Száguldás

Hungaroring: újra a nyeregben

Nora a silverstoni ünneplést sem várja meg, hanem egyből a reptérre megy, hogy hazautazzon. Mikor leszáll a gép az ereit elönti valami ismerős pezsgés. Alig várja, hogy végre a saját ágyában alhasson. Jacob Angliában maradt, hogy részt vegyen a megbeszéléseken, Nora pedig pár nap szabadságot kapott. Persze ez sem telik el munka nélkül. Szerda estére meghívták egy gálára. A magyar sportok és sportolók népszerűsítésére rendezik és az összes valamit is elért sportman ott lesz. Napokig törte a fejét, hogy mit vegyen fel, végül az édesanyjára hagyta a döntést és a bankkártyáját. Ez akkor jut eszébe, mikor a penthouse ajtaján belép és a fogason meglátja a bezsákolt ruhát. Nyugtázza, hogy ezzel se kell törődnie, ledobja a táskáit, majd papucsában végigcsoszog a házon. Az ismerős illatok és helyek megnyugtatják. A konyhában készít egy bögre kávét, majd az átalakított dolgozószobájába megy. Nagyon sokáig gyűjtött rá, hogy beszerezze a legújabb modellt a szimulátorból. Beül az ülésbe és csak bámulja a falat, miközben a kávéját szürcsölgeti. A lábát a pedálokra helyezi és a fejében végigmegy a mogyoródi pályán. Annyira belemerül, hogy észre sem veszi, hogy vendégei vannak.

- Nora? – hallatszódik kintről az anyja hangja, de nem túl vidám.

A lány feltápászkodik és kimegy hozzájuk.

- Hányszor lemondtam, hogy rendesen pakolj el magad után. Alig vagy itthon egy órája és máris mekkora kupit csináltál! – áll a nappali közepén az anyja és hitetlenkedve néz körbe.

- Neked is szia, anya! – morogja Nora.

- Drágám, hoztunk neked egy ajándékot – vág közbe az apja és átnyújt egy cserepes bambuszt.

- Köszönöm, nagyon szép – ad egy puszit neki a lány.

- Mit terveztél a következő napokra? -kérdezi az anyja, miközben a táskáit rakja be a szobájába.

- Képzeljétek, semmit! – válaszolja Nora és elnyúlik a kanapén – Szerdáig szabadnapon vagyok és azt terveztem, hogy ki sem teszem innen a lábam. Egész nap pizsamában leszek, és csak pihenek.

Az anyja arcáról továbbra sem tűnik el a megdöbbenés, de az apja helyesen bólogat.

- Annyi mindenen mentél keresztül, rád is fér! – támogatja az apja – Biztos ideges vagy. Ha valami gond lenne, csak szólj nekünk.

- De...de, mit fogsz enni? – kérdezi az anyja.

- Nincs tele a hűtő a főztöddel? Majd azt eszem, egyébként a diéta miatt csak keveset ehetek. – vonja meg a vállát Nora.

Az anyjának ez nagyon nem tetszik, de az apja közbelép. Elköszönnek és nagy nehezen magára hagyják a lányt.

Ahogy eltervezte a következő három napban semmit sem csinált. Olvasott, tévét nézett vagy csak bámulta az utcán elhaladókat. Persze néha becsatlakozott egy-egy meetingre, de egyébként nem terhelte le magát. Ez egészen szerda délutánig így ment. Ebéd után Jacob és az anyja társaságában elkezdett készülődni a gálára. A legjobb sminkesek és fodrászokat hívták meg, hogy a lehető legtökéletesebben nézzen ki. Az édesanyja mindig is neheztelte, hogy csak ritkán hord ruhákat és magassarkút, mindig fiúsan öltözködik és egyáltalán nem elegáns. Most egy Nocoletta ruha van kiterítve az ágyra, ami teljesen feldobja az anyját. Egy kis átalakítás árán lett olyan, ami igazán illik a lányhoz. Az egész fekete bársony alapú, elől a térde fölé érő A vonalú, hátul leér egészen a földig. A fekete bársony felett vörös csipkés tüll anyag van. Ehhez jön egy magassarkú vörös csattal az oldalán.

