, mielőtt sarkon fordulnék és intve egyet a barátomnak nyakamba venném az iskolát, hogy eljussak a konyhába.

- Áh, hát itt vagy! Azt hittem meggondoltad magad és elmenekülsz. - Vigyorog rám a fekete hajú fiú, mikor megérkezek, szavaira pedig én is vigyorogni kezdek.

- Ingyen vacsorát ígértél és csípős curryről volt szó. - Dörgölöm össze a kezeimet. - Szóval segítsek, vagy csak üljek le és nézzem, ahogy csinálod? - Kérdezem a konyha falának támasztott pad felé mutatva. Látom a fiún, hogy megleptem az ajánlattal, de végül csak elmosolyodik.

- Most csak ülj le. Legközelebb lehet hagyom, hogy segíts. - Jelenti be, mire én biccentek egyet.

- Apropó... - Nyújtom ki felé a kezemet. - Lily Mardekár. - Mutatkozom be, a fekete hajú fiú pár pillanatig bámulja a felé kinyújtott kezem, majd megfogja azt.

- Jamil Viper. - Mutatkozik be ő is, mire elvigyorodok.

- Jó csípősre csináld a vacsorám Jamil! - Kacsintok a fiúra, ahogy elengedem a kezét és leülök a padra a fal mellett.

Be kell vallanom rég láttam már olyan lenyűgöző dolgot, mint a fiú, amikor éppen főz. Szó szerint olyan, mintha varázsolna a konyhában és látom a szemében, hogy teljes beleéléssel dolgozik. Így nem csoda, hogy szélesen mosolygom, ahogy őt nézem. Van, amit nem lehet letagadni ilyen az az Atlantisz hozzáállás is, hogy ha valamit csinálunk, akkor azt teljes odaadással csináljuk, a szikra a szemében ugyanaz a szikra, ami anno az én szememben és Jafar, vagy ahogy később neveztette magát Cetus szemében is égett, mikor meg akartuk ölni a Seggfejet.

Igen, azt hiszem egyértelmű, hogy a fekete hajú Jamil, az Aladdinosok Jafarja, ha már a szőke gyerekről azonnal megállapítottuk, hogy ő a szultán, akkor a helyettese nem lehet más, mint Jafar. Ja, még valaki, akit össze kavarhatok, de ő legalább nem néz ki úgy, mint az a Jafar, akit én ismerek. A legutóbbi esetben a zavaró tényezőt, a Szavannások vezérét elneveztem a meséje fő gonoszának, csak az a baj, hogy a fekete hajú fiú esetében ezt nem tudom megtenni. Túl erős az asszociációm és amikor azt mondom Jafar, akkor csak a családalapítónk jut eszembe, ami nem éppen előnyös, amikor az Aladdinos fiúról akarok beszélni.

- És kész is van! Jó étvágyat! - Tesz ki maga elé a pultra egy tányér curryt Jamil ezzel elérve, hogy kizökkenjek a becenév kitaláló gondolatmenetemből.

- Nézzük milyen lett. - Vigyorodok el, ahogy felállok és a pulthoz lépek, ahol fel is veszek egy kanalat és minden további nélkül megkóstolom az ételt. - Te jó Kirké! - Bukik ki belőlem a káromkodás és kapom fel a tányért a pultról. - Nem kapsz belőle! Ez az enyém. - Húzom a mellkasomhoz. - Még sose ettem ilyen jót. És most szépen kimegyek egy asztalhoz, hogy nyugodtan meg tudjam enni. - Jegyzem meg és már el is indulok kifelé, de visszanézek a fiúra a vállam felett. - Na, mi lett Jamil? Nem csatlakozol hozzám? Jobban esik az étel társaságban. - Kacsintok rá, mire ő elneveti magát.

- Jól van! - Rázza meg a fejét. - Nyertél, ha meg tudod enni az egész tányérral kérhetsz tőlem amit akarsz. - Ajánlja fel, én pedig elvigyorodom a kanállal a számba, igen nem tudtam megállni, hogy ne egyek még egy falatot.

- Oh, fogalmad sincs milyen hatalmat adtál a kezembe. - Kuncogom, ahogy végre kimegyek az étkezőbe, hátra hagyva a fiút, hogy elgondolkodjon a szavaim jelentésén.