Dzseddah: hullámvasút a kiismerés felé - 3.

32 1 0
                                    


- Nora, hallasz? – kérdezi Ayato a rádión keresztül.

- Igen.

- Hogy vagy?

- Lehet, hogy ma nem leszek egy finom hölgy. Igen hamar elvesztem a türelmemet. Szóval előre is bocsánatot kérek a viselkedésemért.

- Elnézzük neked, ha megint egy hasonló eredményt érsz el, mint a múltkor.

- És megint megcsinálja! – kiált fel Wéber Gábor a kommentátorállásban – Miközben Nora idejét figyelik a Q2-ben.

- Hihetetlen, ha valaki nem javít, akkor megint bejut a Q3-ba – lelkesedik fel Nagy Dani is.

- De mégis javít! Pierre Gasly javít, és így, Nora kiesik a Q2-ből, de megfogta a 11. helyet, ami hatalmas teljesítmény!

- Igen, úgy tűnik, hogy a morcos hangulatát az előnyére tudta változtatni!

Nora az orra alatt morogva tér vissza a garázsba. Hiába állítják le az autót, ő továbbra is benne ül, sőt még a sisak rostélyát se tolta fel. Majd nagyot sóhajt és kiszáll. De egyből elillan a rosszkedve, mert a mérnökei meglepik egy apró ajándékkal, méghozzá egy tábla csokoládéval és egy pohár kávéval. A lány elmosolyodik és szorosan megöleli őket. Viszont kezd múlni a fájdalomcsillapító hatása, ezért elköszön a csapattól, majd egy gyors értékelőinterjú után visszamegy a hotelbe. Egy újabb adag után, még Jacob se tudja megállítani. A lány visszatér a pályára, ahol a csaptok mérnökei már csak ellenőrzéseket hajtanak végre. Így nekivág, hogy addig fusson, amíg bírja a lába. Muszáj kiengednie a stresszt és az idegességet, ezért szinte kábulatba futja a köröket. Csak fut és fut, próbálja kiszellőztetni a fejét. Öt pályakör után lihegve áll meg a rajtrácsnál és leül a 11. helyre, ahonnan holnap indulni fog. A hátára fekszik és felbámul az égre, de az extraerős lámpák miatt nem látja a csillagokat, ezért inkább becsukja a szemeit.

- Rossz helyen fekszel – szól valaki hozzá.

Nora összerezzen és kinyitja a szemeit. Pár pillanat kell, hogy megszokja a fényt, majd megkönnyebbülten ismeri fel Charlest. A Ferrari pilótája fölötte áll és kedvesen mosolyog le rá.

- Miért? – kérdezi tőle Nora.

- Rajthelyes büntetésem van. Eggyel előrébb kerülsz. Pont ide – ül le ő is a 10. helyre.

- Nem futsz tovább?

- Nem, csak levezetésnek jöttem ide. De látom, hogy te inkább az egész edzést ide szervezted.

- Csak kiszellőztettem a fejem.

- Zavar valami?

- Mi nem? – nevet fel ironikusan a lány – Nem elég, hogy az intim életemen csámcsognak, még a kezdők nyomása is itt ül a vállamon. És még ehhez jön a tavalyi baleset emléke is.

- Hát, nem egyszerű az életünk. De azért jutottál el ideági, mert kivételesen erős vagy. Az első két gondodban nem tudok segíteni, de balesettel kapcsolatban talán igen. Gondolom nem voltál pszichológusnál, hogy megemészd ezt.

- Áh, dehogy a Formula 2-ben nincs erre lehetőség.

- Akkor meséld el nekem. Hátha könnyebb lesz.

Nora pár percig némán ül, majd a törülközője cetlijét kezdi el piszkálni és halkan mesélni kezd.

- Mindig megpróbálok óvatosan vezetni, de az ember néha elveszti a fejét és belemegy olyanba is, amibe egyébként nem. Borzalmas beismerni, de tartottam ettől a pályától. Akkor vezettem rajta először, a szezon elején, egy teljesen új autóban. Nagyon hasonló volt ehhez a helyzethez. De a csapat sehogy se tudott pontokat szerezni, ezért hatalmas nyomás volt rajtam.