Két és fél órán át dolgoznak rajta, amit a lány már nagyon unt. Végre elkészül és mindenkinek eláll a lélegzete. Végre egy másik oldalát ismerhetik meg. Az anyja elérzékenyülten megpuszilja, majd csinálnak pár képet. Végül Jacob szól, hogy ideje indulni. Elköszönnek, majd egy fekete limuzinnal elindulnak a helyszínre.

- Annyira örülök, hogy nincsen ebből túl sok! Nagyon sok energiámba kerül, hogy elviseljem. – panaszkodik a lány.

- Tudom, de ezután visszabújhatsz a kényelmes melegítődbe, egészen holnap délig.

- Itt meddig kell majd maradnom?

- Maximum három órát, szerintem. Megmutatod magad, aztán elmegyünk.

Ahogy befordulnak a sarkon Nora eltátja a száját.

- Na ezt nagyon felfújták – mondja, ahogy megállnak a rajongók és riporterek tömege előtt a vörösszőnyeg elején.

Jacob kiszáll, majd kinyitja az ajtót a lánynak, aki kedves mosollyal az arcán óvatosan kiszáll. A koordinátor gyorsan elmagyarázza, hogy mit kellene csinálnia, majd átadja a helyet a fotósoknak. Nora egyáltalán nincs hozzászokva, hogy a vakuk kiégetik a szemét, így elég nehéz neki elfogadhatóan pózolnia. Mikor végre véget ér, odamegy a rajongókhoz, hogy aláírjon pár lapot. Alaposan megválogatja, hogy kinek adja. Csak olyannak, aki tényleg forma 1-es rajongó, mert sokan csak begyűjtik a hírességek autogramját, majd jó pénzért eladja őket. Ezért ki is hagy egy nőt, aki elégedetlenségében elkapja a lány csuklóját és őrült tekintettel ránéz. Jacob azonnal mozdul, de megvárja a lány jelzését. Nora ránéz a nőre.

- Eressze el a kezem – mondja halkan, de ellentmondást nem tűrően.

- Írd alá!

- Ebből látszik, hogy fogalma sincs, hogy ki vagyok. Tudja, már nem egy ember orrát törtem el, mert felbosszantottak. Nem érdekelnek a kamerák, így jobb lenne, ha vigyázna.

- Igen, a jobb horga nagyon erős! – nevet fel az egyik rajongó és rám kacsint.

A nő vonakodva elengedi, a lány pedig mintha mi sem történt volna, folytatja tovább az autogramosztást. 

Végre szabadul Nora a vörösszőnyegtől, de jön a következő megpróbáltatás. Be kell mennie a terembe. Nagy levegőt vesz, majd megpróbál feltűnés nélkül egy asztalhoz osonni. Egyből int a pincérnek és kér egy vodkanarancsot. A felét egy korttyal megissza, majd elkezdi tanulmányozni a többi vendéget. Megállapítja, hogy igazán jó asztalt talált magának, mert egy csendes sarokba, még a helyszíni fotósok mennek. Már éppen egy rövid sétán gondolkozik, mikor társasága akad. Két nemzeti csoda, Szoboszlai Dominik és Milák Kristóf csatlakozik hozzá.

- Ez nagyon jó ötlet! – mutat Domi a pohár italra – Mindjárt szerzek én is egyet.

- Aha, enélkül nem hiszem, hogy kibírnám ezt – bólint Nora.

- Ötletem sincs, hogy mi minek kellünk ide – ül le a lány mellé Kristóf – Utálom, ha nyakkendőt kell hordanom – mondja és megpróbálja meglazítani a szoros csomót.

- Jól nézel ki, Nora! – csatlakozik hozzájuk újra Szoboszlai.

A lány nem mond semmit, csak felhorkant. Mind két férfi kérdőn néz rá.

- A lábam majd' szétmegy ebben a cipőben, a harisnyától viszked a lábam és a hajcsat húzza a hajam – fejti ki és újra belekortyol az italába.

- Tényleg! Én téged egyszer láttalak csak ilyen ruhában... - mondja Domi.

- Utálom! Bárcsak egy kényelmes tréning lenne rajtam – sóhajt fel a lány és felhörpinti a maradék vodkát, majd int a pincérnek még egy körért.

- Jobb lenne, ha nem innál olyan sokat, holnap sajtónap van – lép oda hozzájuk Jacob, de kérése süket fülekre talál.