Száguldás

Monaco: A döbbenet - 5.

Kevin letérdel Nora elé, óvatosan megnézi a térdét és a felkötött könyökét. A lány csak ül ott, majd mikor találkozik a tekintete a társáéval kitör belőle a zokogás, amit hosszú napok óta elnyomott magában. A férfi azonnal feláll és szorosan átölei, hagyja, hadd sírja ki magát.

Nora nem tudna egy dolgot mondani, amiért így sír. Sír mindenért. Siratja a versenyét, a csapat munkáját, a jövőjét. De okot ad a sajgó karja és a napok óta kínzó fejfájása. Kevin kedvessége volt az utolsó csepp a pohárban, már nem tudta az érzelmeit kontrolálni és átvették felette az uralmat. talán negyed órát töltöttek el így, végül Nora már csak szipog, mikor elhúzódik a férfitól.

- Köszönöm.

- Nincs mit. Menjünk be, hogy a doki megnézze a kezedet. – válaszolja Kevin és úgy tesz, mintha az előbbi meg sem történt volna, amiért a lány nagyon hálás.

Kevin támogatásával bemennek a recepcióra, ahol azonnal hívják az üzemorvost. Az egyik öltözőben a doki megvizsgálja.

- A karod szerencsére nem sérült meg. Van itt, az oldaladon pár zúzódás, de semmi komoly.

- Köszönöm.

- Lelkileg minden rendben? – kérdezi Dr. Brown aggódva.

- Rendben lesz. Csak ezt a tétlenséget nem bírom, mert túl sok felesleges gondolatom lesz, amivel nehéz megküzdeni. De, ha elkezdem a fizikoterápiát, már látni fogom a fényt az alagút végén.

- Ha bármire szükséged lenne, nyugodtan szólj! Ha nyugtató, antidepresszáns vagy altató kell, azt is megoldjuk.

- Köszönöm, de nincs rájuk szükségem. Jót fog tenni, hogy emberek között lehetek – mosolyog rá a lány és óvatosan visszaöltözik.

Nora Dr. Brown és a megérkező Jacob kíséretében látogatja meg Günthert. Mindenki beül az irodába és elkezdődik a megbeszélés.

- Nora, örülök, hogy ma eljöttél. Azon gondolkoztam, hogy meglátogatlak, de most erre már nincs szükség. Remélem minden rendben van veled...

- Igen, Nora szépen gyógyul. Szerintem ma délután már le is vehetik a lábáról a gipszet. A karjáról talán két-három nap múlva levenni, utána egy merevítőt kap rá.

- Nagyszerű. Nos, nekem is vannak hírem, remélem, Nora, te is beleegyezel a döntésünkbe.

A lány érdeklődve hallgatja az ajánlatot.

- Tudjuk, hogy a legfontosabb most, hogy tökéletesen meggyógyulj. Viszont azt mondtad, hogy a hazai versenyeden mindenképpen indulni akarsz, így erre a gondolatra építettük fel a tervünket. Szeretném, ha mostantól minden erőddel a gyógytornára és a felkészítésre koncentrálnál.

- Igen, egyetértek ezzel.

- Jó, most jön az a rész, ami csak rajtad múlik, vagyis szerintünk jót tenne neked és a PR részlegnek is, ha kilátogatnál a hétvégékre, hogy benne maradj ebben a hangulatban és ösztönözzön a gyógyulásra.

- Ez egy jó ötlet! – ért egyet Jacob.

- Viszont míg gipszben van, addig nem repülhet – vág közbe Dr. Brown.

- Igen, Barcelonába kocsival mennél, de utána Kanada jön. Szerintem mielőtt repülőre ülnél, előbb Dr. Brown engedélye kellene. Utána akár haza is mehetnél egy kicsit, mert az Ausztriai Nagydíj jönne. Majd a brit és utána a Hungaroring.

- Jó. Én is ezen gondolkodtam, nem szeretnék semmiről sem lemaradni!

- Oké, akkor minden utazás előtt meglátogatod Dr. Brownt az engedélyért és utána egyeztettünk a menetrenddel kapcsolatban. Én ennyit szerettem volna mára. Most menj haza pihenni! – mosolyodik el Günther.

Jacob felsegíti Norát és kimennek az irodából. A lány maradni akar egy kicsit, hogy beszélgessen a kollégákkal, de a délutáni kórházi időpont miatt nem teheti meg. Szóval a menedzsere társaságában a lány elmegy a csapat magánkórházba. Egyből sorra is kerül, hisz már VIP-nak számít. Felül az asztalra, a lábát alátámasztják és várja, hogy valami történjen. Egy pillanatra megijed, mert egy hatalmas fűrészt vesznek elő az egyik fiókból. Az asszisztens mosolyogva megnyugtatja, hogy eddig még senkit sem vágott meg vele és most sincs szándékában. Így valamennyire megnyugodva figyeli, hogy óvatosan levágják róla a gipszet. A lába még mindig a kék és zöld összes árnyalatában tündököl, de egy gyors röntgen után már biztos, hogy nincsen eltörve. Viszont még mindig szüksége van a bokájának támasztékra, így egy acéllapos rögzítőt kap a lábára. A következő lépés a műtött könyökének ellenőrzése. Bár Dr. Brown még két napot adott neki, az itteni orvos inkább leveteti a gipszet róla, hogy lássa a gyógyulás állapotát. Még mindig nagyon érzékeny, könnyen elmozdulhatnak a rögzítések, így egy rácsos, szilikonos merevítőt kap, hogy jobban szellőzőn a seb és könnyebben lehessen ápolni. Így a mankóval a hóna alatt, a nyakában újonnan felkötött kézzel mennek haza.

- Tényleg ne maradjak itt? – kérdezi az ajtóban ácsorogva Jacob.

- Nem kell. – veszi le nehezen a cipőjét Nora – Eddig is jól megvoltam. Holnap mikor indulunk? Te vezetsz egészen Barcelonáig?

- Nem. Végül találtam egy expressz vonatot, ami hat óra alatt ott van. Így reggel nyolckor már kint kell lennünk a londoni állomáson.