Twisted Wizardland

30. Út a tenger alá

Reggel nyakamba vettem az iskolát és visszamentem a Szavannásokhoz, csak hogy fél úton Zordon szobája felé belefussak a Seggfejbe, aki elkapta a csuklómat és velem az oldalán kimasírozott a házunk felé, ahol megtartottuk a szokásos reggeli edzésünket.

Rutinunk elvégzése után pedig elmentünk abba a terembe, ahogy a Gonosz királynő tükre van és már éppen elindultunk volna a Seggfejjel oda a tudja fene milyen királyságba, mikor nem várt vendégekkel találtuk magunk szemben. Kicsit sem kellemes vendégekkel, hogy őszinte legyek.

- Mit keresnek itt az elsős retardált kártyák? - Mutatok Egérkére és Deuceykára. - Mert rajtad nem lepődöm meg, ott voltál, mikor Hal maffia főnök megkötötte velünk a szerződést,de a kártyáknak semmi dolguk itt. - Teszem csípőre a kezeimet.

- Hé, azért nem kell így beszélni rólunk. - Kapja fel a vizet a vöröske.

- Akarod, hogy szarrá verjelek Egérke? - Fonom össze magam előtt a karjaimat.

- Ne! - Lép kettőt hátra a vöröske.

- Éppen a folyosón sétáltunk, amikor összefutottunk Jackel és rávettük, hogy elhozzon. Meg akarunk szabadulni ezektől a vackoktól. - Mutat a feje tetejére.

- Pont azok miatt a vackok miatt nem értem, hogy vagytok itt. - Rázom meg a fejem. - Hal maffiafőnök bármikor hívhat titeket. - Mondom komolyan. - De ha nagyon akartok tőlem jöhettek. - Vonom meg végül a vállam és fordulok sarkon, hogy szembe nézzek a tükörrel.

- Elég harapós hangulatban van. - Hallom meg Egérke suttogó hangját.

- Pontosan, úgyhogy jobb, ha nem húzod fel jobban Ace. - Ért egyet Deuceyka, én pedig csak megforgatom a szemem. Jobb nem foglalkozni a barmokkal.

- Bátyó, mehetünk már? - Kérdezem a Seggfej felé fordulva, de természetesen fintorogva. Nagyon nem akarok a tenger alá menni, de nincs más választásom, a fogadás, az fogadás. - Legyünk túl minél hamarabb a dolgon. - Sóhajtok egyet, mikor is legjobb barátom, mellém lép és átkarolja a vállamat.

- A Korall Tengerbe. - Kuncogja a fiú, ahogy magával húz, keresztül a tükör felületén.

- Hé, mi lesz a bájitallal? - Hallom meg a Farkas kiáltását, de mikorra válaszolnék, már a tükör túl oldalán vagyunk.

- Ott hagytam nekik a nagyját. Majd azt mondjuk mi hamarabb ittuk meg. - Magyarázza a Seggfej, én azonban éppen nem tudok vele foglalkozni, mert leköt a sokk.

- Halak... Nagy halak... - Nyelek egy hatalmasat és fordulok a Seggfej felé, hogy a mellkasába bújhassak és ne kelljen a körülettem lévő világgal foglalkoznom.

- Lily! Lily! Princeps! - Szorít rá a vállamra a Seggfej és próbál meg eltávolodni tőlem, de én csak jobban hozzá bújok. Lehet, hogy kapok levegőt, de mindenhol halak vannak és én a víz alatt úszom, vagyis lebegek a semmiben. - Puppe! - Ráz meg, én viszont rászorítok a mellényére és összeszorított szemekkel rázom meg a fejem.

- Nem, nem, nem. - Motyogom szinte alig hallhatóan.

- Lily Vela Nenil-Mardekár-Malfoy! Szedd össze magad! Te vagy a világ királynője, nem láthatják rajtad, hogy félsz! Erősebb vagy, mint a félelem, mutasd meg neki, hogy ki a főnök! - Szid le a fiú, én pedig nagyokat pislogok.

- Erősebb vagyok... - Kezdek bele, majd veszek egy mély levegőt és mikor nem víz kerül a tüdőmbe, hanem levegő a pánikom alább hagy. Mégis, hogy félhetek ennyire az ostoba halaktól, ha olyan hatalmam van, hogy gondolkodás nélkül képes vagyok a víz alatt levegőt venni. - Erősebb vagyok, mint a félelem. - Ismétlem meg a szavakat.

