Twisted Wizardland

52. Meghallgatás

A Liáéknál eltöltött karácsonyi parti után a szünet fennmaradó részében hol az Aladdinosoknál, hol pedig a Ramshackleben töltöttem az időmet, ahol elkezdtük beszoktatni a modern mindennapokba a két lámpásból szabadult dzsinnt. Meg kell hagyni igazán aranyos párocska és mikor az iskola újra megtelt emberekkel az is kiderült, hogy mindenki odáig van értük és hogy ők is képesek mindenkinek feldobni a napját. Így lehet, hogy a Ramshackle kávézó hamarosan sokkal nagyobb hírnévre tett szert, mint a szünet előtt.

- Jól van, mi folyik itt? A dinka kártyák nem szoktak ennyire lelkesek lenni. - Fintorodok el, mikor meglátom a két szinte ugráló fiút.

- Jobb, ha utána nézünk. - Vigyorodik el a Seggfej, amit én is megismétlek, ennek következtében pedig a lebegő szivaccsal az oldalunkon követjük a két kártyát el a Hófehérkésekhez, akiknek anno segítettünk sminket csinálni.

- Lia! - Kiáltom boldogan, mikor a Hófehérkések palotájának nagy termében meglátom a fiú eltéveszthetetlen két színű haját. Neve hallatán a tündér persze azonnal sarkon fordul és szélesen mosolyogva tűnik el, csak hogy a következő pillanatban már előttem álljon és szorongató ölelésbe fogjon.

- Lily! Hát te meg? Ti is jelentkezni akartok a nagy iskolák közötti ének versenyre? - Tudakolja, miután úgy döntött eléggé kiszorította belőlem a levegőt.

- Egérkét és Deuceykát követtük, mert meglepően lelkesnek tűntek. - Adom meg a választ. - Arról az ének versenyről meg nem is hallottunk. - Vonom meg a vállam.

- Pedig már egy hete mindenki erről a meghallgatásról beszél Lil. Kalim napjában csak négyszer mondta el. - Hallom meg Jamil hangját, aki mikor mellém lép nyom egy gyors puszit az arcomra.

- Tudod mennyire figyelek arra, ami Szultánka száján kijön. - Forgatom meg a szemeim és fonom össze magam előtt a karjaim.

- Oh, a fiatal szerelem. - Mosolyodik el a kétszínű hajú barátom.

- Egy szót se Lia. - Sziszegem a fogaim között, mire a fiú felemeli a kezeit.

- Tőlem nem tudja meg senki. - Mondja vigyorogva.

- De ha Csipkepitécske megjegyzi szétverlek a következő játékestünkön. - Fenyegetem meg a fiút, majd oldalra nézek. - Alexander meg hova lett? - Vakarom meg a fejem, mikor nem látom a Seggfejt. Mondjuk alap esetben nem lenne meglepő, hogy csak úgy eltűnik a semmibe, de most eléggé vannak szemtanúi.

- Ott beszélget a fiatalabb Shrouddal. - Mutat el az egyik oldalra Jamil, én meg elgondolkodom, hogy mégis kiről beszélhet.

- Áh Hádészos. - Biccentek egyet, mikor meglátom a lángoló hajú fiatalt, aki valóban éppen a Seggfejjel társalog. - Jól emlékszem, hogy ők az informatikai zsenik? - Gondolkodom el hangosan.

- Ők a legjobbak abban. Ortho meg az Ignihyde helyettes házvezetője. - Vonja meg Lia a vállát.

- Mint te Demónának? - Tudakolom, mire egy biccentést kapok válaszul. - Máris értem Alexander miért beszélget vele. - Kuncogom egyet. - Szóval valami meghallgatás van itt? - Kérdezem végignézve a diákokon.

- Igen. Ez az egyik legnevesebb iskolák közötti verseny. Ha itt valaki itt hírnevet szerez magának, az az egész életét meg tudja határozni. - Magyarázza Jamil.

- Áh, hát így máris világos a dolog. - Bólogatok. - Sok sikert fiúk. - Mosolygom a két fiúra.

- Te nem akarod megpróbálni? - Emlegeti meg a szemöldökét Lia.

- Kihagyom. Nem hív a hírnév. - Vonom meg a vállam. - Elégszer vagyok otthon a figyelem középpontjában. - Teszem még hozzá.

- Szerinted Alexander megpróbálja? - Néz el a Seggfej felé Jamil.