A lány végig a törülközőjét bámulja, egyszer sem néz fel a monacóira.

- Doohannal csatáztam. Fogalmam sincs, hogy miért tettem, még messze volt a verseny vége és nem is pontokért küzdöttünk. De mintha valami bekattant volna, csak meg akartam mutatni, hogy képes vagyok rá. De nem voltam. A fékezésnél blokkolt az egyik első kerék, megúszott az autó és belecsaptam a falba. Addig még nem volt akkora balesetem. Mintha lassítva történt volna, emlékszem minden egyes másodperce. És csak az járt a fejemben, hogy elszúrtam. Ahogy a kocsi a falnak ütközött, a kormányt nem engedtem el és az ütközés hatására eltörtek az ujjaim és a nyakam is megsérült.

Leclerc felszisszen, mert tudja, hogy ezek mennyire tudnak fájni.

- Senki nem szólt a rádióba – a lány hangjából csöpög a sértettség – Nem kérdezték meg, hogy jól vagyok-e. Senki. ÉN szólaltam meg először és gyorsan elmondtam, hogy milyen károk vannak. Egy szót kaptam a mérnökömtől: jó. Senki nem jött el velem az orvoshoz. Mondjuk nem is gond, mert végig bőgtem az egész utat. – Nora fájdalmas tekintete egy kicsit felvidul – Az egyetlen, aki aggódott értem, az Jacob volt. Nem látta a balesetet, mert kiment telefonálni és a csapattól tudta meg. Miután leüvöltötte a fejüket, elém sietett és egész nap mellettem maradt.

- Ezek után hogyan tudtál ilyen jól teljesíteni?

- Talán a következő két vagy három futam nagyon kínos volt. Mindenki megsértődött a másikra és csak minimálisan beszéltünk egymással. Viszont az az egyik szupererőm, hogy ezeket a nehézségeket a javamra tudom fordítani és erőt gyűjtök belőle. Így nem panaszkodtam és törött ujjakkal is beültem vezetni, majd az első pontok után javult a csapattal a kapcsolatom. Viszont sose volt olyan jó, mint a társamé. Ez az eset mindenkiben egy apró szálkát hagyott, ami enyhe keserűséggel töltötte meg a szép pillanatokat.

- Szerintem mindenkinek vannak ilyen emlékei. Ez tesz minket erősebbé, mert tudjuk, hogy hogyan kell rajta túljutni.

Nora újra csendbe burkolódzik, majd mintha valami szöget ütött volna a fejébe.

- Ti mit csináltok mostanában velem? Sose szoktam ennyire érzelmes lenni, de ti mindig eléritek nálam! – pattan fel felháborodottan.

- A sármunk része – nevet fel Charles – Megyünk még egy kört?

Vasárnap Nora olyan ruhába jelenik meg a pályán, amiben még pilóta sohase. Egy direkt a számára készített Haas-os kollekció egyik ruháját választotta, ami megmutatja a nőies alakját. Hasonlít a golfozók apró szoknyájára, csak azért a jó ízlés határán belül van. A ruhához illő napszemüveget és sportcipőt vett fel, mert az elmúlt időszakban megkapta, hogy egyáltalán nem nőies a sportruhákban. Így a PR csapat a szponzorcéghez fordult és megoldotta a gondot. A legjobb érzés a világon, mikor egy lány pontosan tudja, hogy milyen vonzó és a férfiak nem tudják levenni róla a szemüket.

- Mi ez a szett? – csatlakozik hozzá Esteban Ocon – Hol a kényelmes nadrágod?

- Véletlenül a szobámba hagytam. Csak nem másként nézel rám? – nevet fel a lány – Aztán vigyázz, mert lehet, hogy a visszapillantóból kell majd figyelned engem – kacsint rá.

- Áh, ez már ismerős – veregeti meg a vállát Esteban.

Mielőtt tovább folytathatnák egymás ugratását, egy fiatal lány lép oda hozzájuk és telefonját Nora felé fordítja.

SzáguldásDonde viven las historias. Descúbrelo ahora