- Pontosan. Te vagy a világ királynője! - Hallom a Seggfej hangját, de még mindig csak a mellkasát nézem.

- Én vagyok a világ királynője! - Húzom ki magamat és hunyom le egy pillanatra a szemeimet. - Na, szerezzük meg azt a rohadt fényképet. - Mondom hangomban sokkal több magabiztossággal, mint amit érzek belül.

- Ez a beszéd Puppe. - Kuncogja a Seggfej, mire rácsapok a mellkasára.

- Tudod kit nevezz te Puppének Seggfej. - Sziszegem a fogaim között, ahogy eltávolodok tőle. Ebben a pillanatban jelennek meg a kártyák és Farkas fiú is és ahogy azt a Seggfej gondolta tényleg el kell nekik magyarázni, hogy mégis mi hogyan tudunk itt levegőt venni.

Szerencsére a megbeszélést követően útnak tudtunk indulni. Így hamarosan elérjük azt a múzeumot, amiről a Hal maffiafőnök beszélt. Csak arra nem számítottunk, hogy őrökbe ütközünk, mivel elméletileg a múzeum zárva volt. Aztán pedig hiába kerültük ki az őröket egy újabb problémával találtuk magunk szemben.

- Na ne! Azok az angolna ikrek? - Tágulnak ki a szemeim, mikor a fejünk fölött hatalmas sellőszerű alakban megjelenik a Komornyik meg az Őrült angolna, én pedig annak rendje és módja szerint elbújok a Seggfej háta mögött. Nagy halak. Kibaszott nagy halak.

Aztán nem elég, hogy a két angolna megjelent még meg is támadták a csapatot, így képtelenek voltunk szembe szállni velük, csak hogy rendesen elverjék a kártyákat, így pedig vissza kelljen vonulnunk. Én pedig elkönyveltem magamban, hogy igazam volt a kártyák, nem voltak jók semmire, sőt csak ártott a jelenlétük.

- Ki kell találnunk valami mást. - Erősködnek a kártyák, mikor visszaérünk a suliba és ezen felbuzdulva a Farkas fiúval együtt elindulnak a könyvtárba. Azzal pedig véletlen se foglalkoznak, hogy se én, se a Seggfej nem követjük őket.

- Na Princeps, megszerezted? - Kérdezi barátom vigyorogva, én pedig csak halványan elmosolyodok és kihúzok a zsebemből egy négybe hajtott fotót.

- Nem most jöttem le a falvédőről Seggfej. - Kuncogom. - Már akkor megvolt, mikor Egérke leállt haverkodni az őrökkel. - Vonom meg a vállamat. Neki pont nem kell részleteznem, hogy milyen igéket használtam ahhoz, hogy megszerezzem, amit meg kellett szereznünk. - Nyugtass meg, hogy már nincsenek meg a szerződései. Látni akarom, ahogy lefagy az a tejbe tök vigyor az arcáról. - Kuncogom, ahogy visszateszem a zsebembe a képet.

- Oh, Princeps. Már tegnap este nem voltak meg. - Kuncogja ridegen, majd elnéz a könyvtár felé. - Velük mi legyen? - Kérdezi abba az irányba biccentve.

- Hagyjuk had találjanak ki valamit. Szerintem kihúzom az utolsó pillanatig a dolgot. Édesebb a bosszú, ha közlöm vele, hogy már rég megvolt amit akart, de csak akkor kapta meg, amikor én akartam, hogy megkapja. - Vigyorgom.

- Princeps, előjött a Vela éned. - Mondja a fiú megrovó hangon.

- Bocsi. - Vakarom meg a nyakam. - Na, én megyek Liáékhoz és összeszedem Csipkepitécskét a klub foglalkozásunkhoz. Aztán, ha végeztünk a mai gyakorlással lehet megkeresem Jamilt, most megkívántam az arab kaját. - Gondolkodom el.

- Ahogy szeretnéd királynőm. - Hajol meg előttem, mintha tényleg érdekelné a rangom.

- Ne erőlködj Seggfej. - Rázom meg mosolyogva a fejem. - Na, megyek megkeresem Csipkepitécskét. A pályán találkozunk. - Intek barátomnak, majd sarkon fordulok és elsietek a tükörterembe, hogy elmenjek a Demónások házához megkérdezni Liát, hátha tudja hol van a kardforgató fiú.