- Nem hinném, ma nem olyan lábbal kelt fel, hogy ilyenekbe belemenjen. - Adom meg végül a választ, mikor is valaki meghúzza a kabátomat. - Szeretnél valamit? - Tudakolom lenézve a lebegő szivacsra, aki bólogatni kezd. - Jó, mondhatod. - Sóhajtom egy nagyot.

- Én megpróbálhatom? - Teszi fel óvatosan a kérdést. Valahogy az Aladdinosoknál töltött idő óta sokkal szófogadóbb, mint előtte volt.

- Tőlem nyugodtan. - Legyintek egyet, ezzel elérve, hogy a lény szemei csillogni kezdjenek.

Még éppen hogy csak befejezem a mondatot, mikor megjelenik a Hófehérkések házvezetője és elkezdik a meghallgatásokat. Ami engem illet, én a nappaliban ülve olvasok a mobilomon, nem rég találtam rá egy itteni fandomra és mivel itt nincsenek királynői feladataim, így még időm is van fanficeket olvasni.

- Na hogy ment Lia? - Kérdezem, mikor a fiú megjelenik.

- Vil arcából kiindulva nem jutottam be, de majd meglátjuk. - Vonja meg a vállát.

- Nem tudják mi a jó. - Forgatom meg a szemem. - Majd tartunk egy karaoke estet nálatok. - Kuncogom, amivel elérem, hogy ő is elnevesse magát.

- Tetszik az ötlet. - Jegyzi meg. - Azt hiszem én most megyek. Még van pár elintézni valóm ma. - Sóhajt egy nagyot. -  Később találkozunk Lily. - Köszön el.

- Később találkozunk Lia. - Biccentek egyet, mire a fiú a szokásos zöld szikrák között eltűnik, én meg visszatérek a fanficemhez.

- Helló Jamil, hogy sikerült? - Tudakolom fel se nézve a telefonomból, mielőtt befejezem a mondatot.

- Honnan tudtad, hogy én vagyok? - Pislog rám értetlenül a fiú, én meg kuncogni kezdek.

- Éreztem a mágiád, nem nagy dolog. - Jegyzem meg. - Szóval? - Kérdezem lelkesen.

- Nem mondtak semmit, de nem is voltam olyan gyorsan kizavarva, mint a legtöbben. - Ül le mellém.

- Az jó jel. - Mosolyodok el kedvesen, azonban mielőtt bármi mást mondhatnék hatalmas ordítás rázza meg a teret és mikor az ablak felé nézek meglátom a lebegő szivacsot, ami elsüvít az ablak előtt. - Oh, ahogy elnézem a Seggfej mégis csak benne lesz a csapatban. - Fogom meg az államat.

- Hogy-hogy? - Kérdez vissza Jamil.

- Kihajította a szivacsot az ablakon. - Legyintek egyet.

- Nem kellene összeszednünk? - Kezd el felállni mellettem.

- Hagyd csak. Már rég a Ramshackleben van. - Vonom meg a vállamat.

- Mit csináltál? - Húzza ajkait egy félmosolyra, mire én egy vigyorral válaszolok.

- Én? Ugyan semmit. - Kuncogom. - Hé Seggfej mibe, hogy a Holló igazgató meg fog minket keresni? - Teszem fel a kérdést nem is fordulva abba az irányba, ahonnan barátomat éreztem.

- Tudod, hogy nem fogadok olyanban, amiben veszthetek. - Szinte hallom a szemforgatást a szavaiban.

- Miért keresne meg titeket? - Érdeklődik Jamil.

- Mindig megtalál minket, mikor valami nagy dolog van a suliban. Általában azzal az ürüggyel, hogy valami olyan feladatot sózzon a nyakunkba, amit neki kellene megcsinálnia. - Fintorodok el, de végül csak sóhajtok egyet. - Kíváncsi leszek most mi lesz. - Teszem még hozzá.

- Hát ezt csak akkor fogjuk megtudni, amikor megtalál minket Princeps. - Kapom meg a választ a Seggfejtől. - Van kedved átjönni hozzánk egy teára Jamil? - Fordul a fiú felé.

- Meg kell várnom Kalimot. - Forgatja meg szemeit a fiú.

- Tőlem a Szultánka is jöhet. - Vonom meg a vállamat. - Jafar úgy is tud vele bánni. - Kuncogom, ahogy eszembe jutnak azok az alkalmak, amikor a Szultánka órák hosszat hallgatta tátott szájjal a dzsinné lett varázslót.